Bentlakásos kutyasuli?

Én nem hiszek benne. Persze ez elég régen volt, úgy 10-12 évvel ezelőtt, de azért elmesélem. A mi kutyánk ugyan nem bentlakásos volt, hanem járt érte a kiképző, és vitte tanítani. Olyan kutyánk lett a 2 hónap végére, aki lehajtott fejjel közlekedett mellettem, nem szaglászott a sétáknál, kizárólag arra figyelt, hogy tartsa a tempómat. Utána több hónapos munkám volt (gyerek voltam) újra elrontani a kutyát, hogy szaladgáljon, szaglásszon, csóváljon.

Necces helyzetekben ugyanakkor apámnak sem működött, pedig ő minden kutyát meg tudott nevelni annyire, amennyire azt ő fontosnak tartotta.

A legjobb eset szerintem az, ha a kutya megtanul bizonyos parancsokat, amiket aztán a gazdának is megcsinál. Ezzel mondjuk rengeteg időt lehet spórolni, de épp az egész legizgalmasabb részét a tanítást hagyja így ki a gazda.

A legrosszabb eset viszont, hogy a kutya felismer a kiképzőben egy igazi vezetőt, egy félistent. Ezután hazatérvén a gazdát még nagyobb lúzernek fogja nézni, hiszen már látott mintát, látta milyen egy jó vezető, és azt is látja, hogy ahhoz képest a gazda egy senki. Így egy behódolóbb típusú kutya, aki amúgy be is állt volna akár a gazda mellé, már nem fog beállni, sőt olyan esetről is hallottam, hogy utána konkrétan sokkal többet engedett meg magának a gazdával szemben, mint korábban. Meg harapta etetésnél...

Szerintem hatalmas lutri, és alapvetően ma már szerintem a kutyakiképzés célja nem az, hogy a kutyát kiképezzék, hanem legfőképp az, hogy becsatornázzák őt a gazdához, hogy a gazdában lássa meg azt a bizonyos félistent.

Azért választják mert az emberek lusták,és sok a pénzük!

Meg nem kell hajnalba felkelni és esőbe hóban sárban tapicskolni,és lehet menőzni hogy mekkora szuper kutyám van!

Ja meg hogy ne haljak éhen! ;-)