Miért ilyen nehéz elengedni őket?

A témához kapcsolódva nekem nagyon tetszik ez a két írás:

A szivárvány-híd történet:

A menyországtól innen, van egy hely, amit úgy hívnak: Szivárvány-híd.

Amikor egy állat, aki közel állt valakihez meghal, a Szivárvány Hídhoz jut. Egy nagy rét terül el a lábánál, hogy minden állat szaladgálhasson, és együtt játszhassanak. Állandóan süt a nap, és elegendő étel, ital található ott, hogy mindenki kényelmesen érezze magát.

Azok az állatok, akik betegek, vagy öregek voltak, visszanyerik egészségüket és életerejüket. Akik megsérültek, sebeik begyógyulnak és olyanok lesznek, mint ahogyan fiatalon ismertük őket.

Az állatok boldogok és elégedettek, kivéve egy dolgot: hiányolják azt a valakit, akit szerettek, akit hátrahagytak.

Minden állat együtt kergetőzik és játszanak, de eljön a nap, amikor valaki egyszer csak megáll, és a távolba tekint. Tekintete elszánt, teste lelkesen reszket. Egyszer csak elszakad a csoporttól, a fű fölött szinte repülve, lábai egyre gyorsabban és gyorsabban viszik előre.

Megpillantja gazdáját, és amikor gazda és hű kedvence végre találkoznak, egymásba kapaszkodnak örömmel, hogy soha ne váljanak el többé. Boldog puszik záporoznak a gazda arcára, újra megsimogathatja imádott kedvence fejét, és újra belenézhet bizalomtól csillogó szemébe, oly rég eltávozott életéből, de soha nem tűnt el szívéből.

Azután átsétálnak a Szivárvány Hídon, együtt...

A Szivárvány Híd

egy Norvég legenda ihletéséből

Az erdő szélén, dombok lábánál,

Buja zöld réten hol idő megáll.

Hol férfi és nő hű barátja fut,

Miután földi idejük lejár.

Mert itt, e- és túlvilág határán,

Hol minden kedvenc nyugalmat talál,

Ezen az aranyló földön, játsznak,

Míg átlépik a szivárvány hidat.

Már nem szenvednek kíntól, bánattól,

Újjászületnek, testük meggyógyul.

Az egészségük ismét a régi,

Csak a régi társ, ami hiányzik.

Szaladnak a füvön, gondtalanul,

Míg egy nap megállnak, szemük keres.

Fülük hegyezik, érzik a szagot,

Majd hirtelen, egyikük elszakad.

Mert tekintetük újra összeér,

Újra együtt vannak, ember és társ.

Egymáshoz futnak, barátok régről,

Elszakadásuk ideje elmúlt.

A szomorúság, és a búbánat,

Örömmé válik a két szívben.

Szeretetben egyesül, örökké,

S áthaladnak a szivárvány hídon.

Igen hat hogyen fajna.

ma doglott meg az anyanyulam ,fialt a kis nyuszik dogolve szulettek gondolom.mert mikor megkaptam mar meg voltak dogolve,es o nemreg kimult,ki volt nyulva es se szo se beszed,nem tudom mi lehetett a gond de megdoglott,es faj mivel en neveltem kicsi koratol itt van nallam es szeretem oket allat barat vagyok.sirva astam el.