Jehova Tanúi! Ki a hű és értelmes szolga, az összes "felkent" személy, vagy pedig a Vezető Testületetek?

"Tanulmányozásnak hívod, és hívjátok azt, mikor semmi mást ne tesztek, csak a saját kaidványaitokat bújjátok."

Ez nem igaz. A fenti levezetés is a "kiadványainkban" van, sok más okossággal egyetemben.

..............................

Épp erről beszélek!! vegyél már a kezedbe egy más egyház magyarázatát, és vesd össze elfogulatlanul azzal, amit a biblia ír. MÉg bátorságod sincs hozzá. Már attól is féltek, ha csak ránéztek egy olyan könyvre, amit nem a hű de értelmes nyomicsapat adott ki.

"Épp erről beszélek!! vegyél már a kezedbe egy más egyház magyarázatát, és vesd össze elfogulatlanul azzal, amit a biblia ír. MÉg bátorságod sincs hozzá."

A Tanúk a legfelkészültebbek ebből a "tantárgyból", mivel ki mernek menni az emberek közé. Ott viszont mindenféle magyarázkodással találkoznak, amire fel kell készülniük, vagy előbb, vagy utóbb!

[link]

[link]

n a fentit meggyőződésből írtam, saját közvetlen tapasztalatok ezrei alapján, te pedig félrevetettként, vagy a félrevezetés terjesztőjeként! :))

.....................

Közvetlen tapasztalatok alapján? Vicces fiú vagy. Van egy ismerősünk, aki a fiók hivatlaban dolgozott, és az volt a feladata, hogy élettapasztalatokat gyártson az ébredjetekbe, őrtoronyba. Olyan kitalált történeteket, amik buzdítják a testvéreket, ha ellankadnának. Az ilyen "tapasztalatok" alapján lehetséges az, hogy Josy Doyon könyvében is megjelent "az átkelünk a krokodiloktól hemzsegő folyón fejünkön a ruhánkkkal, de akkor is elmegyünk a gyülekezetbe, ha közben megenne" tartalmú cikk, pedig 1950-es években íródott, és megjelent 1990-es években is szószerint. ÍGy a te ezres tapasztalatod annyit nyom a latban, mint a krokodilos történet...

És valóban voltunk félrevezetettek. MÍg tanúk voltunk, és csak a tanús irodalmakat bújtuk. :o)

Erre gondolsz: "A palau nyelv tanulásának küzdelmei közepette Daniels testvér és testvérnő elkezdett házról házra prédikálni. Meglepetésükre a kíváncsi falusiak utánuk mentek, és meghallgatták a szomszédokkal folytatott beszélgetéseket is.

Az egyik első tanulmányozójuk egy törzsfőnök fia volt, aki egy távoli, külszigeti faluban, Ngiwalban lakott. Amikor csak tehette, elutazott Koror szigetére, ahol a misszionáriusok laktak. Folyton unszolta őket, hogy látogassanak el az ő falujába is, és beszélgessenek az emberekkel. Daniels testvér és testvérnő vonakodott ettől az úttól. „Oda csak egy krokodiloktól hemzsegő vízi úton lehetett eljutni — mondja Amos. — De mikor meglátogatott minket a körzetfelvigyázó, akkor végre el tudtunk menni, mert egy másik személy, akivel tanulmányoztunk, ráállt, hogy ő navigáljon bennünket.” Házról házra tanúskodtak a falusiaknak, és 114-en voltak jelen, amikor megtartották a nyilvános előadást."?

Vagy erre: "Vannak testvéreink, akik poros utakon gyalogolnak hosszú órákon keresztül, és krokodiloktól hemzsegő folyókon kelnek át azért, hogy jelen legyenek az összejöveteleken."?

Netán erre: "Njabula testvér 1932-ben történt alámerítkezését követően ezek a testvérek anélkül, hogy tudták volna, mit is jelent úttörőnek lenni, úttörők módjára prédikáltak. A Malawi-tó irányába 60 km-t gyalogoltak, és a Kyela térségben prédikáltak, ahol Hosea Njabula és Obeth Mwaisabila erős ellenállással találta szembe magát. Noha nem tudtak úszni, megragadták és bedobták őket egy krokodiloktól hemzsegő folyóba."?

Mond, melyik nem életszerű és melyik nem volt visszaellenőrizhető annak idején? Tudod, inkább hiszek olyan testvéreimnek, akik már sokadszor bizonyították szavahihetőségüket, mint olyanoknak, akik mocskolják őket!

Mond, melyik nem életszerű és melyik nem volt visszaellenőrizhető annak idején? Tudod, inkább hiszek olyan testvéreimnek, akik már sokadszor bizonyították szavahihetőségüket, mint olyanoknak, akik mocskolják őket!

..................

