Jézus "Isten"? Volt e olyan kijelentése ami esetleg ezt támasztja alá?

Továbbá feltámadása után is Istenének mondta az Atyát mindenkor (vagyis nem áll meg az a magyarázat, hogy csak emberként, földi élete során nevezte volna így. Ez egyébként egy olyan tévtanítás, amire János is felhívta a figyelmet, hogy aki ketté választja a Krisztust /emberi+isteni/, az nem Istentől van):

""Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az ÉN ATYÁMHOZ és a ti Atyátokhoz, és az ÉN ISTENEMHEZ, és a ti Istenetekhez. ""

""A ki győz, oszloppá teszem azt az ÉN ISTENEMNEK templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom ő reá az ÉN ISTENEMNEK nevét, és az ÉN ISTENEM városának nevét, az új Jeruzsálemét, a mely az égből száll alá az ÉN ISTENEMTŐL, és az én új nevemet.""

Ha Jézus nem lenne egyenlő Istennel, nem válthatta volna meg a világot, mert erre egy átlag ember nem lett volna képes. Tehát, bár Jézus teljesen ember volt, kellett, hogy valami sokkal több is legyen. Ha nem így lenne az egész keresztyén hit értelmét vesztené.

Minden vallás egy olyan istenről beszél, aki távol van az embertől, és az elbukott embernek kell erőfeszítéseket tennie, hogy ismét az istenség közelébe kerüljön, illetve olyan állapotba, amit az istenség elfogadhatónak tart. Ezzel szemben a Biblia egyedülálló tanítása az, hogy miután az ember elszakadt Istentől, és egy számára áthidalhatatlan szakadék keletkezett Isten és közte, ezt a szakadékot Isten áthidalta Jézusban. Tehát a lehetetlen lehetővé vált. Az egyik próféta /Jeremiás vagy Ézsaiás/ azt mondja: bár csak ketté szakítanád az eget, és alá szállnál a földre. És ez Jézus születésekor meg megtörtént! Az Isten ketté szakította az eget és emberként a földre jött.

A Jézusba vetett hit reményt ad.

Kedves 12-es válaszoló!

Isten maga megközelíthetetlen fényességben lakozik, ez írva van, még ha nehéz is elfogadni. Nem jelenik meg a földön sosem, emberi szem Őt soha nem látta, sem nem láthatja. Ez is írva van.

Ha Jézus Krisztus Isten lett volna, akkor lenne csak igazán lehetetlen az embernek a megmenekülés, hiszen ha ő istenként élte úgy az életét, ahogyan, akkor nekünk erre semmi esélyünk. Hogyan is lehetne az ember számára egy isten a példa arra, hogyan éljen? Milyen mérce volna ez? Hogyan lehetne akkor nekünk parancsolat, hogy Krisztust kövessük és őhozzá hasonuljunk, ha egyszer ő istenként járt itt a földön - ekkor neki hatalmas előnye lenne velünk szemben, ami örökre elválasztaná az embert a megmeneküléstől.

Ez azonban szerencsére nem így van. Isten az Ő Felkentjét, Választottját, Elsőszülöttjét küldte el, hogy az életével példát adjon számunkra, halálával szabadulást szerezzen, feltámadásával pedig örök életet tegyen lehetővé nekünk. Ő szenvedések által LETT tökéletessé, vagyis azelőtt még nem volt az, neki is meg kellett tanulnia az engedelmességet, az istenfélelméért talált meghallgatásra, és hűséges maradt (kihez, ha ő maga isten) a kereszthalálig. Isten nem halhat meg. Csak a teremtmények élete véges, az Örökkévaló - nos, Ő örökkévaló (sem kezdete, sem vége nincs).

Most csak az 'átlagemberes' érvre válaszolnék. Jézus valóban nem volt átlagember, mert sokkal hosszabb és különlegesebb kapcsolatban volt a Mindenhatóval, mint bárki az emberek közül.

Csakhogy a váltságnak tökéletes egyensúlyban kell lennie azzal, amit Ádám elveszített. Ádám egy tökéletes ember volt, nem istenember, vagy maga a Mindenható. A tökéletes emberi életét vesztette el, így Jézusnak is ugyanazt kellett feláldoznia, különben a váltság nem lett volna egyensúlyban.

Elég régen jártam már ezen az oldalon, de látom a jehova tnaúi még mindíg missziós területüknek tekintik ezt az oldalt(sajnos).

