A fiam nem volt hajlandó elolvasni a kötelező olvasmányt, most bukásra áll. Mit tehetek?

A kötelezők nagyrésze egyszerűen nem annak a korosztálynak való, mint akinek feladják. Régi, a mai gyerek nem érti azt a nyelvezetet, nem elég érett, hogy a mélyebb jelentésrétegeket felfogja. Nyilván unni fogja, mert egy részét nem érti, nem tudja elképzelni, amit ért, az meg olyan távol áll az életétől, hogy ha nem esik bele az érdeklődésébe, akkor nem fogja érdekelni, mert nem érzi át a sztorit, az intertextuális utalásokat nem fogja felismerni, hogy legalább az el tudja szórakoztatni.

Én is így utáltam meg évekre az olvasást, pedig jelenleg tanári képzésen vagyok, egyik szakom pont a magyar. A tanár rossz jeggyel "motivál", a szülő meg beáll mellé. Tipikusan az idióta szülő beállt az idiótább tanár mellé eset az ilyesmi. A hülye pedagógus, rossz módszertannal negatív érzelmeket csatol egy alapvetően pozitív dologhoz (az olvasáshoz), a szülő beáll emellé, növeli az ellenérzést, sőt, eltiltja a gyereket egy másik alapvetően jó dologtól(most a sporttól).

A tanár elérhetné, hogy a gyerekek a könyvet olvassanak. Értem én, hogy tanterv, de több suliból jött ismerőseimtől, más tanároktól hallom, hogy általánosban nem dolgozzák fel órán együtt a kötelezőt, elemezzék csak van egy beadandó, vagy felelés, vagy dolgozat, és ennyi. Ritkább esetben a tanár lediktál egy jegyzetet. Ehhez aztán felesleges a gyerekeket a számukra érthetetlen és unalmas művekkel "kínozni". Általános végén nincs kimeneti követelmény, mint mondjuk gimnázium esetén az érettségi, ami számonkérné, hogy tényleg elemezték-e xy könyvet, semmi nem akadályozza meg, hogy a kötelezőt úgy adja fel, hogy az azt a célt szolgálja, hogy a gyerek megszeresse az olvasást, mert ha később előkerül ugyanaz az olvasmány, akkor úgyis feladják újra, tök mindegy, hogy akkor azért olvassa el, mert nem olvasta, vagy azért, mert nem emlékszik. Nekem például semmi előnyöm nem volt abból magyarszakon, hogy hatodikban kötelező volt az Ábel a rengetegben és elolvastam, ugyanúgy el kellett olvasnom egyetemistaként, mint annak, akinek nem, mert már túl régen volt. Simán megtehetné a tanár, hogy ha már úgysem dolgozzák fel a kötelezőt együtt, hogy akkor mindenki válasszon, amit akar, még listára korlátozni se kell, hogy mit választ a gyerek, max ad tippeket, amúgy meg elég a terjedelmet, ad hozzá egy részletes projektfeladatot. Mellé meg feladja a NAT szerint kötelezőt, de ahhoz egy könnyebb számonkérési módot. És akkor a gyerek választhat, hogy az érdeklődésének megfelelően olvas, de a feladat nehezebb, vagy elolvassa a nehezebb olvasmányt, de könnyebb a feladat.

A könyvekhez nem úgy kéne hozzáállni, hogy akkor fogod a kezedbe, amikor kötelező, és nem érdekel, hogy élvezhetetlen, de muszáj, az előző generáció is kibírta. Pláne általános iskolában, amikor nem professzionálisan foglalkozik a tanuló az irodalommal.

Ez csak a "nekünk szr volt, de kibírtuk, a maiaknak is szr, de márpedig bírják ki" mentalitás az idősebb generációtól jön, haszna nincs. Csak egy haszontalan berögződés, ami hosszútávon pusztítja a kultúrát.

Én ilyen esetben a gyerek mellé állnék be, meg gyűjteném a többi szülőt, akinek panasza van. A tanár belátására hatnék, nem pedig a gyereket büntetném azzal, hogy a fizikai egészség megőrzését segítő sporttól is eltiltom, hogy aztán jobban utálja az olvasást.

Hangsúlyozom, ezt úgy mondom, hogy én magam magyartanárnak készülök, nyilván szeretem az irodalmat.

Van egy feladata, amit ha nem végez el, akkor rá nézve komoly következményei lesznek. Szerinted elég nagy már ahhoz, hogy megértse, hogy vannak/lesznek olyan dolgok az életben, amikhez nem lesz kedve, mégis meg kell csinálnia? El tudod neki ezt magyarázni? Mit szeretnél, mit tanuljon ebből az egészből?

Ha viszont arra vonatkozik a kérdésed, hogy hogy erőltesd rá, akkor olvassátok együtt, beszéljétek meg, ha nem ért valamit.

#30

Pont az ilyenek miatt szokták mondani, hogy külföldön sincs kolbászból a kerítés.

