Mitől függ, hogy egy ember felnőttkorára állatbarát lesz, vagy nem?

Nevelés kérdése. A falusiak gyerekkoruktól kezdve azt látják, hogy a kutya házőrzésre van, ólban alszik és levesmaradékot eszik, illetve tudják, hogy van millió más állat, amit kizárólag haszonállatként tartunk a tehéntől a tyúkon át a kecskéig.

A városban, főleg nagyvárosban élők egy rétege pedig annyira városi lett, hogy nekik az életük értelme a kicsiutyibutyi Pötyi kutyuska, aki jobb kaját kap, mint amit maguknak megengednek, más állattal meg nem is találkoztak még.

Nyilván, mert nem akartam 3 oldalban válaszolni. Én is vidéki kisvárosban nevelkedtem, nagyszülőknél kis faluban rengeteg időt töltöttem és vidéki nagyvárosban is éltem iskola kapcsán, most pedig Budapesten. Szerintem lehetetlen többféle településen lakni, mint ahol én laktam.

Leegyszerűsítve ezt láttam amit leírtam. Nyilván falun is van kutyát tutujgató tinilány, meg fordított esetben is ha valami vágóhídi böllérről beszélünk.

Viszont miért sért a feltételezés, hogy az állatok az ember hasznára vannak? Egy disznó, marha, akármi megölésére senki nem veszteget egy szót sem, mert azt hisszük, hogy az természetes (noha a disznó kognitív tulajdonságai alapján magasan okosabb a kutyánál), de a háziállatként tartott fajtákat meg egyből az "egyenlőek vagyunk és partnerek" piedesztálra akarja millió ember emelni. Most vagy egyik vagy másik, de az, hogy "Ja, ez azért oké, mert x, az viszont azért, mert y" csak maszlag.