Rúgtak már ki próbaidő alatt? Ha igen, miért? Nem vette el az önbizalmad?

Igen, egy kicsi szoc otthonban, mert szóvá mertem tenni, hogy az otthon vezetője már az első héten felcsípte a három ápoló közül az egyiket, és én nem vagyok hajlandó hét helyett este kilencog dolgozni,c sak mert neki lehet két órát késni. Kirúgott, mielőtt én felmondhattam volna.

Aztán pár év múlva repültek mindketten, mmiután sikkasztott is a srác.

Engem 2x küldtek el próbaidő alatt. Az egyik egy ügyvédi iroda volt, ahol a főnököm mindent elvárt sz*r fizetésért cserébe, és a munkakörülmények sem voltak jók. Azt nem sajnáltam nagyon, inkább fellélegeztem, de azért megviselt. Azért rúgott ki, mert nem vágtam jó pofát ezekhez a dolgokhoz. Egyszer kifakadtam, és azonnal kirúgott.

A másik egy multicég magyar központja volt, ahol tetszett a munka, megkaptam az elvárt fizetést is, minden jónak tűnt, aztán egy mondvacsinált okkal kirúgtak. Utólag úgy sejtem, hogy az a kolléganőm tett keresztbe, aki betanított.

A legsötétebb covid lockdown alatt kerestem munkát pályakezdő pénzügyes közgazdászként. Volt két diplomám, de releváns szakmai tapasztalatom alig.

Egy mammut olajcég SSC-jében kaptam munkát, controllingnak csúfolták, valójában SAP adatbevitel volt.

Utáltam minden aspektusát a munkámnak, a toxikus munkakörnyezetet, az idióta mikromanagelő csopvezem, a kutyarágta hányadék dokumentációt, a napi 3-4 órát elemésztő full fölösleges callokat, és magát a munkát, amit egy ált. isis is el tudna végezni.

Végül kirúgtak, mert nem voltak megelégedve a munkámmal, és fölvettek a helyemre valami arab gyereket.

Utólag visszagondolva ez volt a legjobb dolog, ami a karrieremben történt, 4 hónapra rá kaptam egy rohadt jó, valódi szakmai állást befektetési területen, az előző fizetésem bő másfélszereséért.

Egyszer egy boltból, ahol egyébként is kényszerből dolgoztam, mert nem volt más. Diplomás vagyok, 10 éve, pályakezdőként nem találtam a szakmámban állást, és a válság miatt még amúgy is nagy volt a munkanéküliség. Kb mindent is megpályáztam, hogy legyen már valami, sokszor azért utasítottak el, mert túlképzett voltam. Végül egy ismerősnél lettem kisboltban eladó, a munkát magát utáltam, de örültem, hogy végre van valami, normálisan csináltam. 1 hónap után tök váratlanul rúgtak ki, de úgy, hogy a szabadnapomon üzentek, hogy többet nem kell menni. Hát, totál ki voltam borulva, de nemsokára kiderült, hogy semmi baj nem volt velem amúgy, csak megtalálták azt az eladót, aki az előző tulajnak dolgozott, és úgy gondolták, ha őt hozzák vissza, nagyobb lesz a forgalom, mert jobban ismerik a vásárlók. Rossz ötlet volt, hamar kibukott, hogy a vásárlók kifejezetten nem szerették a csajt, sokan kérdezgették, hogy mi lett velem, miért nem én vagyok. 4 hónappal később le is húzták a rolót :D

Velem amúgy végül jót tettek, 2 hónap múlva találtam állást a szakmámban és elindult végre a karrierem.

Egy csomagolóüzemből a próbaidőm lejárta előtt pár nappal,mondván,hogy kevés munka van.De a való igazság az volt,hogy a főnökasszony nem kedvelt,mert nem pitiztem neki.Neki csak a behodoló csicskák kellettek.

5-en mentünk oda újak 2019-ben,azóta már csak egy van ott.

Az egyik multinál a próbaidő utolsó napján közölték, hogy csá...

Semmi indok. Mindezt úgy, hogy előtte nem egyszer, nem kétszer biztosítottak arról, hogy nagyon örülnek, hogy végre találtak egy olyan dolgozót, aki meg tudja csinálni a feladatot és a közvetlen kollégák is befogadták, tudnak vele együtt dolgozni.

Hetekig bőgtem, mert nem tudtam, hogy miért raktak ki. A többi kolléga is értetlenül hívogatott telefonon, ők sem értették az egészet. Majd az Ő utánajárásukkal, segítségükkel összeraktam a történteket ->

Mint kiderült, az egyik vezetővel dolgoztam együtt egy másik helyen vagy 20 éve, aki akkor még ugyanolyan kezdő volt, mint én. Tette nekem a szépet akkoriban, de nem fogadtam a közeledését. Így állt bosszút majd 20 év után, mivel ő adta ki közvetlenül az utasítást, hogy a próbaidőm utolsó napján rúgjanak ki, függetlenül attól, hogy mindenki elégedett volt velem. Teljesen ledöbbentem, hogy ilyen létezik. De legalább meggyőződhettem arról, hogy nem velem volt a probléma, és visszanyertem az önbecsülésem.