Apum nem enged kutyát a lakásba. Hogyan tudnám rávenni?

Amíg apukád nem egyezik bele, addig nincs mit tenni, a családi békét nem szabad beáldozni.

Én a mai napig nem tudom, hogy az én családom hogy egyezett bele, hogy lehessen kutyám (szintén lakásban) A szüleim soha nem akartak kutyát, (kisebb állatkáim mindig voltak) aztán egyszer csak megláttam a hirdetést neten...valahogy éreztem, hogy ez az én kutyám lesz. Bementem a nappaliba, a családom tévét nézett, én meg közöltem, hogy képzeljétek, lesz kutyánk. :D

A reakciókra már nem emlékszem, de tudom, hogy 2 hét múlva mentünk is érte. Azóta is imádja mindenki.

DE!! Ehhez hozzá tartozik, hogy MINDENT én fizetek, és időt és energiát nem sajnáltam, hogy egy nagyon jól nevelt, kiegyensúlyozott kutya legyen belőle, akivel öröm együtt élni.

80 ezerért vettem, kutyaiskolába jártam vele, próbálok mindent megadni neki, soha nem agyalok azon, hogy van e pénzem állatorvoshoz vinni. És ezek tényleg komoly pénzek, éves szinten olyan 50-60 ezer a minimum! Az idei évünk már 110 ezer körül van, mert elkapott egy fertőzést egy szúnyogcsípéstől.

Szóval ezt a részét is gondold át, a kutyatartás sokba kerül. Ha apukád azt mondja, hogy nincs rá pénz, akkor sajnos nem tehetsz semmit.

Másrészt ha ő nem szereti a kutyákat, akkor szintén nem sok esély van. Sok olyan embert ismerek, aki képtelen megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a kutya az ember társa. Nekik a kutya is "csak egy állat"

a higiéniáról nyugodtan megkérdezheted a biológia tanárnődet is, hogy igaz-e, amit mondok!:)

azok a gyerekek, akik természet és/vagy állatközelben élnek, sokkal kevésbé fogékonyak a betegségekre, kiváltképp az asztmára és az allergiára.

(édesapám és az öcsém is asztmásak voltak, és a tél gyakorlatilag a folyamatos megfázásból állt nekik, amíg ki nem költöztünk vidékre. Onnantól minden panaszuk megszűnt!)

Pont, hogy azok az emberek szoktak több betegséget elkapni, akik próbálják maguktól távol tartani a baktériumokat!

Így ugyanis esélye sincs a szervezetednek, hogy az immunrendszered hozzászoktatásával ellenállás alakuljon ki az ilyen kis bacikkal szemben.

Én 3 éves korom óta állatokkal vagyok körülvéve, a nyúlketrecben aludtam egyszer, az ő répájukat vacsoráztam (amit már megrágtak), a cicáimmal/kutyáimmal egy tálból eszem, még soha semmi bajom nem lett ettől...

2 kutyával, és 2 cicával alszom, de télen sokszor van, hogy beengedjük az egész stábot (4 kutya, 2 macska) a télikertbe, és ott alszom velük, nyáron pedig a kutyaházban. (2 van, ebből az egyiket akkorára építettem, hogy én is elférjek.:D)

A szociális életem is rendben van, köszönöm szépen az egyik hozzászólónak, egyszerűen csak emellett az állataimmal érzem magam jól.:)

A kutya meg ha bejön, és behozza a sarat, marha bonyolult művelettel felmosok utána.:)

szőrök vannak.

még abba sem haltam bele.:)

hajszálból és bogarakból és koszokból is rendesen fogyasztunk a tudtunk nélkül, emiatt nem kell apukádnak paráznia.:D

Kedves Utolsó, ez nagyon tettszett :)

Kérdező: Én a helyedben, ha nem feltétlenül ragaszkodtok konkrét fajtához, akkor én így csinálnám...Szereznék valahonnan egy helyes kis keveréket, és egy nap azzal állítanék haza, hogy a játszótéren találtuk. Szegény éhes, és fázik, és természetesen csak ideiglenesen maradna. Később pedig meggyőzném, hogy olyan cuki, és úgy megszerettük, mi lenne, ha maradna?