Vízcsere nélküli akváriumról valakinek tapasztalatok?

A vízcsere nélküli balansz akkor jöhet lére, ha feltételezzük, hogy nincsenek halmozódások az akvában. Ezt önmagában a nitráttal megoldani sem egyszerű, bár véleményem szerint a megoldás nem a denitrifikációban keresendő egy zárt mikroökoszisztémában, hanem a fauna-flóra arányainak belövésén utóbbi javára, azaz annyi nitrát (és minden más) termelődjön, ami (közel) maradéktalanul el is fogy. Ezt a Walstad féle vonal is alkalmazza, de a kisebb üveg kisebb növénytömeget jelent, következésképp minél kisebb az akva annál nehezebb a dolgod. A denitrifikációval szűrőakváriumokban szoktak kísérletezni, a vízinövények gyökérzetének és az ott élő nitrifikálóknak is oxigén kell, ellenkező esetben berohad az aljzat és metánt fogsz gyártani ipari léptékben.

Az intenzív megvilágítás teljesen ellentmond a tervnek elvégre pont a fent említett tökéletes balanszot fogja felborítani. Rengeteg kémiai energiával bombázol egy alapvetően minimális tápanyagokra (a táptalaj raktár ugyan, de a vízbe is kellenek tápanyagok mert a legtöbb vízinövénynél a víz a priorizált forrás, úszó növényeknél nyilván kizárólagosan) kitalált rendszert. A virágföldben makro tápanyagok vannak, tehát a minimális haltrágyából keletkező, vízben lévő mikroelemek fogják diktálni a fejlődést, mint szűkös erőforrások. A fotoszintézis alapkövéről a co2-ről még nem is beszéltünk. Beláthatóan ahol szűkös erőforrások egyáltalán léteznek, oda nem kell energiacunami, mert be fog durranni a víz záros határidőn belül. Ha a makrofitáknak kevés a tápanyag, majd más hasznosítja (algák, infuzóriumok…).

Szóval meglátásom szerint nagyobb víztömeg (75+ l), diszkrét fényerővel (0.25-0.3 w/l) jobban hangozna.

Kíváncsi lennék a 30%-os lepontozóművész ellenérveire...

Én is nagyobb víztömeggel próbálkoznék, de én nem vagyok haladó...

Az erős világítás ellen érvelőkkel egyetértek, s a telepítettségre vonatkozó észrevételekkel is.

A talajt én hagynám vastagabban, és lávakövet mindenképp használnék hozzá, mert az kedvez a bontóbaktériumoknak. Aki másképp gondolja, kérem javítson ki.

Annak idején hasonlóan indítottam mint a kérdező: 30L, viszont jelentősen

túltelepítve, nitrifikáló szűrő, kb.5%/hét vízcsere. Azóta ebből származtatott a 200L-is amiben nincs szűrő, vízcsere<1% , 5-éve szépen kegyegnek.

Tapasztalataim: a halszar nem teljes értékű növénytrágya, a gravitáció

nem menti meg a talajt a kimerüléstől. A 4-es jól leírta hogy a növények gyökerei nem lehetnek oxigén mentes környezetben, a metán buborékok nagyon irritálóak.

1) Nagyon régen ültetőtálban, általános virágföldet-> kezdeti robbanás szerű növekedés után, gyökérsorvadás, levélszár törés.

2)közepes igényűeket, valisneria, ördöghínár, anubias, vizikehely.

nano-amanda, küszök, bodorkák, pisztráng ivadékok.

2?) Pár hónap múlva, kezdetben mikroelemhiányok (vas) jelentkeztek de ezeket könnyű volt kezelni, később a nitrogán az már keményebb dió.

3)Ez attól függ ki szerint. Egy akvakertész szerint valszeg szippantós autót. Nálam a mulm, az alga, gomba, anaerobok a rendszer része. Takarítva soha nincs, a víz minőség kontrolálva van, a rendszer biológiai szabályozása a feladat, az egészséges arányok, életterek biztosítása, növény-hal takarmány előállítása több-kevesebb sikerrel.