Mikor jött el az a pont, amikor úgy döntöttetek, hogy nincs más megoldás, mint elaltatni a kutyátokat?

Amikor a 8 éves törzskönyves beagle kanom már hátrafelé körözött a füvön. Nem bírtam nézni.

Az egyetlen törzskönyves kutyám volt. Csak őt kellett elaltatni...:(

Nagyon sajnálom:(

A német juhászom hátsó lábai adták fel:( 1 évig naponta kötöztük (volt 2 nem gyógyuló seb a könyökein), amikor nem tudott felállni, hogy megegye a vacsoráját, akkor hoztuk meg a döntést (minthogy tudtuk, hogy ez már nem lesz jobb). Állatorvos rendszeresen látta, ő tanította meg nekünk a kötözést is, az utolsó 1 évben folyton ott lebegett a levegőben, hogy mikor jön el az idő:(

Szívelégtelenségben szenvedett a kutyám. 2 évig jól volt gyógyszerekkel, de az utolsó 2 hétben a nyári nagy meleg miatt már a vízhajtók sem segítettek, nem kapott rendesen levegőt, próbálkoztunk még hörgőtágítókkal, hogy átvészelje a meleghullámot, de amikor 2 nap egymás után már aludni sem tudott lefeküdni, akkor sajnos meg kellett hozni a döntést. Kihívtam az orvosunkat, aki jól ismerte az állapotát, megerősítette ő is, hogy jobb lesz neki az altatás. Itthon, a megszokott kis helyén lett elaltatva, végig mellette voltam és szépen békésen ment el.

Egyetértek az 1. válaszolóval. Ha több a rossza napja, mint a jó, akkor ideje elengedni. Az orvosod tud támpontot adni, de te ismered a kutyádat és ezt a döntést, bármennyire is nehéz, neked kell meghozni. És akármennyire is nehéz, az altatás alatt végig légy vele, mert így tud békésen, nyugodtan elmenni.

Nekem 15 ev korul volt a kutyam (utcarol fogadtak be unokatesomek, de ok kulfoldre koltoztek es nalunk kotott ki az eb)

Nem tudni, hogy mi valtotta ki, de epilepsziás rohamhoz hasonlo dolog jott ki rajta idonkent. Zavart tekintet, jarkalas, remeges...

Elvileg valamilyen agyi gorcs okozta.

2019 nyaran osszeesett es soha tobbet nem allt labra. Az allatorvos nem volt hajlando kijonni, be kellett vinni szegenyt az orvoshoz (total meg volt merevedve)... Ezen a ponton kellett volna Ot elengedni. De nem, a kedves doktorur meg egy ejszakan at szenvedtette es hitegetett minket, hogy felepul. Hat nem igy lett. Szornyu ejszakaja volt szerencsetlennek. Egyaltalan nem volt maganal, csak fekudt meredten...

Reggel ismet hivtuk a "doktor urat", persze ezuttal sem volt hajlando kijonni. Amikor bevittuk, akkor varakoznunk kellett 1 orat, apammal sirtunk folotte, majd egy no megkerdezte hogy beteg-e a kutya?

Hat bakker, ha ketten is sirunk folotte es lepedoben vittuk be, akkor bizonyara egeszseges.

Szoval vegre sorra kerultunk, majd belekezdett volna az "orvos" a szokasos monologjaba, hogy szenved a kutya. Igen, sajnos lattuk es hallottuk. Kozbe is szoltam hogy nem akarom hogy szenvedjen...

Majd kozolte, hogy mivel sokan vannak (3 ember vart de mindegy) ezert max 1 percet tud adni ameg elkoszonunk tole.

Szornyu erzes amikor itthagynak. De mivel szerettuk, nem akartuk, hogy tovabb szenvedjen. Mai napig sirok ha ez eszembe jut, pedig mar 3 eve nincs velunk. Hianyzik...