Az miért van, hogy a szocializmusba szinte mindenki önálló életet tudott kezdeni saját lakással?

Mert akkor, az akkori fizetésekhez képest, jóval olcsóbbak voltak a lakások. Plusz, akkor is volt már CSOK, csak másképp hívták.

A 80-as évek legvégén az állam és a vállalatok már csak kevés panelt építettek, inkább tégla lakások készültek és a szüleim 1 millióért új építésűt vettek 3 szobával zöld környezetben. Ketten együtt nettó 16-17 ezer forintot kerestek 89-ben. Ma ketten kapnak nettó 300 ezret (20x különbség) , míg egy 3 szobás új építésű lakás ugyanazon a környéken 36-38 millió forint (36x drágább).

Ez egy hatalmas tévedés. A szocializmusban nagyon is az volt a jellemző, hogy több generáció lakott együtt. Nézz csak körül a 60-70es években épült házak mekkora hányada nagyméretű, több generációs.

A különbség az, hogy akkor már 20-on éves korban jöttek a gyerekek. Na meg nem költöztek ész nélkül albérletbe a fiatalok, ezért tudtak spórolni saját lakhatásra. Arról nem is beszélve, hogy akkor nem voltak ennyire elkényelmesedve az emberek. A házak 80%-át saját maga építette mindenki, csak a kifejezett szakmunkát bízták iparosra. Alapozás, betonozás, jobbaknál falazás teljesen alap volt, hogy családon belül készült.

-Kaláka rendszerben ment az építkezések többsége, melóztak a házadon, cserében te is mentél máshoz, manapság csak rokon dolgozhat nálad fizetés nélkül, különben jön a büntetés...

-Ma bírságot kapsz, ha a pincéd kiásásánál termelt homokot és kavicsot felhasználod, régen ezt nem nézték ilyen keményen. Manapság fizetsz, hogy elvigyék, majd fizetsz azért is, hogy "visszahozzák" alapanyagnak. Állami monopólium!

-Régen a települések határában voltak szabad területek kavics és homok kitermelésére, ezek az önkormányzat tulajdonát képezték, ahol ingyen kitermelhetted magadnak, vagy napidíjat fizettél. Mikor mi építkeztünk ez 100Ft/nap volt, család havi bevétele 5700Ft (1991-ben).

-Mészkövet CaCO3 kiégethetted magadnak CaO, manapság csak égetett mészként veheted. A mészkövet vízzel keverve oltott meszet kaptál Ca(OH)2.

Összehasonlításként mai árakkal mészkő 1,5Ft/kg, égetett 35Ft/kg, oltott 40Ft/kg

Amíg égett 1 adag, a 3 nappal korábbit oltottuk és a 10 napossal építkeztünk. 1,5Ft alapanyagból lesz 30Ft-os késztermék, de időigényes volt. Ma jogszabály ellenes és a munkaidőigény miatt kisüzemben nem érné meg.

-Régen volt erdőtisztítás, vágási hulladék lakossági gyűjtés és elszállítás, így a tüzelő is megvolt, illetve a mészkő kiégetéséhez is a gallyfa.

-A szemétlerakók a település határában voltak, rengeteg vashulladékot oda hordtak, ezek belekerültek az alapba, illetve a hosszabbakból sarokvas erősítés lett.

Szintén a szemétlerakókról, a fémkerítés az ajzat betonba ment, a betontörmelék pedig a kerítésalapba és a kerítésbe került. Ma nem jutsz ezekhez hozzá!

-Régen a hétköznapi embert bízták meg az épületek bontásával, ma csak cég végezheti.

A másik lehetőség bontásra ítélt épület megvásárlása és kalákás lebontása. Mi 39 000Ft-ért vettünk egy hatalmas istállót 2 másik családdal összefogva, így 2 havi bérből 13e-ből lett egy csomó bontott téglánk.

-A ház belső térelválasztó falazata ebből lett megépítve mind a 2 szinten, míg a teherhordó pedig újból.

A kerítés is ebből készült, továbbá 82m2-nyi gazdasági épület, pince és garázs.

-A maradék téglák részben értékesítésre kerültek, a teljes beruházás ára visszajött, illetve 4000db téglát terményre cseréltünk 2 éve(olyan 100e Ft értékben), de még mindig maradt 500-600db.

