Elfogadnátok így a munkát? Elbizonytalanodtam.

Ha kell a pénz, vállald el, ha nem kell, akkor meg ne.

A dugás itt huszadrangú kérdés. Ha a pasid bedurcizik, majd szexelsz mással, de legalább lesz pénzed.

Hmm. Maga a munka nem a legjobb. Én normál esetben nem vállalnám el. Viszont (!) most a fejetek feletti fedélről van szó, így a szükség így hozta...

Az egyes meg baromságot ír, hogy a barátod / férjed / élettársad dolgozzon többet. Ezért van ennyi válás, mert az olyanok mint ők, semmit nem akarnak dolgozni és majd a férfi hozza a pénzt. Szerencsére még vannak normális nők.

~1 férfi

Döntsd el mi a jobb?

Keveset dugni és mégis fedél alatt lenni?

Sokad dugni, éhezni és a híd alatt lakni?

"Programjaink nincsenek mert nincs miböl."

Sétához nem kell pénz, beszélgetéshez se, piknikezéshez se, biciklitúrához se, közös filmnézéshez se!

Szexhez viszont kell, mert kell venni óvszert/fogamzásgátlót.

"Ti hogy oldjátok meg, hogy ne menjen tönkre a kapcsolatotok??? Ne hanyagoljátok egymást ?? "

Minket nem a szex tart össze.

Tudunk éjszaka is beszélgetni.

Tanultunk annó, hogy ne 450Ft-os órabérért dolgoztassanak minket.

OK, hogy 20 éves vagy, de azért állíts már fel fejben egy fontossági sorrendet!

Mindenkinek más az igényszintje, más a fontosabb, de abban talán egyetérthetünk, hogy

- ha hónapok óta munkanélküli vagy

- nehéz anyagi helyzetben vagytok

- albérletben tengődtök így is

akkor MINDEN MÁSNÁL fontosabb, hogy végre elhelyezkedj és kezdj dolgozni.

Senki sem kényszerít arra, hogy ebből a munkából menj nyugdíjba, lehet közben keresni, nézelődni- de a kifogások, amiket felsoroltál ne is haragudj, de NAGYON nevetségesek.

Bevallom őszintén, hogy ha ilyen szerény körülmények között élnék, akkor nem a programokon és az edzésen járna az eszem elsősorban, hanem hogy egyáltalán legyen bevételem és ki tudjak törni az eltartott munkanélküli nő szerepéből.

Tudod én abban a helyzetben, amiben te vagy, gondolkodás nélkül elvállalnám ezt a munkát és azzal mennék be minden nap dolgozni, hogy keresek mást, előre szeretnék lépni, mert vannak céljaim stb.

Mondom ezt 30+ többdiplomás édesanyaként- még így is elmennék dolgozni!

Minden jót.

Utolsó, napi 12 óra munka mellett az embernek se ideje, se energiája nincs másik állást keresgélni, állásinterjúra járni pedig képtelenség. Vagy elfogadja az ajánlatot és munkába áll, vagy keres jobb állást, de a kettő egyszerre nem megy, tapasztalatból tudom.

Kérdező, gondolkodtatok már azon, hogy nyugatra költöztök, akár csak néhány évre? Az ottani bérekből jóval többet félre tudtok tenni, amiből később itthon megalapozhatjátok a jövőtöket. De mondjuk ha már kimentek és lesz állásotok, jobban jártok, ha kint is maradtok véglegesen.

Utolsó: 8-as válaszoló vagyok.

Napi 12 órás munka mellett is lenne energiám állás keresni, ha az nekem valamilyen szempontból nem megfelelő.

Egyébként heti 5 munkanapról beszélünk, amelyben vannak hétvégék is.

Ebből én azt a logikus következtetést vontam le, hogy lennének hétközbeni szabadnapjai is.

Igaz, hogy ezt lehetne a vágyott programokra, pihenésre és a felemlegetett szexuális élet karbantartására is fordítani, de ugyanennyi erővel lehetne hetente egy-egy fél napot rááldozni a konkrét álláskeresésre is (hónapok múlva már nem kell annyi önéletrajzot újraírni, ellenben beleférhet egy-egy interjú stb.)

Nem kell kioktatni, mert most is legalább napi 8 órát dolgozom, több diploma után is tanulok, háztartást vezetek, gyermeket nevelek sok más nőhöz hasonlóan.

Ha úgy élném meg, hogy a jelenlegi munkám számomra megterhelő/alacsonyan jövedelmező vagy más miatt nem elfogadható hosszú távon, akkor bizony megtalálnám a módját annak, hogy változtassak.

Persze ha csak a kifogásokat keresném, akkor erre a munkaórák száma nagyszerűen megfelelne- de szerintem ez is a nevetséges kifogások közé tartozik. Ha valaki AKAR, akkor TUD is tenni és egy meglévő munka mellett nem baj, ha ez nem 1-2 hónap múlva, hanem csak később következik be.

Sőt: bennem még az is megfogalmazódott, hogy bizony 20 évesen nem lenne nagy hátrány azon is elgondolkodnia a kérdezőnek, hogy továbbtanulással, képzéssel, nyelvtanulással vagy a meglévő szakmájának továbbfejlesztésével hosszú távon igenis teremteni tudna magának esélyt arra, hogy ne ragadjon le a 12 órás műszakok mellett és a jelenben hozott áldozat (rossz munkabeosztás, tanulás, sport és szexuális igények időleges lejjebb adása vagy újragondolása) megtérüljön a jövőben.

Azt látom sajnos, hogy kevés ember képes a jelenben vállalni valami pluszt vagy feladni a kényelméből annak érdekében, hogy később jobb legyen.

Nem vagyunk egyfomák- de aki tanul, időlegesen összeszorítja a fogát és vannak céljai, elképzelései, amiért hajlandó többet tenni- az általában nem szokott itt nyafogni, hogy dolgozzon-e, ha nem tud edzeni és emiatt rommá dőlne a párkapcsolata, mert ezek az emberek teszik a dolgukat- az esetek döntő többségében eredményesen.