Egy szófogadó, de mégis játékos, eleven kiskutyát szeretnék nevelni. Összefér a kettő egymás mellett?

Szia, nekem is Törpe Snaciaim vannak, csak jókat tudok mondani róluk. Én is pont ezt akartam elérni mint te, ha olyan a szitu legyen fegyelmezett de ugyanakkor játékidőben bohóckodjanak. Kutya sulival nagyon engedelmes kutyává lehet őket nevelni, a kettő nem zárja ki egymást, neked kell arra oda figyelni hogy legyen egy "parancsoló éned" tehát egy komoly határozott hangnem, kisugárzás, mozdulatok, amit rögtön megért a kutya hogy na most akkor figyelni kell. De ezt mind a kutyasuliban lehet tanulni, de nekem az az ember is sokat segített akiktől a kutyákat hoztam, hisz ő jól ismerte a fajtát és az adott kutyát is és sokat hasznos tanácsot kaptam tőle.

Jó kutyázást és boldog új évet

Szerintem (és most tuti egyesek vitatkozni fognak velem, meg lepontozni) ez kizárólag a nevelési módszeren múlik. Ha megfélemlítéssel, nyakörvnél rángatással képzed, akkor robot lesz.

Ha viszont megerősítéssel, pozitív hozzáállással, és esetleg olyan módszerrel képzed, ahol folyamatosan elvárod tőle a kreativitást, azt, hogy találgassonm és ne végrehajtson, akkor nem lesz robot. A klikker kiváló eszköz erre. Ha találsz a környéketeken egy olyan sulit, ahol póráz nélkül, klikkerrel tanulnak a kutyuk, akkor nyert ügyed van.

Bocsi, kicsit off lesz, nem teljesen ide tartozik, de olvastam, amit a képzésekről írtatok csakkittivel, és szeretném leírni a tapasztalataimat :)

Egy most 2 éves kutyám van, Bella, egy border collie-golden retriever keverék. Pozitív megerősítéses kutyaiskolába jártunk kutyaoviba Bella 7 hónapos koráig, majd egyik ismerősünk ajánlásával áttértünk a hagyományos módszerre. Ezt ma sem tudom, miért tettem, de biztos a sors akarta így. Elkezdtük a tanulást, de nagyon nehézkesen ment. Bella már a 3.hét után tartott tőlem, gondolom a rángatás miatt. Én többször el akartam menni ebből a kutyaiskolából, de mindig gyávának neveztek engem, hogy nem bírom végigcsinálni. Az emberi hiúság határtalan, erre rájöttem :-) Így hát maradtam. Amikor a kutyám, akit kenyérre tudtam volna kenni, egyszer amikor lerántottam a földre (hogy feküdjön) a kezembe harapott, teljesen kiszámíthatatlan lett. Sokan azt mondták, dobjam ki az utcára, altassam el, stb. Sosem tettem volna ilyet. A kezem meggyógyult kb egy hét alatt, nem is kellett semmi herce-hurca, mert rendesen oltattam Bellát.

Ám amikor a neten többnapos olvasás-keresgélés után visszatértem a pozitív megerősítéssel dolgozó kutyaiskolába, sokkal jobb lett minden az első órától fogva. De borzasztó volt, nagyon csodálkoztak az oktatók is, hisz már ismertek minket, amikor beléptünk a suli kapuján Bellával. Bellán szájkosár, póráz volt. Nagyon kiszámíthatatlan volt, szinte egy időzített bomba. Levettük róla a szájkosarat, pórázt, és elkezdtük a "rehabilitációját", úgymond. Jártam vele egy jó hónapig szocializációs képzésre, míg visszakaptam az igazi jó Bellát, akiben újra bízni tudtam. :)

Elvégeztük az alap-középfokot is, és ma már egy teljesen kézben tartható, stabil idegrendszerű, engedelmes kutyám van Bella személyében. Állatorvos is alátámasztotta, Bellának ma már semmilyen pszichológiai problémája nincs.

Nos, hogy érezzétek a különbséget. A hagyományos módszer TÖNKRETETTE a kutyámat, amit a pozitív megerősítéssel dolgozó módszer HELYREHOZOTT. Be kéne tiltatni a hagyományos módszert, borzalmas..