A kecske jó háziállatnak?

Csak a miheztartás végett, mert sokan nem tudják hogyan kategorizáljuk az állatokat és azt gondolják, azzal, higy "háziállat", mindent elmondtak:

Tehát vannak a vadon élő állatok és az ember által a történelem sirán háziasított állatok. A háziasítást nem az egyedekre, hanem a fajra értjük. Vannak állatok, amelyeknek van háziasított és vadon élő fajtája egyaránt.

A háziállatokat is két csoportra osztjuk: 1.) haszonállatok és 2.) kedvtelésből tartott ún. társállatok.

A kettőt a magyar állatvédelmi törvény alapján többek között az különbözteti meg, hogy a haszonállatot élelmiszer és prémtermelés célzattal is le lehet ölni, míg a kutyát és a macskát nem.

Tehát bizonyos körülmények között pl. a kecskét is lehet társállatként (házikedvencként)

tartani, de az a te egyéni döntésed és nyilván erre gondoltál amikor háziállatként utaltál a fajra és nem tejtermelő haszonállatként.

Amíg még kicsi addig játékos, Felnőtt korában már nem.

Itt vidéken van egy mondás (lehet hogy csak nálunk) ami a következő:

"Ha nem tudsz káromkodni, vegyél kecskét ..megtanulsz!"

Vagyis néha egy igencsak problémás állat tud lenni!

Kameruni törpekecském volt házikedvencként.

Egész kiskorától én neveltem fel, ragaszkodó és nagyon játékos volt.

Teljesen szelíd volt, bújós, igényelte a foglalkozást, a vakargatást.

Intelligenciára simán hozta egy kutya szintjét.

Viszont sok foglalkozás kellett, hogy leszokjon arról, hogy mindent megegyen. A mindent értsd úgy, hogy tényleg mindent. A vasalódeszkát, a ruháimat, a tapétát, a konyhabútort...

Kb 2,5-3 éves volt mire sikerült teljesen leszoktatni a mindent megrágásról. Érdekes, addigra már rég teljesen szobatiszta volt.

Szeretett sétálni menni, volt hámja hozzá. Még idegen kutyákkal is jól kijött, de néhány kutya félt tőle vagy agresszív lett.

Behívható volt, értette az alap utasításokat.

Szóval csak ajánlani tudom, nagyon szerethető jószág.

De készülj fel rá, hogy neked is sokat kell foglalkoznod majd vele.