Mi a véleményetek a Leonbergiről?

Annak idején gyerekkoromban Leonbergink volt. Imádtam, olyan 3 éves lehettem amikor anyuék hazahozták. Végtelenül türelmes, gyerekszerető kutya. Nagyon okos, kutyaiskolába nem járattuk, de alap dolgokra (ül, fekszik, pacsi) könnyen meg lehetett tanítani. Nekem nem volt tesóm, de kb olyan volt ő nekem mintha az lett volna. Emlékszem mindig kint játszottam az udvaron, anyu kezdetben nagyon aggódott, hogy mi van ha megesz:) De soha még csak rám se morgott, húzkodhattam a farkát, felülhettem a hátára, birkózhattam vele, szóval szinte bármit megengedett. Hatalmas kutya volt, gyerekként olyan volt nekem mint valami óriás, de felnőttekhez viszonyitva is hatalmas volt. Sajnos 7 évesen elpusztult. Most Új-foundlandink van, szintén nagyon okos, értelmes kutyus, de valahogy nem ugyanaz. A régi kutyusom a mai napig nagyon hiányzik, igazi barát volt, és az utódja hiába van velünk már 11 éve, soha nem tudta pótolni a hiányát. Bocs, nem akartam érzelgősködni, csak azt akartam mondani, hogy ha gyerek mellé akarsz kutyát szerintem ideális választás.

Tudjátok már, hogy honnan veszitek?