Hogy lehetséges hogy az 5 éves tacsim nem fél a durrogástól?

Szerintem hozzászokott a sétáltatás folyamán a zajokhoz a környezetedből. Ahogy írták is páran, közrejátszik a gazdi reakciója is a helyzethez. A falkavezért keresi benne, ha a gazdi nyugodt, biztonságban érzi magát a kutya is.

Igazából több tényezőtől is függ, amit nagyon nehéz lenne megállapítania egy szakembernek is.

Valószínűleg a tűrőképessége jóval magasabb, mint az átlag kutyáknak, ezért kevésbé érzékeny.

Vegyük például az én kutyáim:

Volt egy tacskóm, aki szegény már 12 éves volt, sajnos betegsége elvitte.

Egész életében félt a zajoktól, már akkor is, amikor 6 hetesen hozzám került születésnapi ajándékként*.

*Mielőtt belekötnétek, tudom, hogy 8 hetes korukig nem szabad leválasztani az anyától, akkoriban még ez a határozat nem volt.

Ez a hangforrás lehetett villámlás, petárdázás, tűzijáték, olyan volt, mintha kicserélték volna a kutyust, aki egyébként nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott kinti kutya volt.

Nem telt úgy el szilveszter, hogy ne kaparta volna addig a bejárati ajtót, amíg be nem engedem a házba, ahonnan szaladt tovább az asztal vagy az ágy alá.

Megnyugodott tőle? Hát nem...

A helyzet jobb volt, de pánikrohamot kapott a hangoktól, ami akkor mérséklődött csak, ha mellette voltam és nyugtatgattam. Ennek ellenére akkor hagyta abba a "hisztit", ha teljesen megszűnt a zajforrás.

Az emberi tényező tehát egyértelműen befolyásoló tényező, de önmagában kevés.

Van egy másik kutyám, pumi, aki fél a petárdázástól és az összes zajtól, ami erősebb. Nos, nála más a helyzet, mivel tudom az előéletét. Ő birkaterelő kutya lett volna az őseihez hasonlóan, és rosszul bántak vele, így amikor ismerősön keresztül hozzám került 3 hónaposan, rettegett mindentől. Ha elborult valami otthon az udvaron az erős széltől, összerezzent vagy elbújt valahol a rossz, berögzült emlékei miatt.

Nálunk a kutya családtagnak számít, nagyon jó dolga van, el van kényeztetve, kertes családi házban lakik, de nem tudtam leszoktatni arról az évek múlásával sem, hogy ne rettegjen annyira hirtelen zajoktól.

Kapun belül jól érzi magán, nagy hangja van, remek jelző kutya, másik otthoni kutyával is jól kijön, de sétáltatni nem nagyon lehet, mert fél a kocsiktól, idegen kutyáktól, emberektől is.

Van a harmadik véglet, egy kis bishon havanese

Nos, ő tele van energiával, játékos, barátságos, nem fél semmitől. A hangokra abszolút nem érzékeny, nem is süket :D

Viszont észrevettem rajta, hogy hajlamos leutánozni a másik kutya viselkedését, annyira figyelemhiányos. Nagyon féltékeny, ha nem csak vele foglalkoznak. Emiatt pl. a petárdázás során, ha a másik kutyus bejönne a házba, a kicsit is be kell engedni, mert ő is elkezd hisztizni ok nélkül.

Ha másik kutyus máshol van, viszont önállóan jól viselkedik.

Nem számít a fajtája, neme, mérete, sőt még a nevelése sem, inkább az egyéni tulajdonságaikkal magyarázható ez a jelenség.

Mindenesetre nagyon szerencsés vagy a kutyussal. Azt hozzátenném, hogy amelyik kutya fél, azzal sincs probléma, a félelemérzet a génjükben van, mint az emberekben is.

Gondoljunk csak bele, mi történne, ha villámcsapás miatt kidőlne egy fa, de nem érzékelnénk a veszélyhelyzetet megfelelően, illetve a figyelmeztető hanghatást és hanynánk a fenébe, várod hogy rád dőljön és kilapítson.

Az a helyzet, hogy csak az ilyen génmódosított panelkutyák rettegnek ettől.

A normális "vad" kutyák hozzászoktak, hogy leesik a konyhában valami, hogy a kertben vihar van, hogy dörög az ég.

Mi kertesházban lakunk, 20 éve sehol sem volt a környéken probléma a kutyákkal.

És igen, a gazdi reakcióját is nézi. Ha a gazdi kinéz az ablakon és motcos, hogy az emberek jól érzik magukat, akkor látja, hogy a gazdinak nem jó, ezért neki sem lesz jó.

Tény, hogy jobb a hallásuk, de azért a kutya nem hülye. Durrog valami? Na és. Számtalan bizonyíték van rá, hogy csak azok a kutyák félnek, akik lakásba vannak bezárva egy buborékba. Ezek a kutyák attól is rettegnek, hogy sétáltatás közben egy galamb felszáll.

Ne legyünk már hülyék komolyan. Nyílván nem a füle mellett kell durrogtatni, de az, hogy a házban vannak és a ház fölött 150 méterrel felrobban valami igazán semmiség.

Nem vagyunk vadászcsalád, sem szilveszteri durrogtatósok, mégsem félnek a kutyáink. Se a szomszédé, de a város túloldalán. Van itthon gázpisztoly, azzal tavaly kipróbáltuk. A kertben 2 kutya mellett lőttem 2-t. Felnéztek, és csócsálták tovább a labdát.

De érdekes.

A legtöbb kutya, akit ismertem, nem félt, viszont aki félt az nagyon.

Az egyik kiskutyánk 15 éve attól ijedt nagyon meg, hogy apám a kezéből elindított egy rakétát.

Úgy elmenekült, hogy azt hitték meg sem lesz, és csak másnap este találták meg a fás sufniban, addig nem mert kimozdulni.

Ő pl. egész életében félt, és a vihartól is. Vihart előjelezte, mert már követett előtte mindenhová, és bújt, meg követett.