Altatás előtti utolsó lehetőségnek valami tipp?

Sajnos minket cseszett már át a kedves menhely...kb hasonló viselkedésű kutyát adtak ki úgy, hogy külön szóltunk, hogy gyerek és másik (idős, kistestű) kutya is van a családban és mi sem vagyunk problémás eb terén tapasztalt gazdák, ezért nem tudunk elvállalni extrém eseteket. Háromszor látogattuk meg az örökbefogadás előtt a kutyát (nevezzük most Buksinak), mindig nagyon nyugodt volt. Igazából túl nyugodt is. Ez tartott még egy-két napig az elhozatal utàn, utána fokozatosan kezdett megkettyenni, agresszív lett, morgott, semmiben nem fogadott szót. Ott pattant el a húr, mikor megharapta a másik kutyát (akinek soha semmilyen szocializálódási problémája nem volt más állatokkal) és a gyerekre is rá akart támadni. Dokihoz vittük, sajnos biztos tény nem derült ki, de szerinte valószínűleg Buksikát teletömték nyugtatóval, hogy az ideggyenge, agresszív viselkedése ne tűnjön fel nekünk és vigyék már a francba a menhelyről. Az orvosunk 30 éve volt akkor a pályán és nem egy ilyen esetet látott már, sajnos szerinte vannak menhelyek, akiknél ez bevált gyakorlat a problémás állatok elsózására.

Ami Buksit illeti, nem volt szívünk elaltatni (visszavinni meg nem akartuk, mert mi van, ha megint átvernek valakit?), így elajándékoztuk. Feketén-fehéren leírtuk a hirdetésben, amit a menhely eltitkolt, hogy agresszív, veszélyes, valószínűleg idegbeteg és hogy csak tapasztaltak jelentkezését várjuk. Végül elvitte őt egy ex kutyás börtönőr és kutyakiképző hapsi. Nem tudom, mi lett azután, de nem is érdekel. Ez a kutya rettegésben tartotta a gyerekeket, a másik kutyát, minket, a szomszédokat. A menhelyben meg hatalmasat csalódtam.

Én is hallottam már fura sztorikat menhelyekről. Természetesen sok a dolguk, és nem könnyű, de azért ők sem szentek. Néha én is csodálkozom, hogy kiknek milyen kutyát ki mernek adni egyes helyeken.

Azt a kiképzőt nekem a fajtamentés ajánlotta, ahonnan az én kutyám jött, bár nekünk nem volt szükségünk rá, csak kezdetben volt egy kis meglepi, amiről még a fajtamentésnek sem volt sejtése (nem sokáig volt gazdikereső, így nyilván nem derülhetett ki minden), és akkor kértem tanácsot, végül nem kellett a kiképző, de neki pont a nehéz esetek a specialitása, egy átlagos kutyasulinál biztos, hogy többet tud.