Egyikre sem gondoltam. :o) OLvasd el JOsy Doyon könyvét. Bemégy a boltba, és megveszed. Josy Doyon: Jehova TAnúja voltam. Ez a címe. MÉg tanúként olvastam. Katartikus élmény volt. Persze csak akkor, ha az ember igazán szereti Jehovát, és az igazsgot, és tudja, hogy az igazság az Isten, vagyis azt elvenni senki nem tudja, csak ha az nem is igazság...szóval nem kell párbajoznunk itt a szavakkal, legyen egy közös alap, menj vedd meg. :o)

Igen cunci, de neked nem a biblia az alap, hanem a szervezet tanítása. Ezért javasoltam egy területet. A biblia akkor lenne alap nálad, ha készségesen beismernéd, hogy minden tanítást a rettenetesen értelmes rabszolga ad, és attól képtelen vagy eltérni. Ha képes lennél a tárgyilagos beszélgetésre, és nem csak az érzelmeid vinnének: mindenki mocskolódik, mindenki hazudik, mindenki hitehagyott, mindenki rossz, akkor lenne értelme a bibliáról beszélgetni.

De ha gondolod, nyiss egy új kérdést a két osztályról, és bezséljünk róla. kezdetnek nem lenne rossz, nem igaz?

Érdekesség....

(részlet)

„Tudom, hogy eltávozásom után

elnyomó farkasok jönnek közétek,

és nem fognak gyöngéden bánni

a nyájjal. - Cselekedetek 20:29

Van egy régi kifejezés: „Acél kéz bársony kesztyűben”. Nem hiszem, hogy az 1980 tavaszi események eredményezték a hatalmi struktúra által kinyilvánított keménykezűséget. Hiszem, hogy a keménység már ott volt, és a történtek is ezt mutatják. Ami 1980 tavaszán történt, pusztán azért volt, mert a bársony kesztyűt levették és megnyilvánult az alatta lévő hajthatatlan keménység. Az azután következő események támogatják ezt a következtetést.

Amikor az öt Bétel-vénből álló bírói bizottság - mely az igazságosság bármely mércéje alapján azt tette meg a Vezető Testület helyett, amit a Vezető Testületnek magának kellett volna megtennie - végül találkozott Ed Dunlap-pal és tájékoztatta a kiközösítő döntésről, Ed ezt mondta nekik:

„Rendben, ha ez a döntésetek. De ne mondjátok, hogy „hitehagyás” miatt. Tudjátok, hogy a hitehagyás Isten és Jézus Krisztus elleni lázadást jelent, és tudjátok, hogy ez nem igaz rám.”

1980 augusztusában A mi Királyság Szolgálatunk című hírlevélben, amit minden gyülekezetnek megküldenek, az első oldalon egy bejelentés volt arról, hogy számos személy ki lett közösítve a Bétel-családból, aztán a cikk a "szervezettel szembeni hitehagyásról" beszélt. Ez a kifejezés, habár téves volt (mivel ők nem lázadtak, még a szervezet ellen sem), közelebb állt az igazsághoz, mint a máshol tett bejelentések.

1980. május 28-án felolvasták a kilépő levelemet a főhivatal családjának. Május 29-én összehívtak minden Bétel-vént. Jon Mitchell is köztük volt. Ő titkárként szolgált a Szolgálati Osztályon és a Vezető Testület irodáiban is. Én korábban csak akkor kerültem vele kapcsolatba, amikor beszerezte a vízumot az afrikai utazásomhoz. Soha nem beszélt senkivel azok közül, akiket kiközösítettek. Azonban látott néhányat a bírói bizottságoknak az irodán keresztül továbbított leveleiből és hallotta a hivatali pletykákat az "eretnekek" pereiről. A vének találkozójával, a Vezető Testületi tagok, Schroeder és Barry beszédeivel kapcsolatos benyomásairól ezt mondja:

„Schroeder beszéde a szervezet témájára összpontosított. A mi „finoman összehangolt szervezetünkről” beszélt és hogy bizonyos egyéneknek akik, úgy látja, úgy érzik hogy nem tudnak együtt haladni annak szabályaival és előírásaival, „illenék elmenniük és nem benne lenniük az itteni jövőbeni előrehaladó munkában.” (A Branch Organisation [Fiókszervezet] című kiadványt mutatta fel annak illusztrálására, hogy mennyire „finoman hangolt” volt a szervezet, és elmondta, hogy ez a kiadvány több mint 1000 szabályt és előírást tartalmaz a fiókok és a brooklyni főhivatal működésével kapcsolatban.) Kihangsúlyozta, hogy ez nem „boszorkányüldözés” volt, de látszik, hogy a „metszés” folyamatban van.

Azokról, akik elmentek, elmondta „Nem arról van szó, hogy ők nem hisznek a Bibliában, ahhoz ateistává kéne lenniük, hogy így gondolják”, de „másképpen értik azt”.

