Mi az elfogadható indok egy kutya menhelyre adáshoz? Hány kutya van ma menhelyen Magyarországon?

Egyetlen indokot tartok elfogadhatónak. Ha azáltal a bántástól, éhezéstől menekül meg.

Nem tudom mennyi van menhelyen. Ha a fenti okot nézem, akkor túl kevés. Egyébként az 1 is sok.

Ti. minden ebnek (és állatnak) járna szerető, gondoskodó gazdi. Ez sajnos nagyon naiv ábránd. De jogos.

Kb. 600 ezer - egymillió kutya van ma Magyarországon menhelyeken, gyepmesteri telepeken és különböző szervezeteknél ideiglenes befogadónál.

Hogy mi az elfogadható ok, az egy nehéz kérdés. A kutyától, az embertől, a körülményektől, sok mindentől függ.

Tény, még mindig jobb a menhelyen, mint fél méteres lánca verve, éheztetve. Annál is jobb a menhely, mint ha a gazdi nem ért hozzá, az adott kutya nem hozzá való, a kutya harapóssá, kezelhetetlenné válik és vagy megtámad embereket vagy emiatt verik rövid láncra vagy kidobnák az utcára vagy megölnék... Ha a gazdi meghal, de a család nem tudja befogadni.

Szóval számos ok lehet, azt gondolom, nem lehet ezt így általánosságban megfogalmazni. Mindig az adott helyzetet kell értékelni.

Viszont azt sem várhatjuk el egyetlen szervezettől sem, hogy minden felelőtlen ember helyett azonnal megoldást nyújtsanak. Óriási a túlterheltség, a helyek száma, az emberi kapacitás és az anyagi lehetőségek végesek. Tehát nem tiszte egyetlen menhelynek sem a nem kívánt szaporulatot az első nyikkanásra bevenni, ha már volt olyan felelőtlen a gazda, intézze ő a sorsukat. Valamint egy viselkedés problémánál is az a korrekt, ha a gazdi mindent megtesz a kutyáért. Viszont ha a habitusuk nem egyezik és egyszerűen minden próbálkozás ellenére hiába, akkor bizony az a legbölcsebb döntés, ha olyan emberhez kerül az állat, aki megfelelően képes bánni vele. És könnyen meglehet, hogy a gazdi nem tud neki megfelelő gazdát keresni, csak egy szakember, aki előtte rehabilitálni is tudja. De ez az eset csak akkor elfogadható a szememben, ha a gazdi tényleg próbál változtatni és csak akkor fordul a menhelyhez, ha már minden kötél szakadt. Mert szépen is néznénk ki, ha az összes problémás kutyát rögtön le akarnák passzolni a menhelyekhez.

Utolsó, azért ez nem egészen így van! Az ember magának vesz kutyát, nem a rokonságnak! De akár fiatalon is meg lehet halni, akkor mi van? Akár egy baleset következtében...

És hogy őszinte legyek, ha meghalnék, én nem is örülnék, ha a családhoz kerülnének a kutyák, mert olyan kutyáim vannak, ami nem nekik való fajta. És nem is várhatnám el tőlük, ők nem voltak sosem kutyások, mikor elköltöztem és saját életem lett, én akartam kutyát, saját döntésemből, ami miatt egy ideig ment is a megfedés a család részéről, hogy minek a lakásba kutya.

Én inkább rendelkeznék arról, ha meghalnék, a fajtamentőké legyenek a kutyáim, mert ők tudnának nekik olyan gazdát találni, aki nekik való lenne, de a családom erre nem lenne alkalmas, mert nem palotapincsijeim vannak.

Pedig én sem vagyok öreg. De ha nyugdíjas leszek, akkor sem fogok lemondani a kutyákról, csak azért, mert mi lesz velük ha meghalok. Nyilván 70-75 évesen már nem fogok új kutyát venni, de azért az elég nagy sarkítás, amit írtál, már bocsi.