Mit gondoltok az ilyen gondolkozásmódról? Inkább a kutyákon segít, mint a gyerekeken.

Egyrészt szomorúnak tartom, hiszen az olyan ember, aki inkább az állatok társaságát keresi, az valszeg elég pórul járt az emberekkel, és nemigen volt rendes emberi kapcsolata, mivel sokat veszít.

Másrészt van realitása a dolognak, hiszen az embereken sokkal könnyebben segítenek, akár az állam, akár az alapítványok.

Amit viszont személy szerint elítélek, ha valakinek az állat az csak a kutya, meg a macska, a többi meg megdögölhet ahol van, inkább szenvedjen a csirka a ketrecben, mert olcsón kell a tojás...

az én szüleim gyakran támogatják a gyermekétkeztetési alapítványt, a vöröskeresztet, és a helyi kórházat.

Ők azt mondják, hogy nem érdeklik, mindenkinek szíve joga, hogy miket, vagy kiket támogatnak, de hogy hogyan tudnak elszámolni a lelkiismeretükkel, azok akik csak az állatokat, azokkal szívesen leülnének egy beszélgetésre....

én majd ha külön fogok élni, és megtehetem, elsősorban a gyerekeken segítenék, DE amellett az állatokon is.

22L

Kövezzetek meg,de engem halálra idegesítenek a gyerekek,sosem volt és nem is lesz már így 40 évesen.A hajam is égnek tud állni már akkor,ha a hangjukat meghallom.

Támogassa őket az,aki szereti őket,tisztelem az ilyen embereket,de nekem nehogy ugasson már valaki arról,hogy a saját,kétkezi munkával keresett pénzemet hová,kinek adom!

Nem loptam,nem élősködtem,megdolgoztam érte.Akinek nem tetszik,tehet egy szívességet!

Ma 17.18-"Akinek nem tetszik,tehet egy szívességet!"

Akkor ha nem értek veled egyet én is tehetek egy szivességet?Látod ezért nem vagy emberek és főleg gyerekek közé való!Még nem szocializálódtál és az okozza!

Köszönöm,nagyon jól elvagyok az emberekkel,a felnőttekkel úgy munkahelyen,mint a magánéletben.

Az tehet egy szívességet,aki beleugat abba,mit csináljak a saját pénzemmel.

És igen,szívesen összeszedek egy sérült állatot vagy segítek menhelyen,utóbbit nem tenném meg pl.egy gyermekotthonban.

Tele lett a kiscipőm mások ordító hülyegyerekeivel.Nehezen toleráltam,hogy a társasház udvarára,ami kb.50 négyzetméteres lebetonozott kis lyuk,a lusta szülők reggel kicsapták a kölkeket nyáron,és azok este 9-ig megállás nélkül üvöltöttek,sikítottak.

Nem volt olyan nap,hogy ki tudtam volna pihenni magam.Párom 3 műszakban dolgozott,én éjszakánként 12 óráztam,baromi jó volt pihenés nélkül.

Reggel 6-kor hazaértem,lefeküdtem mondjuk 7 órakor,8 óra körül remegő gyomorral ébredtem az ordításra.

Előtte sem szerettem a gyerekeket,ott meg is utáltam őket.

Ha ez rossz szocializációra utal,hát legyen.