Antiszociális kutya rehabilitációja? Meglehet oldani kutyiskola nélkül?
Kérem, aki ért hozzá, adjon tanácsot. A kutyámnak kutyaiskolára (szakemberekre) lenne szüksége, de az anyagi helyzet miatt most (meghatározhatatlan, bizonytalan ideig) ez lehetelen.
Viszont valamit, amíg el nem jutunk kutyasuliba, én is akarok tenni a kutya érdekében.
Most az az alaphelyzet, hogy:
-A kutya utcán veszettül fél. Mindentől, a tűzcsaptól, minden zajtól, hangtól, minden ismeretlen látványtól, mindentől.
-A félelme őrjöngésben nyilvánul meg, vergődik, ki akar szabadulni a nyakörvből, hámból, és nagyon rángat, előre-hátra, minden irányba, teljesen céltalanul, de rángat.
-Jutalomfalatra nem reagál, akármilyen finom (frissen sütött) hús van nálam, és adnám neki oda, ha valamit jól csinál, egyszerűen, ha belenyomom a szájába is, kiköpi, kiesik a szájából.
-Szemkontaktust nem tartja velem, annyira elvonja a figyelmét a félelem ("halálfélelem"), hogy akármit csinálok, nem néz rám, nem figyel rám, sem a parancsaimra, a fegyelmezésemre, semmire.
-Nem tud pórázon közlekedni, mindíg húz, pedig tavaly 3 hónapig gyakoroltuk a pórázos sétát a kertben. S akármilyen módszert alkalmaztam, nála egyik sem vált be.
-A saját kertünkben is fél. A zajoktól, szomszédoktól, a saját kukáinktól, mozgó faágaktól, mindentől.
-Ezért a kertben is nehezen megy a gyakorlás. Tanulás, fegyelmezés, bármi.
Ahhoz, hogy az utcán hozzá tudjam szoktatni az utcához, legalább annyit el kellene érnem, hogy pórázon tudjon közlekedni. De nem megy. Egyszerűen nem megy.
Eddig azt csináltam, hogy:
-Ha húz, akkor megállunk. Mikor meglazul a póráz elindulunk.
-Másik módszer, mikor húz, elindulok a másik irányba, de egy pillanat alatt ott terem, s abba az irányba is húz, s a végén otttartunk, hogy egyhelyben toporgunk, s akármelyik irányba fordulok, ő máris húz abba az irányba.
-De akármelyik módszert is alkalmazom, ha meglazul a póráz, s végre elindulunk, abban a szent pillanatban újra húz.
-De türelmes voltam, gondoltam, egyszer úgy is meglesz a munkám gyümölcse, három hónap elteltével sem volt semmilyen gyümölcs.
Kétségbe vagyok esve.
És még egy rohadt tanuló nyakörve sincs pénzem (folytó, halti, bármi).
Ami most van, az meg sz*ar.
A másik dolog, amiben tanácstalan vagyok, hogy ha megtanítom a kertben neki (esetleg valamilyen csoda folytán), hogy mellettem sétáljon normálisan pórázon, akkor hogy tud üríteni? Hiszen max 1 méeteres a póráz, így még szaglászni sem tud. Mert vagy húzva a pórázt szaglászik és ürít, vagy pedig mellettem sétál rendesen. De az nem működik, hogy egyszer húzhatja a póráz, máskor meg nem. De nem hosszú pórázom.
De ha lenne mondjuk 2 vagy 3 méteres póráz, akkor is összezavarodik a kutya, ha egyszer szorosan mellettem kell jönnie, következő pillanatban meg hagyom neki, hogy húzza a pórázt és elmenjen mellőlem és szaglásszon. Pedig ha a fűre érünk mindíg elkezd erőszakosan törtetni előrefele. Mint egy dúvad.
S, ha megtanítom neki a pórázon közelkedést, hogyan tovább? Mit tegyek, ha kimegyünk az utcára, de már a kapuban megőrül.
Valaki tudna tanácsot adni? Bármilyen tanácsnak örülnék. Hogy hogy menjünk ki a kapun, mit tegyek, ha őrjön, mit ne tegyek. Részletesen légyszi, megfogadom a tanácsokat, csak írjon valaki, aki ért ehhez. Vagy csak van ötlete.
