Hogy vegyem rá anyát hogy lehessen egy kutyusunk?

Könyörögj sokat, éjjel nappal, minden alkalomra kutyát kérj, karácsony, névnap, szülinap, mikulás, még a fogtündértől is:D

Vagy apuddal fogjatok össze, együtt beszéljétek rá. