Miért van az, hogyha egy jövendőbeli közgazdász, orvos, ügyvéd, mérnök, óvónő, pszihológus (vagy bármilyen másik munka) keresetre rákérdez valaki gyakori kérdésen, mindenki lehurrogja, hogy "ha csak a pénzért csinálod akkor ásd el magad"?

Nem tudom, én ilyennel még nem találkoztam. Mindenki pénzből él és pusztán elhivatottságból nem lesz kenyér az asztalon, illetve tető az ember feje felett.

Nyilván orvosnak lenni óriási elhivatottság és rengeteg tanulással, energiabefektetéssel, valamint lemondással jár, ezért nagyon nem mindegy, mennyi a bér, vagyis mekkora a társadalmi megbecsültsége és presztízse a szakmának!

Nem tudom ... én csak a programozásról tudok nyilatkozni. Itt meg azért szokták azt mondani, hogy ha nem szereted ne csináld csak a pénz miatt, mert ezzel leginkább csak azok tudnak jól keresni akik élvezik.

Pl.: Akármennyire is kitartó vagy nem tudod lenyomni azt az ember, aki fel kell 6kor, egyetem előtt programozik egy kicsit, mondjuk egy saját projecten dolgozik, majd este is lefekvés előtt is leül a gép elé...

Majd mikor megszerzi a diplomáját és elkezd dolgozni, akkor is folyamatosan a szabadidejében tovább fejeleszti a tudását. Nem azért, mert munkamániás lenne épp ellenkezőleg ... utál dolgozi :) Ez neki a hobbija...

Az ilyen embereket nem tudják lenyomni azok, akik munkaként tekintenek rá. Nyílván vannak kivételek, de nem annak lesz kiegyensúlyozott jó élete aki muszájból csinál mindent és esetleg csak azért tanul plusz dolgokat, hogy a többiektől ne maradjon le.

Programozóként is lehet keveset keresni...

Más szakmához nem tudok hozzászolni, de gondolom hasonló a helyzet. Igen, fontos tudni a fizetést, de nem szabad, hogy az alapján dönts.

"Programozóként is lehet keveset keresni..."

Persze, csak ha programozo keveset keres az is havi nettó 2-300 ezer forint amivel még úgy is a magyar átlag felett keresel.

Én azt hiszem azért, mert ez egy alapvetően buta kérdés, két szempontból is.

1. A fizetés nem a végzettségtől függ, hanem a beosztástól, állástól amit azzal majd betölt. Biológus diplomával például lehet valaki közalkalmazott 120 ezerért vagy kereshet egy cégnél akár 700 ezret is (mint én). Ezernyi lehetőség van, nem lehet még csak értelmesen átlagolni sem.

2. A kérdés azért is értelmetlen, mert ha valaki most áll a szakválasztás előtt, akkor egyet biztosan tudhat minimum 5-6 évig egyetemista lesz (az orvosi 6 év, más szakoknál 3+2 a BSc+MSc), de ha PhD-zik is akkor az +4 év. Namármost ember nincs aki meg tudná mondani, hogy 5-10 év múlva hogyan alakul a munkaerőpiac, mire milyen igény lesz és melyik szakmában hogyan alakulnak a fizetések.

Ezért van az, hogy ez értelmetlen-megválaszolhatatlan kérdés. Ha valaki dönteni akar a pályájáról akkor legjobban teszi, ha olyan szakot keres amiben tehetséges, amit szeret, amiben vélhetően jó tud lenni. Ha tényleg jó lesz akkor meg is fog élni belőle, ha viszont nem lesz jó, akkor úgyis pályát kell majd módosítania.

#6: ez igaz is, meg nem is. Senki nem tudja megmondani, hogy 10 év múlva mekkora kereslet lesz programozókra, és mekkora gépészmérnökökre, de azt mindenki tudhatja, hogy például erről a listáról szinte semmire sem lesz szüksége a piacnak:

[link]

Meg az is valószínű, hogy pl. szociális munkásra bár szükség lenne, megélni nem lehet majd 10 év múlva sem belőle. Persze ha az illető valami egyéb oknál fogva olyan anyagi biztonságban van, hogy megteheti, akkor hajrá, de ha csak magára számíthat, akkor nagyon rossz döntés.

Ráadásul a 10 év nagyon erős túlzás, sok szakma van, amivel a 3 év BSc után bőven nyugodtan el lehet kezdeni dolgozni, ennyivel előre meg azért lehet látni a piacot. PhD a legtöbbeknek teljesen felesleges.

Szerintem igenis felelőtlenség azt mondani, hogy a pénz nem fontos, majd lesz valahogy. Nem, nem lesz valahogy, tenni kell érte, és ebbe az is beletartozik, hogy legalább a lehetőségekhez képest okosan próbál szakmát választani magának az ember. Nyilván ideális esetben meg kell találni a metszetét a jólkereső szakmáknak, és annak, amit élvezni is tud, de teljesen figyelmen kívül hagyni egyszerűen ostobaság.

Arról a listáról egy csomó szakra nagyon nagy szükség van, legfeljebb rosszul értelmezzük a munkaerő-piacot.

Abba beletartoznak a világ egyetemei, tudományos intézetei is, de fordítóra, tolmácsra is növekvő igény van, a régészeti feltárások is egy csomó európai országban az építkezések előtti rutintevékenységnek számítanak ma már és még sorolhatnám.

A dolog azon múlik, hogy milyen jó valaki abban a szakmában és, természetesen azon, hogy a teljes egyetemi ciklust (BA-MA-PhD) befejezve szakértővé vált-e a szakmájában, vagy megszakította valahol a képzését félúton és csodálkozik, hogy egy részdiplomával nem kap állást. Nagyon sok terület van (a bölcsész és természettudományi területek többsége is ilyen) ahol a munkaerőpiac számára csak a szakértő jellegű munkavállaló jön szóba, aki önálló problémamegoldásra képesen jött ki az egyetemről (tehát PhD-je is van és bizony minimum 9 évig tanulta-művelte azt a szakmát). De egy orvos is minimum 6 évig jár az általános képzésére, majd még minimum 2-3 év ameddig a szakvizsgáját is leteszi, de lehet, hogy több egymásra épülő szakvizsgára is szüksége lesz.

#8: az átlag dolgozó nem lőhet a top 1%-ra, gondolom egyértelmű, hogy miért. Nagyon rossz tanács általánosságban azt mondani, hogy csak annyi a dolgod, hogy legyél a legjobb a szakmádban, mert sokkal többen vannak, akik nem lesznek a legjobbak, mint akik igen.

Vannak szakmák, ahol a top 70% jól keres, és vannak, ahol a top 5%. A tömegeket igenis mozgatni kell az előbbi irányába, mert mindenki ezzel fog jobban járni, aki meg annyira elhivatott az utóbbi iránt, azt úgysem fogja senki meggyőzni róla, hogy mással foglalkozzon.

Ugyanez igaz a "teljes egyetemi ciklusra": igazából nagyon kevés embernek van szüksége PhD-re, leginkább csak annak, aki kutatóként akar dolgozni, és pl. az informatikusok esetében még az MSc is sokaknak felesleges, és egyáltalán nem határozza meg a szaktudásuk piaci értékét. Tucatnyi embert ismerek, aki kb. elpazarolja az életét PhD-re, mert nincs mersze elkezdeni a valódi munkaerőpiacon dolgozni, kényelmes ellébecolni az egyetemen, csak múlnak felette az évek, és szinte semmit nem nyer az egésszel.