Mondjak le a kutyatartás örömeiről, ha két év múlva egyetemre fogok járni, és csak 1-2 hetente leszek itthon?

én ezt sajnos 10 éve nem gondoltam át, és most kizárólag a kutyám miatt járok haza, és lelkiismeretfurdalásom van, h nem tudok vele foglalkozni.

Apukám szerencsére megteszi, de ez az én dolgom lenne.

esetleg valami kistestű, amit tarthatsz albérletben? (nem egyszerú olyat találni, ahol lehet kutyát tartani, de valamit valamiért)

Én mondjuk eleve nem vagyok házikutya párti, de így tényleg nem jó, hogy csak ritkán látom a kutyámat (3. válaszoló vagyok)

Mi is kb 2-3 évvel azelőtt vettünk kutyust, hogy elkerültem volna fősulira. Mivel az egész család szerette volna, nem csak én, ezért úgy döntöttünk, hogy igyekszünk tudatosan úgy nevelni, hogy anyut fogadja el első számú gazdájaként. Tökéletesen hallgat mindenkire, de számára anyu az isten, és ez így nagyon jól sült el! :) A sors hülye fintora, hogy közben én is itthon maradtam, de egyáltalán nem bánom hogy így alakult, hiszen nem tudhatom mi lesz 1-2-5 év múlva, hol leszek, hova megyek, és vihetek e magammal kutyát, így pedig tudom, hogy sosem kerülünk olyan helyzetbe, hogy a szemünk fénye boldogtalan legyen! :) (természetesen mostmár mivel anyu a gazdi, ezért nem szakítanám el, ha elköltöznék sem) Ha majd egyszer az én életem is "biztos" lesz, akkor talán bevállalok egy kutyust "teljes műszakra" is. :)

Nem lenne lelkiismeretem úgy elvállalni egy kutyust, hogy nem tudom biztosítani neki azt, hogy egész életében mellette leszek bármi is történjék! Márpedig egy kutya rengeteg szeretetet ad, és alap, hogy ebből megpróbáljunk a lehető legtöbbet viszonozni is, ami 100 km-s távlatokból nem megy.