Úgy gondolom muszáj lenne ezt a helyzetet megoldani, nem normális, hogy nincs az utcán soha a kutya, abszolút ingerszegény környezetben van egész nap. A sétáink a kertben is reggel/este (napi kétszer) kb jó, ha 15 percesek, utána be kell menni, mert meghülyül a kutya.
S bent a házban is vannak vele gondok, de nem tudom, hogy az is ide tartozik e. Pl.: nem vagyok falkavezér. Legalábbis szerintem nem.
Bocsi, hogy hosszú lett. És nagyon köszönöm, ha végig olvastad!
válasza:
válasza:figyelj, ha e-mailt írsz pl a cerberosnak válaszolnak rá és a znem kerül pénzbe.
Csináld az amit a kis hercegben! minden nap vidd pl. a kukához egyre közelebb a kutyát, simogasd, várd meg amíg megnyugszik. Előbb-utóbb meg fog nyugodni ha elég kitartó vagy. A vacsoráját minden nap vidd egyre közelebb a kukához, lassan csak meg kell szoknia. Szeret lebdázni? Keríts egy dobozt a labdának, és hagy, hogy rájöjjön, hogy abból jön mindig a labda, aztán ezt a dobozzt tartsd mindig a kuka mellet és ha játszani hívod mindig onnan vedd ki. Előbb utóbb rá kell jönnie, hogy a kuka jót jelent és nem fog tőle félni. és ezt aztán csináld végig az összes dologgal amitől fél.... sokáig fog tartani, de a végén, pár év múlva lesz egy viszonylag normális kutyád
válasza:Azért ez attól függ, hogy milyen az a kutyaiskola. Nálunk a terápiás csoport elég szépen oldja meg az ilyen problémákat. Alapvetően otthoni környezetben meg kellene próbálni szervezned segítségnek jól szocializált, jól kommunikáló, és maximálisan kézbentartható domináns kutyákat. Ők azok akik be tudnak jutni oda, ahova az ember kevés. És az ő gazdijaikkal együtt kitalálni, felépíteni valami programot. Nyilván fontos lenne, hogy a kutyát valamivel, valahogyan tudd jutalmazni. De ez félős kutyák esetében nem is olyan egyszerű, mert a falatot nem fogadja el, a játékhoz nyilván még annyi kedve sincs, mint az ételhez, tehát az sem nyert.
Olyan minimális ingerkörnyezetben kell elkezdeni a rehabilitációt, ahol még nem esik pánikba, de már kihívást jelent neki, és onnan kivinni. Ezt az egészet oktató nélkül nagyon-nagyon nehéz kivitelezni.
A klikkeres tanulás, azon belül is a formálás nagyon komoly segítség lehet egy önbizalomproblémás kutyának. Nekem ezzel, és egy kézbentartott domináns kannal sikerült egy nagyon félős, antiszociális kutyát kihznom a csávából. Sokat tanultunk formálással, és belőttem neki nagyon-nagyon stabilra néhány tök alap gyakorlatot. Mivel a kutya szereti eldugni a fejét-mert fél-én arra tanítottam, hogy parancsra érintse orrar a tenyerem, és tartsa ott az orrát. Ez nagyon jó, mert eleinte csak ezt csináltuk kint is. Kimentünk a ház elő, és azon az öt méteren kértem tőle az orrdugdozást, ahol még magabiztos. Mikor ez már stabil volt, messzebb mentünk picivel. Ha valahol megijedt, behúzta a farkát, akkor nem mentünk tovább. Nem is kommunikáltam vele, nem akartam a félelmét semmilyen módon megerősíteni. Leültem a fűbe, és vártam akár egy órát is anélkül, hogy hozzászóltam vagy ránéztem volna. Mikor elkezdett emelkedni a farka, rögtön klikk, kaja, és tenyérbe orrdugdozás. Mostmár tök rutinosan dugja az orrát a kezembe, ha picit elbizonytalanodna. Ilyenkor megdícsérem, és rögtön fel is töltődik önbizalommal. De ez az egész iszonyatosan lassú munka, és hatalmas körültekintést igényel. Ha egyszer valamilyen szerencsétlen környezeti tényező újra megijeszti, akkor több hónapnyi munkád veszhet kárba. Ezért is érdemesebb sulin csinálni, ahol tudod kontrollálni a környezetet.