-A téglatisztítás során rengeteg betonba keverhető anyag, porrá zúzott malter is lett, oltott mésszel keverve ezt használtuk fel a kerítés, melléképület falazásához és vakolásához.

-Építkezésre a munkáltató extra szabit adott.

-Kaptál a munkahelytől építkezési támogatást is, 13. havinak is nevezhetjük.

Ez nagyon nem így volt anno, ahogy előttem is mondták, több generáció lakott együtt, a család segítette egymást. Még az én szüleim is a nagyszülőkkel laktak egy darabig, majd elkezdtek építkezni, barátok jöttek dolgozni, ők meg mentek cserébe ledolgozni, ilyesmi módon. Gyerek is hamarabb jött.

Manapság a legtöbb szülő ki akarja cseszni a gyereket 18 évesen 0 támogatással, arról meg ne is beszéljünk, hogy mind az albérlet és a lakás árak elvannak szállva a sz*r átlagfizetés mellett.

Nagypapám 42 évesen építette fel a házát, ahogy írta más is: rengeteg saját munkával. Ja és persze ehhez még hitel is tartozott.

Azért 42 éves korra manapság se lehetetlen ugyanezt elérni. Sőt, elérhető úgy is, hogy nem teszel bele annyi saját munkát mint akkoriban. Mert annak idején ő ledolgozta a 8 órát a munkahelyen, utána betonozott, burkolt, festett stb.

Szóval én hülyeségnek tartom ezeket a nosztalgikus gondolatokat.

Nem, egyáltalán nem volt jobb régen.

Hasonló amikor mondjuk a régi mosógépeken nosztalgiáznak mennyire tartós stb. Ja csak akkoriban több hónapnyi fizetésed volt a mosógép, ma meg egy havi fizetésbol veszek 3-4 gépet is akár.

Hát nem így van kedved kérdező.

Tanácsi bérlakások voltak. Sok. Évekig kellett sorba állni, hogy kaphass egyet, várólista volt. Mindig a gyermekesek voltak előnyben. Én reménytelennek éreztem, hogy otthonról elköltözzek. Sok más fiatallal együtt. Nálunk négy generáció élt együtt másfél szobás lakásban.

Én, a testvérem, a 2 nagyszülő, és a szüleim. A lakás csak ággyal volt tele.

Miként lett mégis lakásom? Szültem 21 évesen egy gyereket (heten voltunk, mint a gonoszok), aztán 23 évesen "vertem" a tanácsnál az asztalt, hogy alkoholista az apám (nem igaz), penészes a lakás, veszélyben a gyerekem testi-lelki egészsége. Ezt ment kb. 10 hónapon keresztül. Aztán kiürült egy bérlakás, és nekem utalták ki. Soron kívül. Ne tudd meg, milyen lakás volt (no ott volt penész bőven, hipó lett a barátom), de beköltöztem a gyerekkel, mert tudtam, ha nem fogadom el, másképp nem lesz soha. A rendszerváltás után az éppen aktuális bérlőnek nagyon olcsón, kamatmentes hitelre meg lehetett venni, amikor elkezdték kiárulni a tanácsi lakásokat. 240 ezerre értékelték a lakást, annak a felét kellett kifizetni 4 év alatt kamatmentesen. Persze megvettem. 6 év múlva eladtam, és vettem egy egészséges, nagyobb lakást.

A testvérem 1 évvel később vett lakást piaci alapon, mint ahogy én a bérlakást megvettem. Ugyanolyan paraméterekkel rendelkezőt, de már 650 ezerért (olcsónak számított, de olyan is volt a lakás: cigányputri). Neki munkáltatói kamatmentes kölcsönnel sikerült, amit 4 évig nyögött. Szó szerint. Konkrétan kajára alig maradt neki, nem panaszkodott, elszánt volt, mint én. A hitel futamideje alatt Anyám etette. 8 év alatt hozta rendbe, tudta berendezni bútorokkal.

Hát így lett a szocializmusban, meg egy kicsit utána lakásunk.

Ez nem egyedi történet volt akkoriban.

Azóta építettem egy házat, hitel nélkül, kalákában. Megtanultam bánni a pénzzel még fiatalkoromban. Arra nagyon jó volt az az idő. :)