Ez a két állítás igaz vagy hamis? Én megpróbáltam megcáfolni (? )

Először is azon kellene túl lépni, hogy a kutya nem ember, hanem egy állat. Az, hogy mi emberek emberi tulajdonságot,viselkedési formát látunk bele az ÁLLATUNKBA az a mi egyéni szociális problémánk.

Természetesen az állat képes utánozni az embert,de nem feltétlenül érti is a miértjét.

Egy csimpánzt meglehet tanítani az integetésre,de halvány lila dunsztja sincs, hogy mit jelent. Viszont ha integetnek felé Ő is leutánozza a mozgást,mert erre tanították.

Az, hogy a kutyád "vigyorog"...hát vigyorogni megint csak az ember szokott....nem tudom láttál-e már vigyorgó zsiráfot....ezt csak te látod bele,mert úgy néz ki,mintha....kicsit nyitva a szája, a szája sarka netán kicsit fölfelé ível és a fogai látszódnak...igen..tényleg olyan MINTHA röhögne...de mégsem.

A kutyádnak nem bűntudata volt, simán a másik eb elvesztéséből fakadó hiány befolyásolta.... Az elefánt csorda is képes napokig az elhullt társuk mellett állni, szimatolják és tapogatják. Emberiül azt mondanánk, hogy búcsút vesznek tőle.

Vannak alap, génekbe kódolt viselkedési,megnyilvánulási együttesek,amit minden állat használhat....mi is. Csak mi a többségét az évezredek alatt levedlettük (mert túl állatias) vagy más jelentést adtunk neki. Például ami nálunk mosoly, az más állatoknál vicsorgásnak minősülhet.

Persze hogy az Én kutyám is tud úgy viselkedni,mintha...mintha ember lenne. Ennek elsősorban az az oka,hogy az évezredek során magunkhoz idomítottuk a kutyát. Csak szimplán próbálja leutánozni a viselkedésünket, hogy továbbra is meglegyünk vele elégedve...de attól Ő még egy állat marad és többségében fingja sincs róla, hogy mi mit jelent.

Én is hosszú választ akartam írni, de az előttem válaszoló nagyon alaposan, és részletesen kifejtette.

Nincs bűntudat, nincs vigyorgás.