Egyre vadabb a kutyám. Mit csináljak?

8 éves, közepes (labrador) méretű keverék kutyám van.

Sajnos még kicsi voltam, amikor kaptam, és nem voltam elég felelősségteljes, ahhoz hogy megneveljem, megtanítsam neki ki a falkavezér. Ezért nagy a bűntudatom, de egyszerűen 9 évesen csak az érdekelt egy kutyánál, hogy aranyos és simogatni, ölelgetni szeretném.

Nem engedték, hogy elvigyem sétálni egyedül, ezért sajnos nem tanítottuk meg rá. A másik kutyánk (akit betanítva ajándékoztak nekünk tovább) elhunyt, így ő egyedül maradt. A szüleim etették, kissé elhízott (most már 3 éve normális adagot eszik).

Bár annyira megtanítottam még 6 éves korában, hogy ül, pacsi, fekszik, addig nem ehet, amíg azt nem mondom, DE ennél több fegyelmet nem tudtam neki tanítani már ennyi évesen.

Tulajdonképpen el van hízva, egyedül nem nagyon futkározik (hiába van nagy kertünk), lusta, velünk sem játszik, kicsit süket is valamiért, és egy ideje abba a problémába ütköztünk bele, hogy már nem is szeretgethető.

Az utóbbit úgy kell értelmezni, hogy némely esetekben meg akar minket kapni. Csak simogatjuk éppen, vagy hozzáérünk, erre látjuk, hogy megfagy a tekintete, estleg morog, és mindjárt támad, vagy amint elvennénk a kezünket, már kap is utána. Volt már többször, hogy vicsorogva, ugatva ránk ugrott és éppen, hogy nem harapott meg, vagy nem olyan erősen... Csak éppen végig karmolt.

Sebet nem találtunk rajta (már amennyire hozzá merünk most már érni), nem konkrét helyek tapintása/közelítése után vadul meg... Nem tudom mi tévők legyünk, mert nincs pénzünk idomárra/oktatóra, s az orvos is úgy látja el mindig (oltás, vagy bármi egyéb esetén), hogy házhoz jön, de ő is fél tőle, így el kell altatni minden egyes alkalommal.

Idegrendszeri problémája lenne? FONTOS kiemelnem, hogy majdnem minden támadása után nyüszítve jön bocsánatot kérni...

Ennyire javíthatatlanul elszúrtuk a neveltetését? Vagy beteg lenne? De ha nem tudunk hozzáférni, akkor mit lehet kezdeni ezzel a szituációval?