Az embereknek miért nincs pénzzük? Szerinted tehetnek róla?

Mert sok helyen a bér a lakhatásra, kajára elég és ennyi. Pl a bruttó 290000 ezres fizetés vajon mire lehet elég? Vagy 1 minimálbér? Semmire! Nem mindneki teheti meg hogy váltson.

Sokan akik nem mozdultak ki a nagyvárosokból el sem tudják képzelni hogy vidéken milyen helyzet van. Ott a tanári állás is jónak számát mert NINCS MÁS LEHETŐSÉG. Nem véletlen hogy a vidék egyre jobban néptelenedik el.

#2

En csak azt nem ertem, hogy az idevezto ut melyik pontján tűnt jónak az irány?

Évtizedek óta az keres jól, aki tanul, nyelveket beszél, és fejleszti magát.

Aki ezt nem teszi fiatalon, az gyakorlatilag eldonti, hogy o marpedig szarer hugyer fog gurizni.

Tudom az elet nehez, de azert van egyeni felelosseg is a vilagon.

Általános iskola után elmentem érettségis szakmai előkészítő osztályba, ott 12. év végére biztos voltam benne, hogy a büdös életbe nem akarok azzal foglalkozni ami ott a szakmai rész volt. Nem értettem, nem is érdekelt, csak arra vágytam hogy kapjam meg a szakmai tárgyból a kettest aztán hagyjanak békén vele.

De hát valami szakma még is csak kell az embernek, hát elmentem egy másik irányba egy másik szakmát kitanulni 2 éves érettségi utáni nappalin. Többnyire olyan emberekkel ültem ott, akik vagy annak a szakmának a 4 éves előkészítő osztályából jöttek, vagy valami otthonról, családból hozott fogalmuk volt az egészhez. Én meg teljesen vakon voltam, aztán ez is kudarca fulladt, a végén már nem érdekelt az egész, nem tetszett csak szabadultam volna onnan is, átrúgdostak a vizsgán, de soha többet nem foglalkoztam vele.

Utána voltak melóim, de nyilván akkor is bennem volt, hogy oké de azért többet kéne keresni, mit csinálhatnék amivel többet érnék a munkaerőpiacon. Pont kapóra jött, mert éppen munkát kerestem, volt egy munkaügyis pár hónapos gyorstalpaló képzés, na mondom ez jó lesz nekem itt a nagy lehetőség. Elvégeztem, bár nyilván az oktatás színvonala nem volt valami magas. Elhelyezkedtem azzal protekcióval, de nem nagyon ment, kézügyességem sem volt meg hozzá, onnan kiasztak.

Mentem tovább, megint találtam melót ott elvoltam pár évet. De nyilván ott is böktem a csőröm hogy azért többre lennék képes mint az itteni trógerkedés, úgyhogy onnan is dobbantottam és beiratkoztam esti suliba.

Közbe találtam másik 8 órás munkát, 8 órába dolgoztam + mellette esti suliba jártam, hogy most aztán leteszem a jókereső szakmát, és milyen fasza lesz az élet. Másfél évet jártam, miután úgy kiégtem az egésztől hogy otthagytam a sulit. A végére már ki*aszott depressziós voltam, utáltam az egészet, nem élveztem, csak nyűg volt, pedig azt hittem ez lesz álmai foglalkozása. Akkor még nyitva hagytam magamnak, hogy lehet egy fél év múlva vissza iratkozok és folytatom, de kiiratkozás után olyan szintű lelki nyugalom és béke töltött el, hogy mondtam hogy nincs az az isten, hogy ezt a lelki nyomort vissza vegyem nyakamba.

Azóta megy a meló egy pár éve megint. Szar kereset, de egyébként szeretem csinálni, talán még élvezem is kicsit amit csinálok. De nyilván a bér annyi, ami épp a minimális megélhetésre elég. Persze csikorognak az agykerekek hogy hogy mivel lehetne többet keresni. De őszintén bármit kezdenék magammal, mi a garancia hogy nem fogok abba is felocsúdni hogy én kurvára nem tudok ezzel azonosulni, nem élvezem, nem szeretem utálom, nem akarom ezt csinálni.

Szóval kérdésedre a válasz valahogy így.

Az egy kva szerencsés szcenárió valakinek az életében hogy szakmát tanul, és/vagy érettségit szerez, érettségi után elmegy egyetemre, aztán karriert ját be és jól keres. Csak egyszerűen nem sikerül mindenkinek így az életútja.

" Sőt gyárba is el lehet menni több műszakos "droid" munkára is mert a pótlékok miatt az is baromi jól fizet."

És szerinted a gyárba miért van FOLYAMATOSAN felvétel? Mert annyira egy undorító, rossz munka hogy amint van jobb lehetőség dobbant az ember. És a "baromi jó fizetést" is átgondolnám..