Menne nekem a kutyatartás?

Több mint 5-6 éve könyörgöm a szüleimnek, hogy had legyen kutyusom. Erre mindig kitaláltak valamit, hogy ne hogy kutyavásárlásra kerüljön a sor. (építkezés, felújítás)Most viszont elérkezett a pillanat, hogy felvettem a kapcsolatot a kennellel. Elutaztam, megnéztem az anya és apa kutyát, és az előző alomból való kölyköket is. Nagyon édesnek találtam őket, ekkor még jobban vágytam egy kiskutyára (Yorkshire terrier.) Anyukám is már mellettem áll, de már úgy áll a helyzet, hogy apukám sincs annyira ellene. Úgy vélem, jó helye lenne nálunk. Nem mondom, hogy gazdagok vagyunk, de bármi kellene a kutyusnak (akár valami miatt egy be nem számított oltás) nem kéne várnunk vele egy percet sem. Már elgondoltam hol lesz a helye, hogy osztom be az órarendemet, hogy jusson rá időm. Most kérdezhetitek, hogy na ez mind szép és jó de hol gond? Az a gond, hogy valószínűleg még 3 évig lakom itthon, azután szeretnék főiskolára esetleg egyetemre menni. Magammal biztos nem tudom majd vinni. Nem tudom itthon hagyhatom-e a szüleimnek? A másik problémám, pedig az, hogy ahogy idősödöm, úgy érzem egyre több időt szeretnék majd a tanulás mellett a barátokkal, barátnőkkel tölteni. Nem szeretném, ha a kutyus magányosnak érezné magát. Nem tudom, ilyen vágyak feltételek mellett menne-e nekem a kutyatartás. Úgy gondolom, hogy a kutyus nem egy tárgy, amire ha nincs időm, félretolom az íróasztalomon, hogy "majd holnap...". Mit tegyek?