Mit gondoltok a falkaelmélettel és a tekintélyelvű neveléssel szakító kiképzési módszerekről? Szerintetek az oktatók mennyire vannak tisztában a nevelés, képzés elméleti hátterével?

Az, hogy ki mehet ki először az ajtón vagy ki eszik először, semmiben nem befolyásolja pl. a behívást. Nem az ilyenektől lesz behívható, kontrollálható a kutya. Soha nem ettem még a kutyáim táljából vagy direktben előttük, nincs klasszik kapuszabályunk, sőt, van vezényszavam, hogy önállóan menjenek ki a kapun és ugorjanak be a kocsiba. De azért fiatal kamasz korban igen csak nagy büntetés jár nálam azért, ha a behívást megtagadják vagy más miatt kiesnek a kontroll alól (annak ellenére, hogy igyekszek nagyon tudatosan önkontroll építeni és én nagyon szeretem az r+ irányelvet). Utána már csak szökő évente egyszer kell ilyennel foglalkoznom.

De nekem az a tapasztalatom, hogy csak a nagyon elmaradott iskolákban mossák össze az r+ nevelést az elmaradott falkaelméletes módszerekkel. Azokban az iskolákban, ahol az oktató(k) mindenről hallottak egy keveset, de semmihez sem értenek valójában. Ilyenből viszonylag azért kevés van. Visszamaradt tükör iskolás, Cerberosos stb. kutyasuliknál még lehet hasonló, de jellemzően jobban megnézve az oktatók ezen helyeken semmit nem tudnak lerakni az asztalra.

Szerintem a legjobb nevelés valahol a kettő között van, nem gondolom hogy a kutya folyamatosan uralomra akar törni, de azt se, hogy csak pozitív megerősítést kell alkalmazni.

A tükrösök azt szokták mondani hogy nem kell büntetni, mert mindig van a rossz viselkedés helyett egy jó, amit jutalmazol. Ez persze igaz is, de szerintem ha szabályokat állítunk fel, akkor azok között a keretek közt szabad lehet és élheti az életét. Pl én nem várom el hogy sétánál állandóan láb mellett jöjjön és figyelje a parancsaim, hanem nyugodtan szaglászhat, ha tetszik neki valami megindulhat arra, de a pórázt nem feszítheti, nem rángathat sehova, és nem ugathat más kutyákat vagy embereket.

Nem kell mindig jutizni, feladatozni, hadd élje az életét. A szabályokat be kell tatrtania, arra nem kap jutalmat, a trükkökre amiket külön kérek viszont kap.

Azt hogy a kutyád irányítani kell, kontroll alatt kell tartani sajnos sokan elfelejtik a tükrözés közben, míg a falkaelméletesek mindenbe belemagyaráznak mindent. Valahol a kettő közt, úgyis látod mi hogy mikor válik be.

A falkaelmelet minden kutyanknal mukodik es minden korulottunklevo kutyanal . Ha betartod,nincs szukseg oktatokra meg penzlehuzokra,mert szot fogad a kutya.

De szofogado kutyabol ugye nem lehet penzt csinalni…

Mindkét elmélet hibás. A falkaelmélet és a csak pozitív is.

A falkaelméletet tudjuk, miért, nem is ragozom.

A csak pozitívnak hatalmas korlátai vannak. Tény, hogy Thorndike effektus törvénye alapján, azok a dolgok fognak rögzülni a kutyàban és viselkedésében gyakrabban elöfordulni, amelyekre pozitív visszacsatolást kap. Igenám, de a csak pozitív nem szàmol azzal, hogy a kutyának vannak olyan ingerületi állapotai, amelyben nem elég lóbálni a falatot és mags c-n cincogni.

A legjobb módszer a “balanced training”. Nyilván pozitivon alapul, de ha a kutya rossz fát tesz a tüzre, akkor le van cseszve. Én is így neveltem a nagyon èrzèkeny kutyàmat, és köszöni szépen jól van a kis lelke. De tudja, hogy a nem, az nem. Pont. Nincs apelláta.

Mikor a pályán vannak a kutyáim vagy valamit tanulnak, igyekszem legyártani nekik a "disney wordot", pályán kívül meg negatív következmények is vannak, ha rosszat csinálnak (pl felzabálnak valamit, nem jönnek az első szóra stb).

Nem tudom, hogy mit hogy hívnak, de utálom, mikor mindennek kitalálnak valami új nevet vagy a meglévő, közismert kifejezéshez új fogalmakat társítanak.