válasza: válasza:Elég durvának tűnik a helyzet a leírásod alapján. Sajnos nem írtál arról, hogy mióta van nálatok, honnan van (menhely/tenyésztő/szaporító/talált stb.), hány éves, mindig ilyen volt, vagy csak mostanában. Ezeket jó lenne tudni, mert nem mindegy. Először is a legkönnyebb kérdésre a válasz: a sétát úgy kell megoldani, hogy mész pórázon, nem engeded szaglászni és bizonyos időközönként megálltok, hogy pisiljen-kakiljon, ekkor egy vezényszóval (pl. szaglássz) engedheted el.
Azt javaslom, kezdd a rehabilitációt a kertben, eleinte itt szoktasd hozzá a számára félelmetes dolgokhoz fokozatosan. Nagyon fontos, hogy te mindig nyugodt, határozott legyél, ne kezdj el pl. azon izgulni, h mit fog szólni ehhez vagy ahhoz a tárgyhoz. Eleinte szerintem ne sétáltasd, inkább bent foglalkozz vele minél többet és ha már bent elég jól viselkedik, akkor kezdj el vele sétálni. Javaslom neked Cesar Milan könyvét, ha tudod, próbáld elolvasni, nagyon jó.
Ez az etetéses dolog jó ötlet. Csak mindíg alkalmazható. Páldául átlóg egy fa a szomszédból a kerítés fölött. Ha azok a faágak a szélben megmozdulnak, akkor vége a dalnak, a kutya meghülyül. És ott nem tudom etetni, repülni nemtudunk. :D Mondjuk alatta megpróbálhatom, csak félek, hogy az izgalom miatt behabzsolja a kaját, s az nem lenne jó, nagyon nehezen értem el, hogy nyugodtan és lassan is tudjon enni.
Klikkert nem merek használni, szerintem nem vagyok elég tapasztalt hozzá, és ha nem szakszerűen használom, nagyobb kárt okozhatok vele, mint sikert... Flexit meg alaphangon nem akarok használni. :-/ De azért köszi a tanácsot!
Hát szaporítótól származik. Mikor vettem a kutyát 4 éve, azt hittem tenyésztő, nem voltam olyan járatos a témában, mint most. Szóval a kutya nagytestű, 4 éves. És mi rontottunk el mindent vele kapcsolatban. Mikor kicsi korában kellett volna, nem sétáltattuk az utcán. A kertben is csak óvva-féltve és rövid ideig. Szóval elbas*ztuk. Nincs mit szépíteni rajta. S a helyzett egyre rosszabb lett, így még inkább nem akartuk kivinni az utcára. De már annyira elfajultak a dolgok, ezt nem szabad tovább csinálni így. És az elmúlt egy évben kicsit "kiokosodtam" a témában, így jutottam oda is, hogy kutyasulin gondolkodom, csak hogy nincs rá pénz. Még egy normális nyakörve sincs pénzem, nem hogy kutyasulira.
Mióta feltettem a kérdést, Jan Fennelt olvasom és hát esek le a székről, mi mindent csináltam rosszul. Azon kívül, hogy nem szocializáltam a kutyát... Minden mást is elrontottam/elrontottunk. Remélem még helyre tudom hozni.
Most Jan Fennel módszereivel szeretnék neki állni tiszta lappal az egésznek. Az üdvözléses dolog az első. A kertben sétálgatás pórázon a második, ezzel csak az a baj, hogy nincs normális nyakörv és póráz. Utána a többi.
Köszönöm az eddigi válaszokat!
Cesar-t is elolvasom mindenképpen!
