Miért ellenzik sokan bizonyos fajták keverését?

A nyilvánvaló egészségügyi okok mellett van egy másik nyomós érv is a fajták keverése ellen.

Tegyük fel, hogy szűrt kutyákat pároztatnak olyan szakértők, akik messzemenően értenek a genetikához és egészséges almot hoznak le (ami mondjuk a husky-corgi keveréknél teljesen kizárt, de egy másik nagyon népszerű labrador-uszkár keverésnél még elő is fordulhat) én akkor sem támogatom, mert ezeknek a "designer fajtáknak" az a legfontosabb tenyésztési célja, hogy CUKIBB legyen a kölyök.

Szerintem az egy nagyon rossz irány a tenyésztésben, hogy minél aranyosabb legyen az új generáció, ez fajtatiszta kutyáknál is borzasztó problémás (lásd mopsz, ahol konkrétan az egészség rovására megy a cukiság).

De ha nem is megy feltétlen az egészség rovására FIZIKAILAG, akkor sem. Nálam egy show vonalas tenyésztő is ott kezdődik, hogy azon túl is célja van egy párosítással, hogy külsőre tökéletesen megfelel a standardnak. Mert szerintem ez az alap, ez a beugró egyáltalán ahhoz, hogy valaki összerakjon két kutyát, ha nem felelnek meg ennek a kutyái, akkor ne is kezdjen bele.

Ha megvan a két standardnak tökéletesen megfelelő kutyája, amelyikekről tudja, hogy ezt genetikailag is hozni fogják az utódok, akkor utána jöhetnek azok a szempontok, amitől ő tenyésztő, amitől nemesíteni tudja a fajtát. Nem gondolom, hogy egy show vonalas tenyésztőnél a fő szempontnak feltétlenül annak kell lennie, hogy mennyire erősek az ösztönei, mennyire terhelhető a kutya, de az igenis fontos, hogy legyen stabil az idegrendszere, működjön együtt az emberrel, ne legyenek szélsőséges viselkedésjegyei.

Két okból tartom ezt rendkívül fontos kritériumnak egy tenyésztőnél:

1. Standranak megfelelő kutyát bárki tud szerezni nagyjából 1000 euró körül és amúgy semmiből nem áll ezen módosítani sem, a "labradoodle" meg a hsuky-corgi standardjét is le lehetne írni

2. A gazdáknak alapvetően a hétköznapokban nem az a fontos, hogy mennyire fényes a kutya szőre, tökéletes-e a harapása vagy hogy jól szögelt (nyilván ez eü. szempontból fontos, de mint írtam, szerintem ez alap, hogy egészséges kutyákat tenyésszenek, ez a kiindulópont, hogy ne legyenek genetikailag öröklött betegségei), hanem az, hogy könnyen tanuljon, ne ijedjen meg a saját árnyékától, kényelmesen beilleszkedjen az emberi világba.

Szerintem az ugyanolyan borzasztó, ha egy tk-s kutyát viselkedésterapeutához kell vinni, mert kiszalad a világból, ha elmegy mellette egy biciklis, mintha csípődiszplázia műtétre. Persze mindkettőben van a gazdának is felelőssége, van szerzett diszplázia és kialakult viselkedésprobléma, de a tenyésztőnek garantálnia kéne, hogy FIZIKAILAG és MENTÁLISAN is egészséges kutyát ad el. És én azt látom, hogy a küllemközpontú tenyésztés miatt az utóbbi nagyon kezd háttérbe szorulni. Voltam kint az Európa kiállításon megnézni juhászkutyákat, egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány olyan kutya volt, amelyik nem volt teljes pánikban a tömegtől, zajtól, az idegen helyzettől. Kiábrándító volt.

Szóval szerintem az eü. szempontok mellett ez a legnagyobb baj, ezeknek a designer fajtáknak a népszerűsége meg még inkább abba az irányba viszi a tenyésztőket, hogy csak édes legyen, a többi nem számít. Még a fajtatiszta kutyáknál is kevés a mentálisan egészséges egyed, a még alacsonyabb egyedszámból, amelyiknek nagy része tényleg csak azért jött létre, mert aranyos meg még kevesebb.

Én azt gondolom, hogy egy kutyából akkor lehet kihozni a maximumot, akkor lehet igazán jó társállat, ha van valami célja azon felül is, hogy szép. Szerintem sokkal inkább ezt kéne fejleszteni, kihasználni azokat az adottságokat, ami miatt az ember évezredekkel ezelőtt háziasította a kutyát és persze már nagy részünk nincs rászorulva, hogy egy kutya apportírozza a vacsoráját, őrizze a nyáját vagy védje a portékáját, de meg kell találni, hogy a mai modern világban hogyan lehetne alkalmas társa az embernek. Nem csak az ember, hanem a kutya érdekében is. Csak ez sokkal nehezebb, mint az, hogy legyen cuki. És ugye sok embernek ez amúgy is bőven elég (egészen az első megkergetett biciklistáig).

Persze az olyan "keveréseknél" is vannak zsákutcák, ahol eredetileg célja volt a két faj(ta) pároztatásának. Jó példa erre a csehszlovák farkaskutya, ahol az volt a koncepció, hogy a németjuhász taníthatóságát, emberrel együttműködését felturbózzák a farkasok erős ösztöneivel és fáradhatatlanságával ezzel megalkotva a tökéletes szolgálati kutyát, a hibridek azonban féltek az embertől és sokkal nehezebb volt őket együttműködésre bírni, mint a némtejuhászokat, 1971-ben a hadsereg vissza is lépett. Ennek ellenére a fajta fennmaradt és nem akarok általánosítani, de azért inkább azért választják ezt a fajtát a gazdik, mert "úristeen, úgy néz ki mint egy farkas" mint azért, mert szeretnének 10-15 évnyi kihívást az életükben azzal, hogy egy félig vadállatot tartanak az otthonukban.

A labradoodle esete is hasonló, ott a cél az volt, hogy hipoallergén fajtát alkossanak olyan személyeknek, akik szeretnének vakvezető kutyát, de allergiásak a szőrre. Itt a genetika rondított bele a dologba, teljesen kiszámíthatatlan, hogy milyen szőrük lesz az egyedeknek, a labrador tömött dupla rétegű szőre az uszkár gyapjas bundájával igen érdekes eredményeket hozott, de leginkább teljesen kezelhetetlent, mint hipoallergént. És ha megnézed labradoodle-t sem gyengénlátó, kutyaszőr-allergiás embereknél látsz a leggyakrabban.

Egy szó, mint száz, ahhoz, hogy eredményesen létre lehessen hozni egy új fajtát hatalmas tudás kell és hosszú évtizedek munkája, de ezt valahogy mindenki próbálja megspórolni, pár generációs keverékek egyszerűen nem lesznek olyan jók (sem küllemben, sem jellemben), mint egy-egy több száz évig nemesített fajta. Azzal, hogy teret engedünk ezeknek a designer fajtáknak igazából ezeket a több száz éves eredményeket vágjuk ki az ablakon.

Mert sokan (én is) ellenzik a szaporítást.

Igen, a nem nagyüzemi szaporítást is. Így is rengeteg kutya sínylődik menhelyeken, fölösleges ömleszteni a világra az újabb és újabb random keverék kölyköket.

Össze nem illő a kutyák temperamentuma, megjósolhatatlan hogy milyen lesz a kölyök.

Ha vedlő + nem vedlő kutyát / eltérő szőrtípúst keresztezünk, az is bajos lesz. És erre fel jönnek a kiszámíthatatlan egészségügyi gondok.