Hogy csinálják azok, akik luxusban, álomházakban élnek? ( kifejtve lent)

Én ismerek olyan embert, aki önerőből keresett százmilliókat, illetve a saját példám is érdekes lehet, bár én nem mozogtam ennyire magas szinten, de az átlag felett voltam bőven.

A mi példánk: nekünk szerencsénk volt, mert a rendszerváltáskor, 1989-90 tájékán apám egy állami vállalat élén dolgozott. Ugye azt tudjuk, hogy a régi rendszerben beszabályozták, hogy volt "x" mennyiségű állami megrendelés, erre létrehoztak egy vállalatot, tehát nem kellett bizonytalanságérzetben kiszolgáltatottan kepeszteni és lihegni, elég volt csak jól hozzáállni és elvégezni a létező munkaállományt. Mi ezt a céget olcsón megvettük, amikor bejött a kapitalizmus. A kilencvenes években, de még az ezredforduló táján is nagyon jól éltünk belőle. Nekem is lett sportautóm, hitel nélküli építkezés, külföldi utak, stb stb. Az más kérdés, hogy aztán ahogy a választásokkor a kormányok cserélődtek, fokozatosan lehetetlenítették el a munkákat, meg bejött ez az olcsójánosos árversenyzés, ami óhatatlanul a színvonalat rontja. Amikorra a melók kezdtek kikopni, akkor meg a cég ingatlanvagyonának értékesítéséből éltünk elég jól.

Az ismerősöm pedig akkor, amikor nálunk még gyerekcipőben járt a téma, akkor kezdett biztosítózni. Neki ment a dolog, huszonezer ügyfelet szedett össze kb 10 év alatt. Neki több milla csak a speratív jövedelme havonta. (A követőjutalék, ami a folyamatosan fizető ügyfelek után jár.)

Egy barátom sógoráék szintén jókor voltak jó helyen. Két egyszerű biztosítási ügynök és egy óvónő, aki mellékesben szintén biztizett összefogtak és elkezdtek életbiztosításokat árulni befektetési céllal. Mindig jól alakították az üzletüket, így nem maradtak le, hanem folyamatosan fejlődtek. Ma az ország leggazdagabbjai közt vannak és a legerősebb pénzügyi tanácsadó cég az övék ma Magyarországon. Pedig 1999-ben kezdték, tehát már bőven a kapitalizmusban.

De ismerek olyat is, aki külföldről érkezett, először csak figyelt, majd szívós munkával kiépítette az ország piacvezető, franchise rendszerű ingatlanközvetítő hálózatát és a jó munkamódszereikkel ők egy válságálló modellt hoztak létre.

Nekem egyre jobban az az érzésem, hogy önmagában a "jókor jó helyen" nem elég. Mi voltunk jókor jó helyen, de mivel nem eszméltünk időben, azt hittük, hogy stabil a jövőnk, nem léptünk időben, egyszerre csak azon kaptuk magunkat, hogy a cég kihullott alólunk.

A szerencse és a jó indulás az mindenképpen oké, de nagyon fontos a következetes hit és kitartás, a piaci helyzet folyamatos figyelemmel kísérése, a megfelelő lépések időben való meghozatala.

Egy jó közmondás jut eszembe: "a szegény elkölti a pénzét és félreteszi a maradékot, a gazdag félreteszi a pénzét és elkölti a maradékot".