Ha a tengerimalac depressziós, az állatorvos mit tud vele csinálni?

A tengerimalac rendkívül szociális állat. Igazán boldog csak akkor lehet ha fajtásra van. Nem véletlen hogy a Magyar Tengerimalac-Védő Közhasznú Egyesület is csak társas tartásra ad örökbe malacokat. Aki azt írja hogy egyedül is jó a malacnak az abszolút nem ért hozzájuk. Szomorú hogy ezek az emberek ennyire nem tartják szem előtt a házikedvencük jólétét és boldogságát... ☹️

Részletek az Egyesült hivatalos weboldaláról:

A tengerimalacok társas lények, az egyedül tartott malacka betegesebb, immunrendszere gyengébb, és bármennyit is foglalkozunk vele, igazán boldog csak egy másik tengerimalac mellett lehet.

Természetes közegében 6-7 fős csapatokban élnek, melyet egy hím vezet. A hím fenntartja a békét a civakodó nőstények között és védi a csapatot a betolakodóktól. Csak az a hím lehet a csapat élén, akire a nőstények felnéznek, és feltétel nélkül elfogadják, ezért nem mindegy, milyen (ivartalanított!) hímet választunk a nőstényünk vagy nőstényeink mellé, bővebb információ itt.

Ezúttal az általunk leginkább preferált társítási módot szeretnénk bemutatni Nektek és eláruljuk, miért épp az ivartalanított hím - több nőstény társítás a kedvencünk.

Eredetileg a tengerimalacok olyan kolóniákban élnek, ahol egy hímmel 6-7 nőstény él együtt. A hím fenntartja a békét a civakodó nőstények között és védi a csapatot a betolakodóktól. Csak az a hím lehet a csapat élén, akire a nőstények felnéznek és feltétel nélkül elfogadják.

Emiatt ha ilyen társítást szeretnénk otthon - főleg tapasztalat nélkül - mindenképp kérjük ki hozzáértő(k) véleményét, enélkül baj is lehet a dologból. Gyakori eset, hogy a nőstény nem fogad el akármilyen hímet. Ezért semmiképpen nem ajánljuk azt a megoldást, hogy a kiválasztott malac személyiségének ismerete nélkül vágjunk bele az ivartalanításba, majd a társításba. A "beugrok a kereskedésbe és hazaviszem a legcukibb hímet" ötlet megvalósítását semmiképp nem javasoljuk.

Alárendelt egyéniségű hímet nem ajánlunk nőstényekkel társítani, nagyon keserű élete lesz, ha a nőstények kikezdik, nem fogadják el. Mi csak olyan hímeket szoktunk ivartalanításra "ítélni", aki nehezen jön ki más hímekkel, mert erősen dominánsan viselkedik. Ez a tulajdonság hasznos a csajoknál, és kizárja, hogy hím-hím társításban élhessen. Az ivartalanítás egy műtét, és mint olyan, nem veszélytelen, ezért nem szabad csak azért megoperáltatni egy állatot, mert "nekem ő tetszik".

Amennyiben van két nőstényünk, akik között viták vannak, esetleg az egyik komolyabban bántja a másikat, egy ivartalanított hím békét hozhat a csapatba. Ha elfogadják főnöknek a fiút, megszűnnek a viták és egy kiegyensúlyozott, boldog malacbandánk lesz. :)

Félénk, ijedős, nehezen kézhez szoktatható lányok esetén is segíthet egy hím. Ugyanis ha érkezik egy erős férfi a házhoz, a nőstények védelmezőként tekintenek rá, így ők is magabiztosabbak lesznek. A kifutóban korábban csak magát kődarabnak tettető nőstény pár hét után egyszer csak elindul felfedezőútra a hím mögött, és vidáman popcornozik majd ott, ahol korábban mozdulni se mert...

