Az ivartalanítás segíthet ebben, vagy csak nevelési probléma?

Klikkerezünk vele, de már lassan ott tartunk, hogy sehol sem merem elengedni, mert nem jön vissza.:/

Pl most visszatért egy régi probléma, konkrétan a kakievés. 5 hónapos korára már tudta, hogy nem szabad, de 1 hete előre szaladt és egy lépcsőház mellett befordult, ahol már nem láttam. Én persze gyorsan mentem utána, hogy megint szem előtt legyen, de mire odaértem - bocsánat a kifejezésért - egy jó adag fosnak a felét már benyalta és az egész pofája tiszta sz*r volt. Nem szidtam le, mert mikor hívtam odajött, szóval nem rajtakaptam. Még aznap kétszer evett kakit. Aztán már csak pórázon sétáltattam és próbaképpen leültettem egy kupac elé, amibe előtte belekóstolt, de esze ágában sem volt beleenni. Aztán napokig próbáltam rajtakapni, de ha pórázon volt elkerülte a kupacokat, ha elengedtem, akkor figyelte, hogy elég messze legyek és akkor kezdett falatozni.:S Volt olyan is, hogy játszott egy kutyával és futás közben beleharapott!:O Pár nap múlva iszonyat mérges voltam és egyszer csak beleevett, amikor pórázon volt és idegességemben rácsaptam elég rendesen a fenekére. Azóta nem eszik ilyeneket, viszont iszonyat lelkifurdalásom van, hogy bántottam!:(

De tényleg olyan, mintha szándékosan bosszantana! Régen ha hívtam és nem jött vissza, akkor odamentem és pórázra kötöttem, aztán sétáltunk így pár percet, aztán ül/fekszik parancs és mehetett, aztán mindig visszajött. Most már hiába kötöm meg, utána megint olyan, mintha a falnak beszélnék.:( Nagyon bosszantó tud lenni, de nem szeretném bántani többet. Mit kezdjek vele ilyenkor?

Meg azt is észrevettem, hogy szintén a tüzelés óta sokkal ijedősebb. Az egy dolog, hogy a gyerekektől retteg, de itthon is mindig betojik már attól is, ha elmegyünk mellette, vagy valamit felemelünk a földről, ami kicsit nagyobb.:S Teljesen megváltozott, olyan mintha új kutyám lenne.:)