Milyen volt életed legrosszabb állásinterjúja?

Késtem kb. 5 percet, mert nem tudtam bemenni az épületbe. Nem volt a portán senki, a hrest nem értem el. Mikor végre sikerült bejutnom a hres lecseszett, hogy nem illik késni, reméli nem fordul elő gyakran stb. Mondom nem bírtam bejönni. Erre: időben kell elindulni.

Utána beültünk egy terembe, kiderül, hogy aki dönt vezető nem ért rá bejönni. Ezért a hressel kellett totál értelmetlen témákról bájcsevegni (mi a hobbim, hány tesóm van, ő mit csinál szabadidejében a gyerekeivel és hasonlók). Majd tájékoztatott, hogy egy másik időpontban vissza kellene jönnöm, ugyanis ez a jelenlegi bájcsevej gyakorlatilag csak azért volt, hogyha már eljöttem kezdjenek velem valamit, de a vezető nélkül semmi értelme nem volt.

Megkérdezték, hogyha megkapnám az állást, akkor mit csinálnék? Kérdem, hogy nincs munkaköri leírás? Nem mondják meg mit kell csinálni?

Gyorsan végeztünk.

Egy angliai kis software consultant céghez jelentkeztem, nagyjából 150 főt alkalmaznak. Tudni kell, hogy a cég alkalmazottjainak legalább a 95%-a angol volt. (Ami nagyon-nagyon fura és ritka Angliában).

Elsőnek ezzel nyilván nem is volt gond.

Viszont 9 körös interjú volt..

Az álláshírdetésben az szerepelt, hogy teljesen pályakezdő, pályát módosító fejlesztőket keresnek, a terület/nyelv az mindegy, mindenre betanítanak.

Volt vagy 3 screening call, ahol már eleve belekérdeztek technikai dolgokba, majd küldtek ki feladatokat amiről szó nem volt hogy java backend lesz, de ennek ellenére megcsináltam. Majd zoom-on átmentünk a megoldásomon, de annyira zavart hogy a 23 éves senior szoftvermérnök az ablakon kifele nézelődik, hogy bele kavarodtam a mondanivalómba, de nyilván utána egyből javítottam magam. Flegma is volt, olyan érzést adott mintha már el lenne döntve az egész a legelején.

Majd volt megint néhány kör, és a legutolsó egy ilyen 7,5 órás csoportos forduló volt, 3 személlyel egyesével kellett interjúzni felváltva, majd volt a többi jelentkezővel egy 2 órás csoportos virtuális szabadulószoba feladat.

Az egész jelentkezési procedúra majdnem 2 hét volt és minden napra volt valami, mintha már ott dolgoznék.. Csak egy forduló lett volna hátra, ahol be kell vágódni a CEO-nak. 5 embert vettek fel végül (Érdekességként: 8-an voltunk a legvégén, abból pont 5 angol :D)

Végig szenvedtem ezt a 2 hetet, mellette jelentkezni sem volt időm máshova, majd jön a telefon, hogy a technikai részen elbuktam. Miközben sikeresen megoldottam 😀

Ráadásul olyan kerestek akinek 0 tapasztalata van és 3 hónap tréninggel kezdte volna az ottlétet.

Utáltam az élményt, legalább írnák le, hogy mik az elvárások egy hirdetésnél, mert végig arról volt szó hogy semmit sem kell tudni, legyél friss diplomás, és ők kinevelnek, persze ez a karcsúka fizetésen is meglátszódott.

Örülök hogy nem vettek fel végül, egy sokkal nevesebb, jobb helyen vagyok most, kb volt egy írásbeli teszt, meg 2 interjú és 1 héten belül már be is voltam jelentve. Nem kell a felesleges macera.

Építőipari szellemi munkát végzek. Jelentkeztem egy másodállásra, hamar vissza is hívtak, telefonon nagyon szimpatikus volt az ügyvezető, egy 30-as csaj. Találkoztunk, hozta az üzlettársát is.

Precíz ember vagyok, mind a munkában mind a magánéletemben, a barátaim sokszor mondják, hogy olyan vagyok mint Monica a Jóbarátokból. Na hát ez a csaj full kényszeres volt a munkáját illetően, először bemutatta miket kéne csinálnom, mi alapján, majd kikérdezett belőle, mintha egy óvodás lennék, aki nem figyel. Miután átmentem a kis rögtönzött "tesztjein", megbeszéltük a bért, el is fogadták szóban. Már tudtam, hogy nem akarom elvállalni, mert nem tudtam volna vele együtt dolgozni, illetve másodállás volt, tehát nem ezen múlt a kenyérre valóm. Szabadidőmbe kerestem volna plusz munkát, egy kis mellékes bevétel reményében, de annyit nem ért a dolog hogy görcsösen megfeleljek valakinek, aki állandóan b.szogat majd.

Na a csaj megkérdezte a végén, hogy mivel tudom őket biztosítani afelől, hogy nem mondok fel x idő után?

Kérdeztem tőle, hogy miféle kérdés ez? Ők mivel tudnak engem biztosítani, hogy kifizetnek, hogy nem mondanak fel nekem? Miért kéne bárkit is, pláne egy munkáltatót nekem biztosítani?

Másik oldalról is láttam kellemetlen sztorikat. Volt egy elviselhetetlen, kétszínű, hazug, szarrágó főnökasszonyom, aki sosem talált új embert mellém, mert baromi sok munkára, baromi kevés bért adott, cserébe még hétvégén, szabadságon is naponta rengetegszer felhívott, dolgoztatott. Amikor hirdetést adtam fel és a jelentkezőket interjúztatta, olyan volt, mintha direkt a hibákat keresné, és nem is akarna felvenni senkit. Belekötött pontonként az illető önéletrajzába, megjelenésébe, stílusába, beszédébe. Irreleváns dolgokról beszélt az interjúkon, pl hogy neki mennyire elege van a mai napból, hogy kit miért utál, hogy neki mije van, amiért oly sokat dolgozott (már elmúlt 40, de a vállalkozását a szülei nyitották neki, tehetős családban nőtt fel). Volt néhány szimpatikus jelentkező, nagyon sajnáltam őket. Többen próbanap után sírva mentek el, annyira megalázta őket.