Más is megterhelőnek érzi időnként az idős kutyáját?

Tudod, nekem most 16 és fél éves a kutyum. Alig hall, már ugatni sem tud,sokat alszik és sokat bepisil.Ha szemébe nézek, szomorúságot és "elég volt már" hangulatot látok.De előttem van, ahogy három hónaposan ugrál, csahol és puszikat ad a kezemre...Igen,szeretetet adott mindig, akkor is, mikor senki mástól nem kaptam,de szó szerint.

De már az előző kutyum is a kezeim között halt meg,nagyon megsirattam.És őt, ezt a 16 éves "vén boszit", ahogy hívom néha, hát őt is nagyon megsiratom majd.

Remélem,minél később....

Elfelejtesz valamit: nem a kutya van érted, hanem te vagy a kutyáért.

A kutyatartás nem arról szól, hogy amikor neked kedved van hozzá, akkor csináltok azt, amit te akarsz. A kutyatartás felelősség, amibe nem csak a szép és jó dolgok tartoznak bele, hanem a kölyök kori óránként bepisilés, a kedvenc könyved szétmarcangolása, barátok előtt beégés és bizony, az időskori gondoskodás is.

Nekem februárban tölti a 15.évét a kutyeszom. 4 óránként le kell vinni, mert nem bír többet, 3* kell kis adagokban etetni, mert savat hányik, különböző étrend kiegészítőket kell beadnom neki, mert a mája és a csípője már nem szuperál, alá kell kutya pelenkáznom a fekhelyét, mert csöpög a pisije, emiatt havonta kell fürdenem is, majdnem teljesen vak és süket. Lassan 10 éve, hogy örökbe fogadtam, de komolyan bármit megtennék, hogy kaphassunk még 10 évet, akár így is, hogy gond van vele.

Mert igen, az állattartás gonddal jár, amit az ember a kutyával együtt magára vállal, ha egyszer úgy döntött, hogy befogadja.

Ez ilyen.

14 évesen süket volt, alig látott, potyogtak a fogai, inkontinens lett, vinni kellett a lépcsőn a 25 kilóját, de ha felemeltem, ficánkolt, mint egy partra vetett hal...

Terhes volt, de ez is az élet része. Te is pont ugyanígy teher leszel a családnak öregen-betegen. Ők is azt fogják gondolni, bár meghalnál, hogy ne kelljen veled szenvedni.