Milyen tipikus dobermann történeteitek vannak ?

Az enyém is hasonlóan értelmes, gyerekkoromban mondom anyámnak 2 fajta doberman van, az egyik lógó fülű, a másik álló fülű 🤦‍♀️

Aztán eltelt még pár kutyázós évem, rájöttem mi az a kupírozás.

De legalább érdeklődik a gyerek és felismer úgy ahogy néhány fajtát, ahogy az előttem író is mondta :D

Kb 15 éve nagyon felkapott fajta volt, mindig volt kb 5 dobi a suliban, ahova jártunk. Néhánynak a gazdája nem volt a helyzet magaslatán, mindig összeugrottak valakivel a kutyák, egy-kettő meg a gazdájára is visszafogott.

Kedvencem egy öreg házaspár volt, akik mesélték, hogy ha otthon nincs szöges a dobijukon, nem tudnak létezni tőle.

Amúgy jó fajta lenne, nagyon tetszik a wesenjük, jó kezekben kijönnek a többi kutyával, de sajnos elég betegesek.

Nekem eddig csak 5 és 20 kg közötti kutyáim voltak, de egyszer sem kerültem még a közelébe sem, hogy meg kellett volna védeniük. Sosem értettem ezt az "egész világ ellenem van" hozzáállást.

Huh hát nekem részben csak mesélték a szüleim. Amikor, kisgyerek voltam tehát (2-3 éves nem több) a nagyszüleimnek volt 2 dobija és velük elég jól eljátszottam, simogattam, "kergetőztünk", olyan óvatosak voltak velem, hogy még ez őket is meglepte, valahol fénykép is van erről. :)

És saját dobink is volt. Vele is elviltam, mindig mentem én is etetni, pacsit kértem tőle és még a hátán is ültem "kutyagoltam", amikor apum elvitte sétálni. (4-5 eves voltam ekkor)

Imádtam. :)