Kutyások! Ti hogy élitek meg ezt?

Mármint mit hogy élünk meg? Ha a kutyáink összekapnak? Mindenhol megesik néha. Nálam pl nagyon ritkán, és sosem komoly. Én igazából fel sem izgatom magam ilyenkor. Teljesen természetesnek veszem. Egyik 'család' sem tökéletes, mindenhol van viszály néha. Egy terápiás kutyától sem várhatod, hogy érzelmek és kutyatulajdonságok nélkül éljen egész életében. Én teljesen 100%-ig biztos vagyok benne, hogy a kutyáim sosem bántanák egymást, így hagyom had intézzék el, ahogy egy falkában kell. Ha nem tetszik a dolog, akkor arra szólok rá aki alacsonyabban van a falkában. Igazából semmit sem kell tennem fizikailag, mert parancsszóra abbahagyják. De abban is 100%-ig biztos vagyok, hogy ha a kutyáim komolyabban gondolnák akkor azonnal tudnék reagálni, közéjük állni és bármit megtenni amit kell, és ők nem bántatnának engem. Én úgy gondolom az a sikerem titka, hogy egyszerűen a fejemben nem tudom elképzeni, hogy ne az legyen a kutyákkal amit én akarok. Most ez csúnyán hangzik, de szerintem ezt a kutyák is érzik.

Szerintem te nem csináltál semmit rosszul. Az ember nem tud mindig azonnal reagálni akkor sem ha nem fél a kutyáktól. Más helyzetekben is megesik ez néha.

nekem is 2 kutyám van az egyik kan a másik szuka.

kan fiatalabb juhászkutya,a szuka vadászkutya,néha a kan nem tudja a játékban hol a határ,és ha a szuka megvédi magát a kan dominanciának veszi,és elkezdenek verekedni,persze mindig szegény szuka marad alul.sose bántották egymást de én mindig szétszedtem őket.egyszer szó szerint le kellett rúgni a kant a szukáról akkor abbahagyták.és ezután egyből külön zártam a kant,úgymond"kiközösítettük",egyedül hagytuk.azóta sose fordult elő több ilyen.

nem tudom mennyire tettem jól,amit tettem utána sajnáltam h bele kellett rúgnom,lehet itt is kapok pár rossz szót érte,pedig sose bántottam egyik kutyámat se még seggrecsapással sem.de akkor már szükségesnek éreztem beavatkozni.

szóval nem para ha hagyod őket kicsit egymás közt lerendezni a dolgot,mert kb 20mp-en belül abbahagyják,de ha eldurvul akkor közbe kell lépni.

sosem voltam ilyen helyzetben. nem vagyok egy ilyen extrém lélekjelenléttel bíró ember, rengeteg élethelyzetben besokkolok, de kutyaverekedéskor sosem... nem tudom miért van ez így, még csak nem is verekedősek a sajátjaim, talán gyárilag így lettem fabrikálva.

de akárhányszor bunyóba keveredtünk (idegen kutya által) mindig én voltam az, aki először reagált, sokszor volt, hogy a támadó kutyát leszedtem a sajátomról, de még olyan is, hogy két ismeretlen kutya harcába nyúltam bele, mert a gazdák leblokkoltak... valahogy ilyenkor lelassulnak az események, tisztán látom, hogy mely pillanatban és hova kell nyúlnom, hogy felszámoljuk a dolgot, még sosem sérültem meg.

de nem is ajánlom másnak, hogy nyúljon be közéjük természetesen, mert ha nem lennék ilyen szerencsés már széjjel lenne rágva mindkét kezem.

szedtem már le cane corsot, német juhászt, német vizslát, agarat, kaukázusit, pit bullt, keverékeket, labradort, goldent, jagd terriert... és nem elijesztgetésekről beszélek, hanem konkrétan egymásnak estek,és nyakörvnél/nyakbőrnél fogva volt szerencsém ezeket a kutyákat kiiktatni a bunyóból.

"Milyen kutya az,ami 4 hónaposan 25-30 kg?"

Például egy olyan kan, ami felnőttként 70 kg.

Azért ekkora súlykülönbségeknél kicsit jobban oda kéne figyelnetek, mert elég ha a nagyobb rosszul csap oda egyet a mancsával és szerencsétlen picike ott pusztul el, tehát nektek azért kicsit fokozottabban kéne vigyázni, hogy apró összezörrenéseken kívül komolyabb viták ne legyenek. Még játék közben is könnyen megsérülhet a pici.

Nekem két kan kutyusom van. A sorrendet mi is tartjuk, ami kialakult közöttük, mindig az idősebb alá "adjuk a lovat", ráerősítünk, hogy ő a főnök. Ezt a pici tudja is, tiszteletben tartja. Komolyabb morgások sosincsenek. Párszor persze "földhöz vágja" a picit az idősebb, de abszolút nevelés céljából, ilyenkor látszik, hogy sosem bántaná. Lenyomja a földre és amíg meg nem adja magát teljesen, addig fogja. Nem okoz fájdalmat, nem vad.

Ha kaját kapnak, akkor az egyik itt, a másik két méterrel arrébb és nem mehetnek egymás közelébe, amíg megnem ette mindkettő. Ha az egyik előbb végez és menne a másikhoz, rászólok és így tudja a helyét. Kaján még SOHA nem volt veszekedés. Talán a legelején egyszer, de az az én hibám volt, nem voltam előrelátó és következetes! Ha valami rágni valót kapnak, akkor is egyik sarokban az egyik, másikban a másik és csönd van. Ha egyik elvenné a másiktól, rájuk szólunk és kész.

Ugyanígy ha komolyabb összemorgás van, csak rájuk kell szólnom és tudják hol a helyük. Egyszer komolyabban egymásnak ugrottak valamiért, akkor szó szerint rájuk üvöltöttem (belőlem ezt hozta ki a sokk helyzet), szerencsére olyan jól sikerült, hogy meglepődött mindkettő, hogy ez most tényleg belőlem jött!? El is felejtették, hogy gondjuk van egymással! :D

Én azt tapasztaltam, hogy bár gyakran előfordul, hogy kutyák egymásnak "mennek" morognak, de ezek nem komoly támadások. Ők nem megölni, vagy bántani akarják a másikat, hanem kifejezni a saját akaratukat, vagy a dominanciájukat.

De persze ijesztő, amikor összecsapnak, megértem, hogy nem tudod azonnal, hogy kellene reagálni. Néhány éve egy barátnőm kan goldija összeverekedett egy kan boxerrel. (nem voltak pórázon) A két kutya gazdája oda sem mert menni, de volt egy pillanat, amikor megálltak egymással szemben. Iszonyatosan rájuk ordítottam, és a goldit visszarántottam a nyakörvénél fogva. Nem is az én kutyáim voltak, de láttam, hogy a másik két gazdi tehetetlen és bizonytalan.

A legjobb, ha abban az egy pillanatban közbe avatkozol, amikor érezhető, hogy valami lesz. Talán csak egy aprócska morgás, de abból 1 másodperc múlva bunyó lehet. Azonnal rájuk kell parancsolni.

De ne hidd, hogy egyedül vagy ezzel a "félelmeddel", mert ezt így leírni marha könnyű, viszont a valóságban szerintem az emberek 99,9%-a leblokkol.