Melyik módszer a leghatèkonyabb a szobatisztaságra nevelèsre?

Szobatisztaság

Ez az egyik legsarkalatosabb probléma, amire mindenkinek megoldást kell találnia, mert az ugye egyértelmű, hogy kutyusunk nem végezheti el a dolgát a lakásban. A szobatisztaságra szoktatásnak több hatékony módszere van. A legjobb módszer a megelőzés. A kiskutyák viszonylag kiszámítható rendben ürítenek: evés után kicsivel, játék után, felébredés után. Ilyenkor mindig vigyük ki, és ha kint elvégzi a dolgát, nagyon dicsérjük meg! Próbáljunk napirendet tartani! Figyeljünk rá oda, és ha a szobában guggol le, határozottan és nyugodtan szóljunk rá, ne kiabáljunk, ne veszekedjünk, inkább kapjuk fel gyorsan és vigyük ki!

Jó eszköz lehet a kutyapelenka, ha nem tudunk gyorsan kiérni vele az utcára. Ha mindig ide tesszük a kutyust, amikor pisil, hamar megtanulja. Ezután a pelenkát fokozatosan visszük az ajtó felé, majd le az utcára, végül elhagyhatjuk.

Nyugodtan ötvözhetjük a két módszert!

A kiskutyánk hamar rájön, mit szeretnénk tőle, ezért aztán figyeljük a jelzéseit, mert könnyen lehet, hogy ő szeretne nekünk szólni, hogy itt az ideje pisilni menni, csak épp mi nem vesszük észre. Az én kutyusom eleinte úgy jelzett, hogy odaszaladt hozzám, kifejezően rám nézett kb. egy tizedmásodpercre, majd pisilt is. Ő szólt, én nem voltam mindig elég gyors. 🙂

A lényeg, hogy soha ne büntessük meg a kutyát, ha egy tócsát találunk! A kutya minden egyes cselekedetünket, az utolsó dologhoz fogja kötni, amit előtte csinált. Hiába rángatjuk oda és dörgöljük az orrát a pisibe, ezzel csak azt érjük el, hogy összezavarodik, és nem érti, miért bántjuk, amikor ő épp a szobában feküdt, a játékát rágta, stb. Mivel nem fogja tudni konkrét eseményhez kötni reakciónkat, egy logikus következtetés marad számára, hogy a gazdája kicsit fura, kiszámíthatatlan időközönként kellemetlenséget okoz neki, jobb vele vigyázni. Ha csak a végtermékkel találkozunk, maradjunk nyugodtak és kedvesek, alaposan takarítsunk fel, hogy lehetőleg ne maradjon szagnyom és legközelebb figyeljünk oda jobban!

Próbáljuk megelőzni a baleseteket és rendszeresen vigyük ki a kutyát, hogy elvégezhesse a dolgát.

Érdemes figyelni, hogy mikor szokott pisilni: jellemzően evés, ébredés vagy játék után jelentkezik az inger, ilyenkor mindig vigyük le.

Dicsérjük meg, ha jó helyen ürít, viszont a lakásban csak akkor szóljunk rá, ha éppen tetten érjük közben! Határozott rászólást követően kapjuk fel és vigyük ki.

Pelenkát is használhatunk, hasonlóan a kivitelhez: mindig arra tegyük a kutyust, hogy ott pisilhessen, majd fokozatosan vigyük a pelust a piszkításra véglegesen kijelölt részre.

Azonban nagyon fontos arra odafigyelnünk, hogy a kölyökkutyák csak rövid ideig képesek visszatartani a vizeletüket. Ha túl sokáig, akár több órára otthagyjuk őket, garantált a baleset – ez nem az ő hibája, nem büntethetjük meg miatta. Ha pedig azt szokja meg, hogy maga alá piszkíthat, meg is fogja tenni.

3-4 hónapos volt a kutyusunk, amikor örökbefogadtuk. Már az első nap az "ajtó?" kérdést tettük fel neki, majd amikor vakkantott/morgott egyet, ki is vittük egyből.

1-1,5 hét után már nem is volt baleset egyáltalán.

Már 8 hónapos, és magától szól, ha ki kell mennie, a kérdés nem is szükséges. (Bár néha lusta, és csak elsétál az ajtó elé, majd leül. Olyankor kell a megszokott "ajtó?".)

Odafigyelsz rá és leviszed rendszeresen.

Azzal, hogy pelusra akartad szoktatni, pont azt tanítottad, hogy ne legyen szobatiszta. Hogy bentre ürítsen.