Fentiekből következik, hogy többet is mozognak majd, aminek jótékony hatásait talán nem is kell részletezni. Ha kifutóba helyezzük őket, nem kell tévé, meg is van az esti vidám program, a tengerimalac-show. :)

Javul az étvágy, szélesedik az elfogyasztott zöldségek köre: tapasztalatom szerint egy hím bátrabban kóstol, és a nőstények is megeszik a korábban meg sem kóstolt dolgokat.

Három malac esetében a legkisebb megfelelő ketrec a 120x60 cm-es. Legyen izgalmasan berendezve: három búvóhely és az emelet mindenképpen nagyon fontos. A ketrec berendezéséhez hasznos tippeket találsz honlapunkon és a gemon.ro fórumában.

Megfigyeltük, hogy nagyon félős, mentett nőstényekre nagyon jó hatással van a hím közelsége. Egy rendkívül félénk "leányanya" malacka mikor hozzám került, alig evett, súlya sem gyarapodott kellő mértékben, alig dugta ki az orrát a házból. Mivel nagyon aggódtam, és tudtam, hogy egy felelőtlen tartásból érkezett (ivaros hím társa volt, ezért már kölyökként ellett szegény), bemutattam a saját ivartalanított hímemnek. Az eredmény felülmúlta a várakozásaimat: napi fél óra "randizás" eredményeképp Betti étvágya javult, mivel érezte a hím szagát (aki nagylelkűen "körbejelölte" a területet), sokkal bátrabb, kiegyensúlyozottabb lett. Ezt a módszert más önkénteseink is régóta alkalmazzák, a nagy csapatban sokkal hamarabb oldódnak, szocializálódnak a kis védenceink. Ez a társítás életkortól független, akár "öreglányok" közé is kerülhet egy fess, fiatal hím, aki kirántja a csajokat a tespedésből. Ugyanígy kerülhet idősebb hím is fiatal nőstények mellé, és egykorúak is lehetnek. Ám négy év fölötti hímet ne tegyünk ki a műtétnek, ha addig nem esett át rajra.

+1. Fontos információk az ivartalanításról: Az ivartalanított hím viselkedése közel azonos az ivaroséval, és bizony "intim kapcsolatot" is létesítenek a nőstényekkel, csak épp kismalac nem lesz a dologból. Az ivartalanítás a felelős állattartás egyik legfontosabb eszköze.

E kedves kisemlősök szelídített változataiban is erős igény van a fajtársak jelenlétére, ezért tengerimalacot egyedül tartani tilos. Ha azt akarjuk, hogy tengerimalacunk jól érezze magát, egészségesebb és kiegyensúlyozottabb legyen, válasszunk mellé legalább egy társat.

Mivel területvédők, mindegyiknek külön házat kell biztosítanunk a közös ketrecben, és elegendő táplálékkal kell őket ellátnunk, hogy emiatt ne legyen nézeteltérés. Az első találkozás semleges helyen történjen, és pár napig tartsuk őket megfigyelés alatt, s ha verekedést észlelünk, egy időre ráccsal válasszuk ketté a ketrecet, míg meg nem szokják egymást. Ha nem tűrik egymást, ne erőltessük!

A legjobb társítások a következők:

Két hím: egy felnőtt és egy kölyök hím hamar összebarátkozik (természetes rangsor). Két felnőtt hím nagyobb életteret igényel. Azonos korú hímek között komoly konfliktusok alakulhatnak ki!

Két nőstény: ritkán utasítják vissza egymás társaságát, csak erősen domináns vagy agresszív egyéneknél fordulhat elő verekedés.

Egy, vagy több nőstény és egy ivartalanított hím: e párosítás a legjobb, a legközelebb áll a normál, természetbeni viszonyokhoz, adott a nőstények közötti dominancia.

