Ha a megkérdezésetek nélkül kapnátok ajándékba egy kiscicát/kiskutyát megtartanátok vagy keresnétek neki másik gazdát?

Állatot ajándékozni csak úgy szabad, hogy előtte alkalmas módon megkérdezik a leendő gazdit, hogy elfogadná e ha megkapná. Persze előtte bemutatás, kompatibilitási teszt, stb... Ellenkező esetben gyakran rossz az állatnak, rossz az embernek, a környezetnek. Ezért ne neked legyen lelkifurdalásod, mert nem fogadod el. Ellenben ha már átvetted, nem gondoltad át, az a Te felelősséged! Pontosabban felelőtlenséged. Ha bizonytalan vagy, legközelebb akkor mondd meg, hogy próbaidőre maradhat az állat, de egyelőre se igent, se nemet nem mondasz. Lehet, hogy megtartod, ám az lehet, hogy visszaadod.

Ha valaki gyerekként szüleitől kap egy állatot az viszont más eset. Sokszor a helyes szocializáció miatt próbálkoznak a szülők ilyennel - gyakran sikerrel. Ott a felelősség is megosztott, a családon belül átveheti a gondozást időszakosan vagy tartósan a többi családtag.

De ha külső "adományról" van szó, azt a fenti okokból én is helytelenítem. Egy állat és az ember kiválasztják egymást kölcsönös szimpátia alapján, hogy később szimbiotikus kapcsolatban tudjanak élni. Ezt a kiválasztást nem érdemes feltenni a "lóversenyre", mert ez tipikus más szervével csalánt verni esete és akkor még nem szóltam a váratlan és gyakran nem kevés költségről. Etetni, almot venni, oltatni, csipeztetni, állatorvoshoz hordani, stb... Aki nem kimondottan állattartásra vágyik, annak ez jelentős teher, amit a nyakába akasztottak.

Volt egy hasonló esetem.

Ott aranyhalat akart ajándékozni az illető. De viszonyleg hamar meggyőztem arrol,hogy ez egy elég rossz ötlet.

3 embernek akat adni.

De ebből 3ból 1nek sem volt hal tartói tapasztalata.

2nek egyébb állata volt (1macska,1csincsilla)

Illetve a kezdődő munkás élet. Amikor az embert pont szivatják 24órás szolgálat,napi 2óra utazás,vidéki utazgatás.

És az sem vidám ha kipurcan.

Ez egy állat nem játék amit félre tehetek,és foglalkozok vele ha ven időm/kedvem.

mondjuk karrer épités kezdetén,pont nem egy állatra lesz időd,energiád.

nem egy ilyen esetet láttam.

jójó egy macska elvan egyedűl 2-3 napig,de egy kutya kipurcan.

Elsősorban nagyon mérges lennék. Még ha tudnák is, hogy vágyok egy ilyen állatra, és már fel vagyok készülve rá (beszereztem mindent csak még pl nincs pénzem megvenni az állatot) akkor is magam szeretném kiválasztani olyan helyről, ami nekem szimpatikus. Sztem az állattajándékozásnak az egyetlen helyes módja az, ha tudom hogy a másik akar egyet és én azt akarom neki adni, akkor megmondanám, hogy figyelj arra gondoltam szülinapodra veszek neked egy cicát, menjünk el együtt egy menhelyre vagy ahonnan akarja, válaszd ki, amelyiket szeretnéd, én meg kifizetem.

Más az ha a gyerek szeretne egyet és a szüleik a háta mögött elintézik, mert azért elsősorban úgy is ők vállalnak felelősséget, nem a gyerek. Én is így kaptam az “első kutyám” ami gyakorlatilag családi kutya volt, mivel még csak 8 voltam, értelem szerűen magamnak nem tudtam volna egyet venni, és mivel akkor költöztünk frissen családiházba, így a szüleim is úgy látták, hogy a hatalmas kert és a fűtött előtér már megfelelő egy kutyusnak, így a tudtom nélkül lebeszéltek egy németjuhászt és mikor hazamentem, egyszer csak ott volt, nekem meg az volt életem egyik legboldogabb napja.

Ha cicáról lenne amúgy szó valszeg megtartanám ha így kapnék, de nem örülnék neki, egy állatra fel kell készülni, nem meglepetésnek szánni. De egy cicára lenne anyagi keretem, és egy már amúgy is van, szóval sok tartozék megvan hozzá. De egy kutyát semmiképpen sem fogadnék el jelenleg. Ugyan szeretem őket, és ha majd lesz egy saját családi házam biztos befogadok egyet, de jelenleg macskával is nehéz albérletbe költözni, nem hogy kutyával macskával, és jelenleg elegendő időm sem lenne vele foglalkozni, sem pénzem kutyasulira. Így kutyust nem tartanám meg, hanem gazdát keresnék neki.