Sokidőt nem is szeretnék itt eltölteni, értelme nem sok volna, régebbi tapasztalataim alapján azokat az igeverseket, amik egyértelműen cáfolják tévtanításaikat, azokat vagy csak egyszerűen figyelmenkívül hagyják, vagy megpróbálják félremagyarázni, illetve kontextusból kiragadott igeversek egy-egy részével cáfolni.

De itt egy igevers, ami egyértelműen bizonyítja a Szentháromságot:

"Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy." (1János 5:7)

Nyugodtan meg lehet nézni, ez a görögben is így van.

Kedves 37%-os!

Idéznélek: "A tökéletes emberi életét vesztette el, így Jézusnak is ugyanazt kellett feláldoznia, különben a váltság nem lett volna egyensúlyban."

Ne vegyük egy kalap alá Ádámot és Krisztust! Ádám bűnös volt, Krisztus pedig bűntelen!

1János 5:7

A Károli ezt írja: "Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy. És hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a földön, a Lélek, a víz és a vér; és ez a három is egy." (A Békés—Dalos és a Káldi is tartalmazza ezt a háromságot támogató kitételt.) Az ÚV-ból azonban hiányzik az, hogy "a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy. És hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a földön."

A háromságot támogató részletet a Katolikus, ÚRB, KNB és Csia sem tartalmazza.

Miért?

A Kat. a következő jegyzetet fűzi a fenti, háromságot támogató részlethez: "Ez egyetlenegy görög szövegben sincs meg, sőt még a Szent Jeromos-féle fordítás régebbi példányaiból is hiányzik" (707. o.).

Nos kérlek szépen, jó példáját adtad annak, ahogy ennek a nem bibliai, hamis tannak az érdekében, esetenként meg akarták hamisítani az egyes fordításokat! Nem sikerült, mert könnyedén le lehet leplezni az ilyen ármánykodásokat.

De elmondhatom, hogy a háromságot látszólag támogató érvek mindegyike vagy önkényes félrefordítás, vagy olyan értelmezés, amely a szűkebb és tágabb szövegkörnyezetet figyelmen kívül hagyja.

Az itt eddig leleplezett és józan értelemmel megcáfolt "bizonyítékok" is magukért beszélnek.

De nagyon elgondolkoztató a tény, hogy ha csak egy álérvet is rendszeresen fel akarnak használni egy tan alátámasztására, akkor alaposan megkérdőjelezik vele a szóban forgó tant! Ám itt nem EGY álérvről van szó, hanem már eddig is egy seregről...

"Ne vegyük egy kalap alá Ádámot és Krisztust! Ádám bűnös volt, Krisztus pedig bűntelen!"

Ádám sem bűnösként született!

Jézus, aki nem volt több és nem volt kevesebb, mint egy tökéletes ember, váltságul lett, és pontosan kiegyenlítette azt, amit Ádám elveszített — odaadta tökéletes földi emberi életjogát. Joggal nevezhette Pál apostol Jézust "az utolsó Ádám"-nak. Ebben az összefüggésben így idézte: "Mert amiképpen Ádámban mindannyian meghalnak, ugyanúgy a Krisztusban mindannyian életre kelnek" (1Korinthus 15:22, 45).

Ha Jézus az Istenség egyik tagja lett volna, a váltságdíj végtelenül magasabb lett volna, mint amit Isten saját törvénye előírt (2Mózes 21:23–25; 3Mózes 24:19–21). Édenben egy tökéletes ember, Ádám, és nem egy Isten vétkezett. Így a váltságdíjnak, hogy az isteni igazságszolgáltatást tökéletesen kielégítse, ezzel szigorúan egyenértékűnek kellett lennie — vagyis Jézusnak egy másik tökéletes embernek, "az utolsó Ádámnak" kellett lennie.

Amikor tehát Isten elküldte Jézust a földre váltságul, hogy az igazságszolgáltatásnak eleget tegyen, Jézust nem istenemberré, vagy Isten megtestesülésévé tette, hanem tökéletes emberré alkotta, aki "alacsonyabb lett az angyaloknál" (Zsidók 2:9; vö. Zsoltárok 8:5, 6, [8:6, 7 Károli]). De hogyan lett volna alacsonyabb az angyaloknál a mindenható Istenség — az Atya, a Fiú, vagy a szent szellem — akármelyike?

37%-os!

Akkor most az egyszer nyisd ki a füledet!

"A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő,

Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;

És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.

Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;

Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.

És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére." Fil2,6-11