Egyre több embernél látom viszont, hogy direkt olyan kutyákat keresnek, akik maguktól is együttműködőek, szociálisak és nem igényelnek nagy fárasztásokat vagy "partnerek abban, hogy lefáraszd őket", ezt pedig egyre jobban ki tudják szolgálni a tenyésztők és náluk lehet már puha módszereket alkalmazni. Sok suli meg kiköti, hogy kb csak tökéletes kutyával lehet oda menni (szociális, motiválható), aztán rávezetik a gazdikat, hogy a legcsekélyebb eredmény is milyen nagy dolog. Ami amúgy nem feltétlen rossz, én örülök neki, hogy legalább ennyi fejlődés van és nem akarnak minden kutyát rögtön folytóra rakni.

Minden kutya egyéniség, ezért minden kutyánál más módszer működik. Ez azért nagyon nehéz kérdés, mert egy kezdő kutyás még nem tud olvasni a kutya jelzéseiből, reakcióiból, ezért választania kell egy adott módszert vagy egy adott kutyasulit.

Minél több valakinek a tapasztalata annál inkább látja a metódusok előnyeit/hátrányait és ha elég tudatos kutyatartó, ekkor már el tudja dönteni, hogy melyik módszerből, melyik elemeket alkalmazza a kutyáján.

Én kutyák között nőttem fel, láttam apukámat, hogy hogyan neveli a kutyáit, aztán nekem is lettek saját kutyáim, akik nagyon különböző egyéniségek voltak és ami az egyiknél működött a másiknál már nem vagy nem olyan hatékonyan. Ma már mindig a kutya személyisége szerint nevelem őket és így még a mentett kutyákkal is jó eredményeket érek el.

Amit viszont minden kutyánál észrevettem, hogy működik, az a rendszeresség és kiszámíthatóság. Ezektől minden kutya biztonságban érzi magát, ezért kiegyensúlyozott lesz, így sokkal könnyebben kezelhető. A "falkavezérség" pedig messze nem azon múlik, hogy ki megy be először az ajtón vagy ki megy elöl sétánál. A kutyáknál az a falkavezér, akiben megbíznak, akiről elhiszik, hogy tudja őket vezetni, aki mellett biztonságban érzik magukat. Ebből a szempontból nagy igazsága van Cezar Milan-nak, ezt a kutyának tudnia és éreznie kell, de ezt nem ezekkel a mondvacsinált eszközökkel lehet elérni, hanem a magabiztossággal, ami sajnos egy nagyon megfoghatatlan dolog, ezért találtak ki jobb híján egy szabályrendszert, csak ez sajnos a mögöttes tartalom nélkül sok esetben nem működik.

Kérdező, 3 és fél éve van nálam a kutyám, de csak most járok vele kutyasuliba, mert eleinte csak olyanokat találtam, ahol újabb traumákat élt volna át az alkalmazott módszerek miatt, ezt nem akartam egy olyan kutyával megkockáztatni, aki úgy került hozzám, hogy a nyakörvet sem viselte el, viszont mivel lakótelepen élek vele, egyéni foglalkozást sem szerettem volna, hiszen eleve a lakókörnyezete ingergazdag, a csoportos foglalkozás nekünk ezért jobb. Ahova most járunk, nagyon jók, nehéz hozzájuk bejutni, mert kis csoportokban dolgoznak, gyorsan betelnek a helyek. Szóval haladtam vele, ahogy tudtam, szoktattam nyakörvhöz, ingerekhez, kutyabarát helyekhez, internetről néztem tippeket, figyeltem a kutyát, mire mit reagált... stb. 3 év volt, mire eljutottam vele oda, hogy lehetett nyakörvvel vezetni, de még nem vehettem le a hámról a biztonsági második pórázt, akkor már megvolt ez a suli és eldöntöttem, hogy ide fogunk járni, szóval elkezdtem az időpontokat figyelni, és most tavasszal be is tudtunk jutni egy csoportba.

Biztos van, aki úgy gondolja, sokat vártam, és talán lesz, aki emiatt le is fogja húzni a válaszom, de ha ismertem volna a mostani sulinkat már akkor, mikor hozzám került a kutya, eleve náluk kezdünk, ez az információm akkor még nem volt meg. A kutyának nem volt mindegy, milyen módszerrel dolgozó sulihoz viszem, nem a legközelebbi helyre járunk, de inkább utazok, csak megfelelő legyen. Az egyik szomszédomék a szintén mentett kutyájukat a legközelebbi suliba vitték, és hiába gyakoroltak, nem volt sikeres. Ha lesz még kutyám, egyből hozzájuk fogom vinni, ahova a mostani kutyámmal járok.