Gyógyult már meg kutyád úgy, hogy már mindenki lemondott róla?

Igen. Parvós volt, az állatorvos 10% esélyt adott neki. Ennek ellenére kértem a gyógyítását, ami akkor 8000Ft. volt.

Azt mondta, ha megéri a holnapi napot vigyem infúzióra. És megélte, pedig lábra sem tudott állni.

De volt egy másik kutyám, aki szinte alig produkált tünetet (szintén parvós) és a reggel 8órai orvosi kezelés ellenére délután 2-re elpusztult.

Mérgezett kutyám is volt, az is 1hét múlva, de lábra állt.

Szóval vannak csodák.

Karácsony előtt a kutyám hirtelen belázasodott. Akkor vettem észre, mikor munka után behívtam a szobába, és csak úgy elnyúlt az ágyon. Mindenki szerint csak fáradt volt, de én makacs voltam, megmértem a lázát. Majdnem 41 fok volt, mikor remegő kézzel este fél hétkor hívtam az állatorvost, hogy nagyon lázas a kutya. Ő egyből mondta, hogy vigyem, bár ha kullancsfertőzése van, akkor talán már elkéstünk.

Vittem a dokihoz, végigbőgve az utat vezetés közben, mert mi van, ha tényleg meghal? Aztán én be sem tudtam menni a rendelőbe, annyira rosszul voltam, Öcsém és Édesanyám mentek be vele. Halom oltás, gyógyszer, doki szinte biztosra mondta a babesia-t. Azt mondta, ha másnapra látványosan jobban lesz, akkor biztosan ez volt a baj, de mindenképp vigyem vissza.

Másnapra egész jól volt, mintha kicserélték volna, a délutáni orvosi vizsgálaton már egészen ugra-bugrált, kezdtem megnyugodni.

A neheze viszont másnap kezdődött. Hajnalban keltem hozzá (egyébként óránként, lázat mérni, itatni), és megint iszonyatosan lázas volt... Egyáltalán nem volt hajlandó megmozdulni, nem ivott, csak a vízbe mártott kezemet nyalogatta. Azt hittem megőrülök, mire kivártam a reggel 8 órát, hívtam az állatorvost, rohantunk vele.

Kapott még egy adag ellenszérumot, annak ellenére, hogy az orvos szerint már nem sok esélyt lát rá, emellett a hatalmas gyógyszeradag mellett a mája is bemondhatja az unalmast... Szóval a gyógyulás esélye minimális.

Végig mellette voltam, az orvossal naponta többször kellett telefonon értekeznem, minden nap vittük... Aztán durván egy hét telt el, mire jobban lett. Közel 60 ezer forintos mutatvány volt egyébként.

Iszonyú, mit éltem át akkor, tekintve, hogy 10 év után a nyáron kaptam őt (ő lesz a karácsonyi ajándék), egy nagy érzelmi válságban, ő lendített ki, és lettem újra az, aki voltam. Kegyetlen volt a gondolat, hogy az ajándék talán nem éri meg a Szent estét. De addigra már hál istennek a szaloncukrokat tépkedte a fáról... :) Jövő héten lesz egy éves. :)