Programrészét azzal folytatta, hogy kérte a Bétel-véneket, tegyék fel kérdéseiket. Harold Jackson emelte fel a kezét, és javasolta, hogy legyen egy fórum vagy nyílt vita a vitás kérdésekről. Schroeder azt válaszolta, hogy nem tervezte ezt. Ha kérdéseink vannak, beküldhetjük levélben. Egy másik vén, Warren Weil azt kérdezte, megfontolták-e azt a lehetőséget, hogy a testvéreknek „hűségesküt” kelljen tenniük. Schroeder testvér azt válaszolta, hogy jelenleg nem törekszenek erre.

Lloyd Barry előadása úgy tűnt, néhány olyan hitnézetet próbált megcáfolni, melyeket nyilvánvalóan ezek a hitehagyottnak tekintett személyek vallottak, és hangsúlyozottan felhívott a szervezet iránti lojalitásra. Felolvasta a Példabeszédek 24:21, 22-t és figyelmeztetett. hogy óvakodjunk azoktól, akik „felforgatók” [változásra törekszenek]. Lealacsonyítóan beszélt bizonyos személyekről, akik azért gyűlnek össze, hogy a Bibliát független módon tanulmányozzák, állítva, hogy néhányan ezt még a hétfő esti Őrtorony-tanulmányozásra menetel helyett is megtették.

Hasonlóan kedvezőtlen kifejezésekkel beszélt azokról, akik a kereszténység írói által készített kommentárok használatára hajlanak. (Barnes: Notes on the New Testament c. műve birtokában volt többeknek a Szolgálati Osztályon, és nyíltan látható helyen tartották; ez a megjegyzés arra késztette őket, hogy a fiókba tegyék.) Barry beszélt a mi „gazdag örökségünkről” mint Jehova Tanúiéról, és láthatóan feldúlta az a lehetőség, hogy némelyek nem értékelik ezt olyan nagyra, mint ő, és hajlamosak úgy gondolkodni, ami kárára lehet a szervezet növekedésének és jólétének.”

Bár korábban soha nem beszélgetett velünk, akik ezeknek az előadásoknak célpontjai voltunk, egyik szentírási pontról vagy vitatott témáról sem, Jon ezt írta:

„Ez a találkozó és az azt követő események az undor érzésének növekedését eredményezték, mely azóta volt bennem, hogy először hallottam a kiközösítések riasztó híréről és Franz testvér elbocsátásáról.

Az 1980. augusztus 1-i Őrtoronyban kellett megjelennie annak a cikknek, amely felsorolta, mit tekintenek „a hitehagyás jeleinek”. De nekem már volt világos elképzelésem, mik voltak a valódi jelek. Nagyon szomorú voltam, észrevéve, hogy úgy látszott, maga a szervezet egyre inkább kimutatja ezeket a jeleket, mint a következőkben:

1) A szabad bibliaolvasás elnyomása. Bár tudtam, nem valószínű, hogy bibliaégetés is lesz, mégis nyilvánvaló volt, hogy korlátozták a Szentírás olvasásának teljes szabadságát, és a nyílt bibliai viták élvezetének lehetőségét. Miért nem engedte meg a Vezető Testület, hogy ahogy a javaslatban elhangzott, nyíltan meg lehessen vitatni a témákat, különösen mivel olyan egyéneket foglal magába, akik sokat áldoztak a szervezetért, és akik nagyra értékelt bibliatudósoknak számítottak. Mit próbáltak elrejteni? Vajon az „igazság” nem állna ki egy ilyen vizsgálatot?

2) A hangsúly nyilvánvaló eltolódása a Bibliáról a mi „gazdag örökségünkre”, vagyis a szervezeti hagyományokra. Nagyon jól tudtam, hogy ez volt nagyon sok vallási szekta tévedése, a farizeusokat is ideértve. A Máté 15. és Márk 17. része tartalmazza Jézus szavait, melyekben kárhoztatja őket, mert nagyobb súlyt helyeznek a hagyományokra, mint Isten szavára. A javaslat, hogy „hűségeskü” lenne kívánatos, biztosítandó a lojalitást a szervezethez és hagyományaihoz, tökéletesen elképesztett engem. És mindez teljes komolysággal hangzott el.

3) Inkvizíciós taktika. Tisztán láttam, hogy a Vezető Testület mely, úgy gondoltam, nagyobbrészt a testvérek szolgálatának céljából van, nagyon erős teljhatalmat gyakorol, és elhatározta, hogy gyorsan cselekszik és dönt az ügyek elintézése során. Nem lett volna sokkal inkább bölcs és körültekintő részükről, ha gondosan és megfontoltan cselekszenek, alaposan mérlegelve és átgondolva az ügyeket, és ezután lassan és óvatosan jutottak volna el a döntésig?

Emlékszem, mit gondoltam magamban a vének összejövetelén: „Megállj! Lassíts! Nem látjátok, mit csináltok?” Így éreztem, nem azért, mert nem voltam lojális a szervezethez, inkább azért, mert szerettem azt, és mindennél jobban azt akartam, hogy erősen álljon az igazság szilárd alapján.”