Állatkát szeretnék kisfiaimnak. A nyuszi és a tengerimalac között vacillálok?

A nyuszi is és tengerimalac is tud harapni. Ismerek olyat, akinek nyuszi harapta le az utolsó ujjpercét. Nyilván ez nagyon szélsőséges példa, a lényeg, hogy van ilyen is. Két tengerimalacomból az egyik harapós volt régen, nagyon sok türelem kellett, hogy erről leszokjon, de azért egy tetanuszoltást így is összeszedtünk.

Az egyik malacunk egész kezes, de hamar kényelmetlenül érzi magát, a másik (a harapós) retteg kézben. Ezzel nem lehet mit tenni, nem kell erőltetni, ilyen a személyiségük és kész. Ilyenkor a gazdi alkalmazkodik hozzájuk, ezért sosem vesszük őket ki, kivétel ha muszáj (takarítás, körömvágás, súlymérés). A harapósat csak textilbújóval lehet kivenni, mert csak úgy érzi magát biztonságban.

A lényeg, hogy nem lehet őket egyedül tartani; lutri, hogy kezes lesz-e a tengerimalacod; és van egy tipikus szaguk, nem büdösek, de azért lehet őket érezni. Nagyon kényesek a kajára: csak széna, víz, C-vitamin és gyógynövények férnek az étrendükbe. Nem répa, saláta, paradicsom, kenyér, meg egyéb borzalmak. A bolti zöldek fogyasztásába képesek belehalni, ahogy a magányba is.

Én se a nyuszikat, se a tengerimalacokat nem ajánlom. Emlékezz, hogyha kisgyerekeknek veszel állatot, azok valójában a te állataid, mert egy-két hét és rád maradnak. Gyerek nem vállalhat értük felelősséget, és az igen drága egzotikus orvosi ellátás is a te feladatod lenne. Ja, és nagy hely kell nekik, nem elég egy szoba végébe rakott kis ketrec, mert hamar elpusztulnak a rossz életkörülmények között.

Ha simogatós, nem harapós, nem kényes családtag kell, ott a kutya, viszont az már nyilván teljesen más tészta. Én több kutyával nőttem fel, és semmilyen rágcsáló nem helyettesíti azt, amit tőlük kaptam. A macerásabb kisállatokat majd inkább akkor, ha már nagyok a gyerekek.