A főnököm semmibe vesz emberként, Ti meddig bírnátok ezt?

Ha valaki segítene az átmeneti időszakban eltartani (család, élettárs) akkor én tuti otthagynám fizetés után. Viszont ha új cégnél kérdezik miért léptél ki, találj ki valamit mert nem szeretik ha az előző munkahelyedről negatívan nyilatkozol. (még ha igaz is)

Viszont ha eddig kibírtad akkor ne lépj ki amíg nincs másik lehetőség mert azért a pénz gondolom neked se jön rosszul.

Ez az ugráltatás a legundorítóbb amúgy. Minden tiszteletem az idegeid miatt.

szia, teljesen megértem a problémádat. Én nem közgazdász végzettségű vagyok, de nekem is van egy diplomám, és nem a diplomámban dolgozok. Napi 8 óra munka a hivatalos, de napi 11-12 órákat dolgozok, erről semmi bizonyítékom nincs. Mindig mindent megcsináltam, amit kellett, a kutya sem értékelte, főnökömtől állandóan kaptam a megjegyzéseket, hogy "sz...t sem ér a munkád" stb. Megelégeltem, közöltem, hogy máshová megyek, "juj, de sajnáljuk" meg krokodilkönnyek potyogtatása stb. Mivel azzal a feltétellel jövök el, hogy munkát nem hagyok magam után, még túlórázok, még belefeccölök időt, energiát, de hát a hajtás nagy, és én meg hibáztam.

Azt a lelkiállapotot, amit nekem okoztak nem kívánom senkinek. Előtte se vettek semmibe, és azóta meg mint egy féreggel bánnak velem, minden nap gyomorgörcs, amit még itt kell töltenem.

Ha tanácsot szeretnél, nem bántam meg, hogy eljövök, ahol egyszer szarba néznek, ott a munkával nem fogod bizonyítani, hogy érsz valamit...

Ha nincs gyerek a családban, vagy van egy biztos anyagi háttered, akkor keresgélj. Nem kell, hogy nyugdíjba menj onnan, ahol tönkretesznek, ennyit nem ér az emberélet. Arra gondoltam, amikor beadtam a felmondásom, hogy ha vissza akarok nézni nyugdíjasként az életemre, nem egy megkeseredett embert akarok látni, és ezt bőven alátámasztja az is, hogy hogy viselkednek velem a főnökeim a felmondási idő alatt.