Hogyan tudom megállapítani, ha szorulása van a kutyának?

Ezt így már az elején sejtettem, hogy megkapom, hogy nem vagyok elég gondos. Nézd, mint írtam öreg, beteg, más egyéb baja is van, ezért már hónapok óta folyton orvoshoz hordtuk, vagy az orvos jött. Sajnos már anyagilag nem tudom megtenni, hogy ahányszor ferdén néz, mindjárt orvoshoz vigyem. Szerintem még az ember sem rohan mindjárt egy szorulással orvoshoz, mert házilag kezelhető. Már az orvos is úgy van szegénnyel, hogy ővele már nem lehet sok mindent kezdeni, daganata van. De azért amíg él, (vagyis amíg nem kell meghozni egy nagyon szomorú döntést) addig is szeretném a napjait jobbá tenni. Na jó, inkább tételezzük fel, hogy szorulás, mert hát úgy mint az öreg embereknél, a kutyáknál is gyakori. Még mindig jobb ha megf@satom, mintha beszorul. ez esetben milyen ételt szabad neki adni? Konzervet kaphat?

Én ápoltam két évig nagymamát, akinek a vége felé már gyakran voltak ilyen problémái. Nála tudtam mit kell ilyenkor tenni, de nem tudom pl. hogy a kutyakonzerv kaja mennyire jó ilyenkor. Száraz táp, csont nyilván ilyenkor ki van zárva. Van laevolac is, még szegény mama idejéből maradt, az rajta mindig segített, de nem tudom,hogy a kutyával hogyan tudnám megetetni, mert most még ugye válogat is. :-( A konzerv az egyetlen, amit bármikor jóízűen megeszik.

Keresgélem a kakikat, mivel nem tudok egyfolytában a nyomában lenni és eléggé száraz aknákat találok. Most kevertem Laevolacot tejbe, azt megitta. Igen, az olajra én is gondoltam, csak úgy nem eszi meg. :-( azért lehet, hogy megpróbálkozom azzal is. A mamával is mindig ez volt, mivel agyvérzése volt és nem tudott kommunikálni, mindig nekünk kellett kitalálni, hogy épp mi a baja. Persze nála azért kicsit könnyebben rájöttünk, ha nem volt széklete. Olyankor csak híg ételt kapott, meg a fent említett csodatrutyit. Hát igen, a bélcsavarodás veszélye könnyen fennáll.

Tényleg, azért esik rosszul amikor olyant írnak, mint az első, (persze nem pontozom le, mert nem tudhatja az előzményeket, a körülményeket) de higgyétek el nagyon sokat foglalkozom vele, egy állat öreg korára épp úgy leépül mint az ember, csak épp az embert ilyenkor már kórházba szállítják és állandó orvosi felügyelet alatt van. Én leginkább azon akadok ki a környezetemben, hogy folyton mindenkitől azt hallom, miért nem altattatom már el. Mintha olyan könnyű volna megállapítani, mikor hozza meg az ember a döntést. Mikor fele ennyi baja nem volt, már akkor is ezt kaptam a fejemhez. Az orvos meg úgysem fogja magától soha kimondani. A mama az utolsó pillanatig élni akart, pedig már semmire nem volt képes magától. Nem tudom, hogy szegény állatok mit gondolhatnak ilyenkor. Annyit tudok, hogy nem ma és nem holnap jön el a napja egy nyamvadt szorulástól.