Hogyan tudnánk megértetni a párom bátyjával és a feleségével, hogy nem kell több kutya?

A párom bátyjáék (társasházban laknak) tavaly nyáron hoztak a páromékhoz (kertes házban lakik a szüleivel) egy őzpincs kutyust se szó se beszéd. Először kb.1-2 hétig volt a bátyjáéknál utána elhozták a páromékhoz és néha mikor gondoltak egyet (unatkoztak) elvitték a kutyust pár napra, mikor pedig \'megunták\' visszahozták. Azt tudni kell, hogy a párom anyukája nem engedte, hogy bent legyen a kutyus (mert a kutyának kint a helye, mondta) ezért kint volt a dalmata kutyussal az udvaron. Mikor jöttek a hidegek a garázsban volt, viszont ott sem volt valami meleg és november környékén elpusztult szegény:((( Nagyon sajnáltam-tuk szegényt, de gondoltam igy jobb lesz mindenkinek (én imádom az állatokat és azért gondoltam, hogy igy jobb lesz, mert láttam, hogy szenved, mert egy ilyen kutya törődést igényel, olyan, mint egy gyerek és ő ezt a törődést nem kapta meg sajnos, de a párom szülei tudta nélkül hozták a kutyust egyik percről a másikra és akkor már nem mondhattak nemet, mert olyan aranyos stb...annak ellenére, hogy mind a 3-an napközben dolgoztak, csak este 6 körül értek haza szóval esély sem volt arra, hogy törődhessenek a kutyussal). Szóval elpusztult a kutyus novemberben és tegnap hoztak egy ugyan olyat!!! Hát nem felháboritó!!!!! Megint kezdődik előről:(((( Szó nélkül! Hoztak neki ágyat, kaját, játékot.....szóval mindent csak törődést nem! A párom elhatározta, hogy a godjaiba veszi és éjjel ott aludt velünk a szobában de a bátyjéknál volt előző két nap és ŐK felengedték az ágyra, mi pedig az éjjel nem tudtunk vele mit kezdeni, állandóan nyüszitett, hogy engedjük fel az ágyba, de mi nem engedtük, és a páromnak hajnal 3-kor elege lett és kitette az udvarra:((( Tanácstalanok vagyunk de nagyon:(((( Annyira sajnáljuk szegényt de nem hiszem, hogy bent lesz, mert nem lesz hozzá türelmünk. Mi a \'kinti\' kutyákhoz vagyunk szokva, mert faluban lakuk. A párom sógornője pedig azzal a kifogással jött, hogy mért nem lehet náluk a kutyus, mert napközben dolgoznak és egyedül nem birná a kutyus a négy fal között és a pároméknál pedig ha nem lesz otthon senki, akkor ki lehet engedni az udvarra, de arra nem gondolnak, hogy mi lesz télen??? Nem értem miért ennyire fontos nekik ez a kutya, mikor tisztában vannak azzal, hogy nem tudnak vele foglalkozni! És az a legjobb, hogy a szülők nem merik nekik megmondani, hogy nem kell a kutya, viszont nekünk igen! Tegnap azt mondta a párom anyukája, hogy nekem nem kell kutya sem az udvarra, sem a házba!!! Én pedig még csak a párom barátnője vagyok és nincs nagy szavam a családba úgyhogy nem is próbálkozok \'okoskodni\' , mert már próbátam, de rám nem hallgatnak, pedig sokkal többet tudok az állatokról és a nevelésükről, mint ŐK!!! Légyszives adjatok tanácsot, hogy mit tegyünk, mert ha nem teszünk semmit, akkor szegénynek ugyan az lesz a sorsa, mint az előző kutyának amit nagyon, de nagyon nem szeretnénk!!!