Egy kérdés: az jó "taktika" lenne, hogy egyszer "bedobni a kutyát a mély vízbe" és egy egész napot kint tölteni vele a kertben? Ez hasznos lenne vagy csak ártanék neki? Úgy értem rákényszeríteni, hogy megnézze alaposabban a dolgokat, s ne féljen tőlük, hagyni, hogy rájöjjön, nem fogja üldözni őt a falevél, vagy nem öli meg a szemeteskuka... Jó ötlet vagy rossz?
válasza:Nem egészen értem miért nincs kint állandóan a kutya. Nyugodtan vidd ki, és hagyd kint szabadon, ha a kertből se ki se be nem tud mászni semmi. smered a mondást, hogy: "Kutyaharapást szőrivel". Engedd ki, és e is legyél kint vele mintha mi sem történt volna. Nem kell fegyelmezni, semmit nem kell csinálni, sőt ne is foglalkozz vele, de ne ijeszd meg. Kapirgáld a kertet, ha csak alibiből, hát akkor úgy, hátha besegít. Ha igen, hülyéskedj vele. Ha tudsz, hívj el egy kölyökkutyás ismerőst, az majd "kezelésbe" veszi, mármint a kölyökkutya. Az 5 hónapos már elég nagy a játékhoz, de nem jelent neki semmilyen rangveszélyt. Nagyon sok türelemre lesz szükséged, és az utcai sétát addig ne is erőltesd amíg otthon nem tud nyugton lenni úgy mint más kutyák.
van egy mailod is
Azért nincs kint állandóan, mert nálunk jönnek mennek a családtagok és olyan kapunk van, ami távirányítóval működik, s van, mikor teljesen kinyílik, mert rossz a kapu, s akkor van egy jó 3 méteres kijárat, ahol ha kifut a kutya (márpedig ilyenkor ki akar futni), szadal, míg bele nem hal. Tudom, mert nem behívható, s a nagy ijedelmben addíg futna, míg elüti egy autó. Nem merem sokáig kint hagyni a kertben. Csak felügyelettel. De most azt fogom csinálni, értesítek minden családtagot, hogy nincs kapunyitogatás és kiköltözök a kutyával a kertbe.
Köszi a tanácsot!
Nem fogok rá figyelni. S ha rosszalkodik? Azt is hagyjam figyelmen kívül? Pl.: dróthálóval van elkerítve tuja, s alatta vannakgyümölcsök, amik a szomszédból átesnek, azt szokta piszkálni, ilyenkor rászólhatok?
Mindjárt olvasom az emailt is, köszi!
válasza:A kutyakiképzést a családtagok megregulázásával kell kezdeni. Erről szól Cesar Milan is, csak nem exponálja ki ennyire. A kapun belül ahogy beállnak a kocsival, kell még egy "drótkerítést" felhúzni, és mindenkire ráparancsolni, hogy igenis szálljanak ki, és ellenőrizzék ki-be menet, hogy a blöki belül van-e. Meg fogják tanulni. Elszaladásnak bőven elég egy kiskapun rossz technikával kitolt bringa is... tapasztalat.
A tuja alatti dróthálót azonnal hajítsd ki. Nem lesz azoknak semmi bajuk, nekünk az a tuja nő mindig a legjobban ahová a kutya jár. Inkább tegyél az udvarra farönköt, vagy nagy felfordított virágcserepet semleges helyre (csatornafedél fölé) amihez szabadon odajárhat, vagy tedd az elé amit kipécézett magának.
Azzal is tisztában kell lenni, hogy vagy kert, vagy kutya. Lehet mindkettő is, de eleinte úgyse fog sikerülni.
Óh! Nem a tuja van védve a dróthálóval, hanem a kutya. :-)
Olyan gyümölcsök esnek át a szomszédból amik mérgezőek, plusz, "véletlenül" át-átejtenek szegecseket, szögeket...stb a szomszédok. Úgyhogy el lett kerítve a keírtés, ami előtt tuják vannak.
Csak most rájött a kutya, hogy ha az orrával erősen tolja a dróthálót, elhajlítja és keletkezik egy rés alatt, ahol össze tudja szedni ezeket a szir-s*zarokat... S sajnos meg is enné, bármi az. :-/
Az csak egy hab a tortán, hogy a környék összes macskája a mi tujáink alá kakil, amit sajnos előszeretettel elfogyaszt(ana) a kutyám. S ezek a macskák nincsenek oltva..stb, nem jó, ha minden nap macskakakit eszik a kutya. :-/
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!