A kutyusok megérzik ha a gazdájuk elhunyt?

Nem fogja felfogni a kutya, hogy a gazdi meghalt, ő nem ember, távolról sem úgy látja a vilgot ahogy te. Ha kimész és elmondod/mutogatod neki, akkor se.

Viszont később rájöhet magától, hogy már nincs gazdi, és akár depresszióba is esehet, nekünk pl nagyapám kutyája volt olyan, teljesen passzív lett és nem is evett egy hétig.

Szerintem érezné, hogy szomorú vagy de nem tudná miért.

De később ha látja, hogy egy ideje nincs ott a gazdája, és mások szomorúak akkor ki tudja következtetni.

De minden kutya másképp viselkedik, és minden helyzet más.

Sokat legyetek a kutyával is, simogassátok meg stb. hogy ne legyen depressziós.

Válaszként megosztok egy történetet:

"Az állatok képesek megérezni azt, ha gazdájuk bajban van, vagy egyáltalán, veszély leselkedik rá. A legkülönösebb eset Lord Carnavoné. Ő lépte át először Tutankhamen sírjának küszöbét 1922-ben. A felfedezés után négy hónappal beteljesedett a fáraó átka, és a Lordot utolérte a vég. Halála pillanatában egész Kairó váratlanul - és azóta is megmagyarázhatatlanul - teljes sötétségbe borult. A tőle 5000 km-re levő Highclere-ben a kutyája hirtelen felvonyított, majd az ablakon kiugorva halálra zúzta magát."

Forrás: www.freeweb.hu/aranylaci/index.html

(Rengeteg érdekes történet van ezen az oldalon szinte minden témába.)

meg érzi már nappokkal az elött mielött ekhunyna

:ugyvesszük ésszre hogy nyüszit

Hogy látatlanban megérezné, azt kétlem. Ha nem jut el hozzá konkrét, erre utaló információ, nincs honnan tudnia, hogy meghalt vagy éppen elutazott hosszabb idöre. Persze a családtagok (a falka többi tagjai) hangulatán megérezheti, hogy valami rendkívüli történt, hiszen roppant fejlett szociális intelligenciával rendelkeznek.

Érdekes ez. Még nem sikerült bizonyítani a gyászt az állatoknál, bár erössen erre emlékeztetö magatartást többször is megfigyeltek. Különösen az elefántoknál. De a legmegindítóbb történet számomra az volt, amikor egy farkasfalka rangsorban a leghátul levö egyede elpusztult, a falka pedig 6 hétre teljesen felhagyott minden játékos tevékenységgel. Azután visszaállt a normális életük. Hosszú idö elteltével ismét arra jártak, ahol társuk elpusztult, és ismét lecsendesedtek egy teljes napra. Megint semmi játék. Tehát társuk elveszítését lereagálták, méghozzá oly módon, ahogyan azt mi gyásznak hívjuk.

De távolról nincs honnan megéreznie. Ezek a helyzetek igen erös érzelmi töltettel rendelkeznek, ilyenkor hajlamosabbak vagyunk szubjektívebben látni a történéseket, véletleneket. Nem csoda, hogy a témával foglalkozó tudósok csak igen óvatosan fogalmaznak ebben a kérdéskörben.

Megérzik. Mindent megéreznek, sokkal okosabbak és intelligensebbek mint azt egy-két ember gondolná. Erre csak annyit mondanék, h 10 éves voltam amikor elváltak a szüleim. Volt egy kutyánk, még csak pár éves volt. Elköltöztünk, eladtuk a házat, apuhoz került új házba. Depressziós lett, látszott rajta h szomorú..akármilyen viccesen is hangzik így ez, rá két hét múlva csontrákban elhunyt. Megérzik a bajt, és a boldogságot is. Nem véletlenül a kedvenc állatom.

De ez az éreztetés dolog nem így működik...nem kell semmit éreztetni, érzik ők maguktól a dolgokat idővel.