Vettem egy kutyát, de nem tudom megszeretni, menhelyre adjam?

Én 3 hónap után szerettem meg a kutyámat, addig utáltam, mint a xart, mert pokollá tette az életemet. Éjjel kihúzta alólam a párnát, összesen 3 ágygarnitúrát tett tönkre, 3 és fél papucsomat rágta szét, három kispárnámat szedte szét, egy pulcsimat ugrálva lyukassá szagatta rajtam séta közben (de hogy miért utálta azt a pulcsit...), a vaskor vizsgás mappámat megrágta és egyik lapomat, amin a házim volt cafatokra tépte, stb. 2 évesen hoztuk el, közepes méretű kutya. Közben pedig itthon árnyékként követett engem, pisilni se tudtam nélküle, én meg villámokat szórtam felé a szememmel, hogy én neki nem vagyok domináns, és amit pontosan úgy csinálok, mint a tréner, és nála jól csinálja kutya, megcsinálja a kutya, azt nálam nem. Utáltam, se nappalom, se éjjelem nem volt. Ez ment három hónapig.

Selejtnek pedig ne nevezz egy kölyköt. Tény, nem azt kaptad, amit vártál, de szocializálni lehet egy kutyát, és másra is tanítani. Az előbb írt kutyám erődben nőtt fel teljesen egyedül, a másik kutyámat pedig az élet és az emberek is bottal verték, előttünk csak egy év alatt baxták el négy-öt helyről. Szocializáltan, lelki sérült "bútordarab" volt a sarokban. Köszöni szépen, bújós, felbátorodott kutya lett, akinek a szocializációja sokkal jobb. Ő is közepes kutya, csodás élmény, amikor nevelni kell, visszatartani. Kölyökkutyaként ezerszer egyszerűbb lenne.

Megjegyzem, nálam három hónap volt, míg az elsőt kezdtem megszeretni, de lehetett volna akár több is.

Egy állat nem selejt soha sem!

Várj még vele.

Ülj oda hozzá de ne kezd el simogatni meg szólongatni. Csak ülj vele ott. Aztán minden nap egyre közelebb menj hozzá. Így elnyerheti a bizalmad. És ha ez megy és nem megy el a helyiségből akkor egy olyan 3-5 nap után kezdj el hozzá halkan beszélni. Azután már cska a kutyáról függ, hogy el elnyered e a bizalmát.

Amúgy meg lehet hogy valami trauma érte,és emiatt lassan enged.

Dehogynem te irtad ki azt a kerdest is. Ha jol ertem, nem is a te kutyad, igy mas valasztasod nem nagyon van azon kivul, hogy megszokod.

Nehogy anyadek tudta nelkul elvidd menhelyre vagy akarhova, ez meg se forduljon a fejedben!

Kolyok, tessek nevelni. Ha megvannak az oltasai, mehettek oviba, utana suliba. Szolj anyadnak, hogy vigye el es segitsen neked a nevelesben is.

Ja es mivel szapis, ezert benne van a pakliban, hogy az idegrendszere gyenge, ugyhogy lehet ezzel a gondolattal is meg kell baratkoznotok. Majd ez kiderol par honap mulva.

Az én kutyám a hozzánk kerülése után kb egy hónappal olyan beteg lett, hogy majdnem fél évig kellett heti szinten orvoshoz vinni, szteroiddal tömni, alig maradt életben. Megfigyeltem magamon akkor, hogy nem tudok hozzá kötődni, valószínűleg attól féltem hogy elveszítem és fájni fog. Ennek ellenére végig ápoltam, ma (másfél évvel később) ő a legkedvesebb, leghálásabb állat akit ismerek, imádom.

Azt akarom csak ezzel mondani, hogy szerintem adj még időt magatoknak. Akiről gondoskodsz, azt nem tudod egy idő után nem szeretni.

A kutyával nem tudjuk mi a gond, valószínűleg semmi (ha létezik egyáltalán).

Ami az eddigi eszecséből leszűrhető, hogy a gazdával gondok vannak, nem alkalmas kutyatartásra, vagy a kutya nem is létezik, és csak trollkodik a kérdező.

Amennyiben létezik a kutya, q válasz egyértemű:add be menhelyre, ott sokkal jobb helye lesz, és találnak beki gazdit, neked nincs hozzá türelmed, ezért ne akarj másikat sem.

Trollkodás esetén már kaptál elég sok próbálkozást a semmihez, amivel neg is elégedhetsz.

😳 "egy csodálatos egyed volt..."

Egyed? Nem lehet hogy nem a kutyussal van gond hanem veled? (a toronyban)