Csincsillát? Mennyire problémás? Kézhez lehet szoktatni? Tűri a simít? És úgy általában a csincsikről?

A csincsilla nem valami ölben ülős, simi-mániás állatka ( nem szereti ha összefogdossák a bundáját), és kell idő a bizalom kialakulásához, pl. hogy rajtad ugráljon át a padlón ha kint van ,stb.

Érdemes 2 csinit tartani, egyneműeket, mert ha magányosak könnyen depresszióba esnek.

Jobb esetben, helyes tartás mellett elég sokáig élnek, több mint 10 évig is, ezért nagyon felelősségteljes döntés őket választani.

És ami nagyon fontos, keress fel hobbytenyésztőket, ott biztosan kézhez szoktatott kicsit kapsz majd, nem fog harapni, vagy ilyesmi, és nem derül majd ki róla hogy más nemű mint amilyennek gondoltad, ez gyakori hiba a kereskedésben dolgozóknál... + biztos hogy egészséges, nem idegbeteg kisállatod lesz ha tenyésztőtől van.

Előttem szólóval egyetértve, annyival egészíteném ki, hogy a fiú csincsillák kezesebbek, mint a lányok.

De ha dögönyözni szeretnéd, akkor nem ideális választás!

Ezeket az oldalakat nyálazd át: www.csincsilla.info , www.csincsilla.hu

De hogy az utolsó kérdésedre válaszoljak, valamilyen szinten ragaszkodnak a gazdájukhoz, persze, de nagy szeretetkinyilvánításokat ne várj tőlük. :)

[link]

Internet: minden a csincsillákról!

(És még mielőtt azzal jössz, hogy de neked tapasztalatok kellenek, felvilágosítalak, hogy az információs oldalakat is tapasztalatok alapján írják csincsillatartók...)

Nekem is van 2. Én nem találtam nekik való nagy méretű ketrecet neten, csak 50ezernél többért, úgyhogy inkább csináltam. Ez egy szekrény, emeletes, amiben bent is tudnak szaladgálni, és van pluszban még egy mókuskerék is belül, néha belemennek kerekezni. Az elején van egy fa keret, benne nyúlrács, 2x2-es rácsmérettel, az Obiból.

Amíg az egyik csilla egyedül volt, sokat foglalkoztunk vele, és kézhez szokott. Lehet vakarni a fejét, meg a füle mögött, meg a nyaka alatt, azt szereti. De ehhez kellett jópár hónap. Minden nap kapott kézből enni, közben próbáltuk simizni. Aztán most olyan, hogy kidugja fejét a rácson, és így néz, meg aranyoskodik, játsza az agyát, és akkor kinyitjuk. És mikor így vakargatjuk a fejét becsukja a kis szemeit és úgy élvezi, olyan aranyos. Meg a hasát is engedi vakarni néha.

Később kapott egy párt, eleinte rajta ugrált, néha rá kellett szólni :) Aztán hamar összeszoktak, együtt rohangáltak itt fel-alá.

De az új csilla az nem kezes. Ő mindig a másik mögé bújik ha kézből etetjük. Szal elveszi a kaját, aztán rohan el vele a másik mögé. Viszont harapni nem harap egyik sem. Olyan finoman veszik el a kaját, hogy csak na.

Ha meg ki vannak engedve, rohannak össze-vissza, föl az ágyra is, mindenhova. Utána visszamennek a ketrecbe és kifekszenek, mint a hullák, majd esznek egy kicsit, vagy csak alszanak egy jót.

Mondjuk olyan is előfordul, hogy nem mennek vissza, ha találnak egy jó helyet a lakásban. Pl az egyik néha beköltözik a mosogató alá a szekrénybe, és onnan nehéz kiszedni :)