Erasmus vagy munka?
Nyáron fejezem be a mestert. Mellette már 2 éve dolgozok egy cégnél eleinte diákmunkában, fél éve pedig már teljes állásban. Régóta át akartak már venni, csak én húztam a dolgot a tanulmányok miatt. De megegyeztünk a főnökömmel, hogy tekintettel van az egyetemre, nem vár el szigorúan 40 órát, hanem rugalmas, bejárni sem kötelező. Ezt teljesen tartotta is eddig, a saját tempómban haladhattam. Viszont akkor is kiemelte, hogy hosszú távú befektetésként tekint rám és végzés után számít arra hogy még egy ideig maradok.
Maga a munkahely, kollégák, légkör, projekt és juttatások is nagyszerűek, jobbat nem is kívánhatnék, imádok ott dolgozni, és szívesen maradnék évekig.
De. Nekem covid miatt kimaradt az egyetemből az Erasmus, és amióta elkezdtem dolgozni, már nem ugyanazt a laza diákéletet élem, mert most tanulás mellett a munka is elég sok időmet elviszi. Tudom, ha végzek, akkor kevesebb lesz a terhelés, de a gondtalan diákévek nem térnek vissza, a sokhetes nyári szünet stb.
Sokáig úgy voltam vele, hogy az Erasmus nem egy nagy szám, utazgatni bármikor lehet. Most mégis felvetődött bennem, hogy ráhúzhatnék a sulira még egy félévet és ősszel kimehetnék Erasmusra.
A gond ott van, hogy a munkahelyemen nem támogatott a fizetés nélküli szabadság, sem a részmunkaidő, ezzel elég rugalmatlanok.
Jelenleg nincs párkapcsolatom, és bár nagyon kerestem az utóbbi egy évben, valószínűleg őszig nem is jön össze, szóval ilyen szempontból ideális lenne pont egy nagyobb kalandra. Azt érzem, hogy ez az utolsó lehetőségem kötetlenül élvezni a bulis diákéveket. Talán leginkább ez a szabadság, életérzés hiányzik, ezt nem akarom feladni. Én itthon is nagyon élveztem az egyetemet és eljárok közösségekbe, de munka miatt kevesebb időm van ezekre.
Nem tudom, hogy megbánnám-e ha kihagynám az Erasmust, amiről mindenki lelkendezik. Vagy megbánnám, hogy kilépek a munkahelyemről, ami szakmailag és mindenhogyan az egyik legjobb hely, ahol lehetek és én is szívesen maradnék, meg ők is több évre terveznek velem. Ismerem a piacot ennyire, hogy meg tudjam ítélni, hogy kár lenne érte.
Nem említettem ezt a főnökömnek, csak beszélgetésekből körbejártam a témát, és azt látom, hogy nincs nagyon kompromisszumra lehetőség. Ha elmegyek, vesznek fel mást és nem biztos, hogy lesz nyitott pozíció, amikor visszajönnék.
Mit tennétek, hogyan dontenétek ebben a dilemmában? Mivel érdemes számolnom, mit érdemes mérlegelnem még?
válasza:Igazából erasmus egy buli félév világlátással egyberakva. Ha erre vágysz akkor hajrá.
Munka meg attól függ. Vannak helyek amiket nem érdemes otthagyni mert mondjuk nehéz bejutni a szakmába, de vannak olyanok is amik jók, de nem a világ vége ha otthagyod őket.
válasza: válasza:Erasmus és rakd le a vállalkozásod alapköveit!
Nyomulj ahol csak módod van rá, és építs kapcsolati hálót!
Köszönöm szépen az eddigi válaszokat!
4. Nem szeretnék vállalkozni. Láttam közelről többféle vállalkozás kezdetét és küzdelmeit, nem vagyok ennyire kockázatvállaló és stressztűrő. Nem célom egy hatalmas karrier, inkább a saját életemet akarom építeni, élményeket szerezni, megragadni a jó lehetőségeket.
2. A munkahelyem alapvetően elég nyugis és rugalmas, én ezt a munka-magánélet egyensúlyt keresem. Elég niche terület ez a szakmámban, pont emiatt érdekel és lelkesít. Vállalkozni nem is igazán lehetne benne, max egyénileg, de lényegében ugyanúgy alkalmazottként. Valószínűleg találnék másik munkahelyet, de nem lenne sok motivációm ezen a területen kívül dolgozni egy átlagos helyen. Sikerült pályakezdőként kifognom egy elég erős közeget. Nagyon szerencsés vagyok, főleg most hogy kezdőként nehéz elhelyezkedni. Más lehetőség ebben a specifikus domainben kb csak külföldön van vagy remote; egyik sem az én világom.
Nem tervezek külföldre kiköltözni, csak a kaland és perspektíva miatt mennék Erasmusra.
3. Anyagilag nem okoz gondot, mivel jól keresek. Igazából nem is hajt az, hogy a saját szakmámban tanuljak még egyetemen, inkább mindenféle más tárgyba kóstolnék bele, gazdasági, társadalmi, pszichológiai tárgyakat vennék fel, ha erre van lehetőség, mivel itthon megvan minden kötelező. Sokáig gondolkoztam más, pl Erasmus+ vagy ESC projektekben, amik lényegében külföldi önkéntes projektek, de az Erasmus az egyetemi közeg, a hallgatói közösség miatt vonz, meg a szervezett programok miatt. Nem egyedül akarok hajnalig diszkózni, hanem kirándulni, közösségi programokban részt venni, és ennek a legszabadabb, legszervezettebb formája az Erasmus.
válasza:Pont ilyesmit akartam én is, ha nem, vagy nem csak "buli félévként" tekintesz az Eramusra akkor több értelme van.
