Az együttélő párok egy része miért nem házasodik meg?

Szerintem beállítottság kérdése. Vannak a romantikusok, akiknek ez sokat jelent, amivel nincs baj.

Meg vannak a racionálisabb, mindent túlgondoló emberek, akiknek ez tényleg érzelmileg nem adna annyi pluszt mint amekkora kockázatot látnak benne mondjuk egy válás esetén. Én is utóbbiba tartozom már. Volt pl olyan kapcsolatom 4 évig, ahol az exem elindított egy vállalkozást minden létező hitelt a nyakába vett és sajnos nem jött össze, nagy mínusszal szállt ki. Nem lettem volna boldog ha házasok vagyunk és váláskor feleződik az adósság.

Amiért én személy szerint nem házasodnék nő létemre és most itt fogok kapni hideget-meleget, a piszkos anyagiak.

Hála sok mindennek, tanulásnak, kitartásnak, szerencsének, nagyon jól keresek 15 éve egy multinál.

Mára már 1,5 millió nettó, 13-14. fizu, bónuszok. Mára van hitelmentes felujított fővárosi házam, egy lakás kiadva. Mindig kevesebbet kereső partnereim voltak, amivel nincs baj.

Ha szeretek valakit, nem bánom, hogy jóval többet teszek a közösbe, fizetem a nyaralást, stb., nem sajnáltam soha senkitől semmit, akit szerettem.

DE, hogy válás esetén valaki, aki általam élt évekig magasabb színvonalon mint előtte még vigye is a megtakarításaim felét, amiért rengeteget dolgozom, na nem-nem-nem. Ilyet nem játszunk. És férfiaknál us abszolút megértem ezt.

Én azért mert nincs itt az ideje. 22 évesek vagyunk, most költöztünk össze, 1.5 éve vagyunk csak együtt, most kezdek bele egy 2 éves mesterképzésbe (a párom is tanul jelenleg). Szeretnék majd összeházasodni a párommal, de várnék vele úgy minimum 4 évet.

Nincs mit siettetni, előttünk az egész élet. Szeretném rendesen megélni az életszakaszainkat, nem sürgetni ennyire hirtelen a felnövést. Bőven elég "felnövés" a diploma, külföldre költözés, összeköltözés, első albi erre a hónapra.