Ivaros hím(ek) és nőstény(ek) együtt tartása nem ajánlott, tudnunk kell, hogy a tengerimalacok 4 hetes korukra ivarérettekké válnak. Ebben az esetben sok utódra számíthatunk, és így a nőstény egészségét, vagy akár az életét is veszélyeztethetjük, a kölykök elhelyezésének nehézségeiről nem is beszélve. A túl korai ellés okozta károsodások nem mindig jönnek elő azonnal, ám a túl fiatalon szaporított nőstény sajnos ritkán éri el a kétéves kort, ezért az 5-6 hónaposnál fiatalabb nőstény szaporításra nem alkalmas. 8-10 hónapos koráig lehet (de nem szükséges!) fedeztetni, ha azonban egyéves koráig nem szült, szaporítása anatómiai okokból tilos.

Figyelem! A nőstény mindjárt a szülést követő órákban (!) újra vemhes lehet, ha hím marad a közelében. Négy hetes korukban a kölyköket nemek szerint szét kell választanunk, az anyjukkal csak a nőstények maradhatnak.

A gyakori fialás a nőstény számára egészségtelen és életveszélyes, ezért a kölykök elválasztása után legalább 2 hónapot pihentetnünk kell, vagyis a hímtől külön kellene tartanunk, ami a hímet mentálisan megviseli.

Sosem tartunk két vagy több hímet egy nőstény mellett. A hímek a nőstény(ek) jelenlétében vetélytársakká válnak, verekedni fognak, súlyos, akár életveszélyes sebeket ejtve egymáson. Nőstény(ek) jelenlétében a hímek akkor is verekednek, ha egyik/másik vagy az összes ivartalanított, valamint akkor is, ha nem egy helyen vannak, de érzik a nőstények szagát.

Aha. Nekem meg a Google egyetlen hiteles forrása azt írta, hogy 2 herém van.

Fura, mert már 1x szültem. De ki tudja?

😁

Ha már tünetei vannak a depressziótól, akkor mondjuk az állatorvos tudja kezelni a tüneteket. Például tengerimalacnál 24 óra koplalás már enyhe fájdalomnak számít, ami plusz stressz a szervezetre, egyrészt tanácsot tud adni a fecskendős etetéshez az orvos, másrészt ha szükséges tud neki gyógyszert felírni. Ki tud kérdezni a tartási körülményekről, tud tanácsot adni, hogy miben változtass, felderíteni az okot, stb.

Bár ha valóban depresszió, akkor csak az ok megszűnésével gyógyítható igazán, de nem biztos hogy az. A tengerimalacnak gyakorlatilag alap tünet a gubbasztás, fogyás, étvágytalanság a betegségeknél, vagyis nem lehet egzakt módon kijelenteni, hogy depressziós lenne. Tünetrejtő állat lévén, ha bármi tünetet produkál az állat az már azt jelenti, hogy bármi baja is van, az már a végstádiumban tart, vagyis nem morfondírozunk, hogy depressziós-e, tud-e segíteni az orvos, mert az állat életébe kerül akármi van vele. Ha végstádiumban van az állat onnantól, már nem lehet várni, hogy hátha jobban lesz, mert csak romlani fog az állapota.

A társítás meg elég megosztó téma. Velem egyszer egy kereskedő elkezdett veszekedni, hogy milyen hülyeségeket írnak az interneten, meg miért kell a tengerimalacot egyedül tartani. Én úgy gondolom, hogy szociális állatnak még ha túl is éli egyedül, mindenképp jót tesz egy társ. Ahogy az ember esetén úgy a tengerimalacnál is nagyobb biztonságérzetet ad a társ jelenléte, teszem azt hasonlóan, mint ahogy a kisgyerekek együtt bátrabbak a sötétben. Ezen kívül egyedileg is más lehet az igénye a tengerimalacnak. Egyes tengerimalacok akár 5-6 évet kibírnak egyedül, mások meg hamar belebetegednek a társuk elvesztésébe, megint más meg el sem fogad társat. Igen, nekem is volt gyerekként egyedül tengerimalacom, 4 év alatt sok másik malaccal próbáltam társítani, de egyiket sem tűrte meg maga mellett, mindegyikkel állandóan összeugrott, más malacom meg 2-3 társat úgy eltűrt maga mellett, mintha mindig is legjobb barátok lettek volna.