Kapcsolatépítés, tanulás, nyelv, másik kultúra, másik lokáció megismerése: ez önmagában többet ér mint fél év akár a legmenőbb munkahelyen.
Nekem is kimaradt annó, bár bánni nem bánom, mert lehet hogy adott időpontban nem is adta volna azt, amit vártam tőle, ezt már nem tudjuk meg.
De az biztos hogy sok későbbi rossz döntésemet eredményezte az hogy nem hoztam ki az egyetemből azt amit eleve beterveztem. És ezekből a tervekből az egyik pont az Erasmus volt, lett volna.
Más miatt nem, eleinte csapnivalóan tanultam, utána annyit tanultam + becsajoztam hogy amiatt nem lehetett volna, igazából a leges legutolsó félévben lett volna rá némi esélyem (az akkori barátnőmnek sem lett volna ellenére, ő is volt kint) de akkor meg inkább lediplomáztam.
P.S. én alapvetően nem vagyok híve a "fiatalok vagyunk most éljük ki magunkat" szemléletnek, szerintem ennél sokkal összetettebbek vagyunk, és az ember egész élete során a kiteljesedésre törekszik, ha valaki ezt huszonévesen abbahagyja és onnantól "komoly" lesz (vagy: onnantól lesz csak "komoly") ott nagy a baj.
válasza:Pont ahogy az utolso irja. En egy eve jottem haza az erasmusomrol. Tenyleg sok buli volt benne, de borzalmas sok tanulas is (egy olyan nyugati egyetemen voltam ami nagyon nivos) rengeteget utaztam, szorakoztam, es ami a legfontosabb: magamat megismertem jobban. A hataraim, hogy tudnek e elni kulfoldon, onalloan eltem, beosztottam a penzem, eletre szolo baratsagaim lettek. Azon az egyetemen megtudtam mennyit er a tudas, milyen ertekes is a tanulas.
En azt mondom erasmus, mert dolgozni van idod de egy ilyen elmenyt nem potol semmi. Az erasmusodbol azt hozol ki amit akarsz: ha tetovazni akarsz es bulizni akkor azt, ha tanulni, akkor azt
Jobb, vilaglatottabb ember lettem, multikulturalis es a nyelvtudasom is nagyon sokat fejlodott.
válasza:#utolso vagyok: ahogy ezeket leirtam, raz a hideg:D szoval kerlek, erasmusosokkal beszelgess errol, mert ok tudjak hogy mi az a szemelyisegfejlodes (jobb esetben haha) amin vegigmesz. Nekem akkor nem volt kapcsolatom, csak egy “otthon hagyott ismerkedesem” de szabad voltam, felig. Azt megbantam, hogy nem tettem magam teljesen szabadda, de ez komplikalt.
Az erasmus nagyon kiraly egyedulallokent. Kinyilik a vilag. Latod hogy mukodnek mas orszagok, belelatsz egy kulturaba aminek a szeletet hazaviszed. MAGADDAL VAGY. Megtanulod mennyire kiraly dolgokat tudsz letrehozni egyedul. Mindent elorol kezdesz: ismerkedni, baratkozni es beilleszkedni.
En azota a barataimmal egyutt nyaraltam es evi 3x 4x talalkozok veluk. Megyek ujra erasmusra februarban es oda is meglatogatnak:))
Amikor elmondhattam a lelki fajdalmam, amikor megtanultam kifejezni magam egy idegen nyelven. Amikor meglattam, hogy emberek es emberek kozott nincsenek hatarok lelki sikon, szarmazzunk barhonnan. Hogy kepes vagyok egy elit egyetemen teljesiteni, kulon elni, szinte haztartast vezetni. Csomo kaland, orokre szolo elmenyben volt reszem, es nem lennek az erasmus nelkul az az elfogado ember, aki ma vagyok.
Halas vagyok ezert az utert, es azert amit az erasmus utan formalt bennem.
Évek óta koliban élek, saját háztartást vezetek, teljesen eltartom magam, szóval ebben nem hiszem, hogy akkora nagy meglepetés érne. Akik nagyon lelkendeznek az Erasmusról, ott szerintem benne van, hogy sokan addig otthon laktak, és először csöppennek egy fiatalos, bulis kolis közegbe. Én ezt egyetem elején már átéltem.
Igazából a kérdésem az is, hogy ezen felül mit nyújt, amit egy nyaralás, sima utazás nem. Talán leginkább a "tudnék-e, akarok-e külföldön élni?" kérdésre adna választ.
Én nagyon sokáig ragaszkodtam stabil pontokhoz, közösségekhez, emberekhez az életben, és főként emiatt sem akartam soha külföldre költözni. Az utóbbi időben azonban minden ilyen eltűnt: a barátaim mind kiköltöztek, vége az egyetemnek stb. Úgyhogy nagyon nem maradt más választásom, mint nekem is felkerekedni és szembenézni ezzel, megtalálni egyedül a stabilitást. Pont ami visszatart az az egyetlen megmaradt szilárd pont: a munkahelyem, vagyis a munkám és a kollégák közössége.
Szóval így bennem van kicsit a félelem, hogy nem csak nyerhetek, hanem veszíthetek is vele, és amikor egy (remélhetőleg, de nem biztosan) szuper félév után hazajövök, akkor tényleg semmim nem marad. És félek, hogy túl nagyok az elvárásaim és csalódni fogok az Erasmusban. Párizs szindróma.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!