Ott lehet jobban meg vagy fizetve, de ha azt mondják, hogy ezt csinálod, akkor oda állsz és csinálod. Ott nincs az, hogy ennyi pénzért mit vársz??

Voltam olyan helyen is külföldön, igaz hogy nettó 1 millió forint volt a havi fizu (kezdőknek, ami próba idő után újra tárgyalódott), de ha az volt neked kiadva, hogy egész nap egy olyan helyen kell dolgoznod, ahol csak négykézláb, könyökölve tudsz dolgozni, akkor ott kellett lenni, ha azt a munkát megcsináltad, kaptál mást, addig nem. Ha nemet mondtál, át se kellett már öltözni. Helyetted senki nem fogja megcsinálni, max úgy, hogy te már nem dolgozol ott és van aki megcsinálja helyetted.

Persze nyílván vannak "jobb" munkahelyek is, de ott se nagyon lehet nemet mondani. Nem a semmiért fizetnek.

Az az igazi baj, hogy te most is végig menteted a gyereked.

Mert itt nem arról van szó, hogy akármelyik kötelező olvasmány sz*r vagy nem sz*r és való-e az adott korosztálynak, hanem az, hogy a tanára feladott egy, amúgy a tanterv szerves részét képező feladatot, és a gyereked még érdemet is kovácsol belőle, hogy csakazértsem. Ezért érdemli meg, hogy megbukjon, ha nem szedi össze magát, nem azért, mert olvasta vagy nem olvasta a könyvet. (Én mindig szerettem olvasni, de a kötelezőket szinte kivétel nélkül utáltam felnőttként is. A Pál utcai fiúkat is; szerintem az amerikai-magyar koprodukció sokkal jobb, mint a könyv. De ettől a tanterv az tanterv.)

Az Egri Csillagokat kivéve én minden kötelezőt szívesen olvastam, persze volt, ami annyira azért nem tetszett, de sokat azóta is újra-újra olvasok néha (Aranyember, Az öreg halász és a tenger stb.).

Egyedül az elsőt, a Vukot nem tudtam még egyedül elolvasni, mert akkor még maga az olvasás is nehezen ment, nem is tudtam felfogni, amit nagy nehezen kibetűztem, de anyukám megkönyörült rajtam és felolvasta, úgy tetszett.

Lényeg, hogy nem utálja őket mindenki, és az olvasást sem utáltatják meg mindenkivel a kötelezőkkel, de ha mégis, akkor ez minden tantárgyra igaz.

Rossz ember leszek, ha nem tudom, hol bányásznak lignitet, vagy nem tudok megoldani egy egyismeretlenes egyenletet? Ez a feladat, meg kell tanulni, vagy szerintetek hol a határ? A kovalens kötés még fontos, azt be kell seggelni valahogy, de a domináns-recesszív öröklődés már baromság, mert a biológia épp nem érdekel, csak a kémia?

Irodalomórára olvasni kell, néha csak verset, néha regényeket, ez van, pech.

Azzal a gyerekkel amúgy korábban is el lehetett volna kezdeni megszerettetni az olvasást úgy, hogy fiatalosabb, neki tetsző könyveket adunk neki, és akkor talán néha hajlandó lenne mást is olvasni mostanra...

(32 vagyok)

#34 Ne tegyünk egyenlőségjelet a munka és az iskola közé. Munkánál tudsz mérlegelni, hogy hajlandó vagy-e a neked nem tetsző feladatot elvégezni a pénzért cserébe, aztán ha a válasz nem, akkor van lehetőséged más munkahelyet keresni. Közoktatásban a gyerek a szülő nélkül váltani sem tud, és ha vált is ugyanaz a feladat. Gyerekként nincs lehetőséged munkahelyet és munkakört váltani.

Másrészt az olvasásból nem szabadna munkát csinálni az általános iskolában. Ez egyenes út ahhoz, hogy iskola után ne olvasson a gyerek. Az irodalomolvasás - ha nem olyan munkakört választ az ember - iskolán kívül egy lehetséges hobbi, szabadidős tevékenység. Ráadásul sokkal egészségesebb, ha ezt valaki be tudja illeszteni a szabadidejébe, mert akkor mondjuk elalvás előtt nem a képernyő szórakoztatja a káros fénysugarakkal, hanem fog egy könyvet, egy ebook olvasót, olvas, nincsenek káros fények. Jobban alszik, jobb lesz a fizikai egészségének is. Ha valakinek munkává teszed az olvasást gyerekként, ráadásul olyan művekkel, amik élvezhetetlenek annak a korosztálynak, hozzácsapsz egy csomó negatív érzelmet, akkor jelentősen csökkented annak a valószínűségét, hogy az iskolapadból kiesve nem olvas.

Ne védjük már a káros módszertant, a rossz tanári hozzáállást, aránytalan osztályzást. Itt a kedves kolléga ellen kéne fellépni.