Házikedvenced okossága miben nyilvánul meg?

Rendszeresen kiengedem a patkányomat a szobába. Kis lakásról van szó, a nappaliban tartom, onnan az előszobába és a hálószobába nyílik 1-1 ajtó. A hálószobai ajtót be szoktam csukni, de a másikat nem szeretem, de a patinak oda sincs bejárása. Ezt tudja nagyon jól, és azt is, hogy polcokra, asztalra, kanapéra nem mászhat fel.

De kis vicces, mert ha ülök a kanapén és észre veszem, hogy osonna át a másik szobába, elég csak krákognom, és már tudja, hogy figyelem, és ha kimegy, büntiből visszazárom a ketrecbe. Ugyanígy van a polc esete is. Néha szerene feljutni, de nézi, hogy látom-e, és ha igen, inkább nem teszi meg. Bezzeg ha egyszer nem nézek oda...

Mellesleg ciccegésre a szoba szinte bármely részéről visszajön hozzám. És szobatiszta is.

Erről eszembe jut, hogy múltkor vittem vállamon sétálni, kimentünk a töltésre. Én tanultam, úgyhogy 1,5-2 órát is elvoltunk, és szegény Mogyira, a patimra rájött a mehetnék. Egy cseppet elengedett a vállamon, ezért én egyből lekaptam a vállamról, és ő megvárta, míg leteszem a földre, ott viszont akkora pocsolyát termelt maga alá, ráadásul 5-6 bogyó is kipottyant. Büszke vagyok rá, hogy megállta, hogy rám tegye tiszteletét... :D

Ha kérdezem a Medvét válaszol. Bármit lehet kérdezni tőle :

Szép tyutyu vagy? Kérsz nasit? Megyünk sétálni? ... és ehhez hasonló kérdésekre a válasz: Bu!

[link]

Esős időben amikor kimegyünk sétálni jól megázunk. Mivel szobában vannak a kutyák tartva muszáj kimenni.

Ha visszaértünk nem hagynak békén amíg meg nem törölgettem őket. A törölközőt legalább annyira szeretik mint bármelyik nasit. :-D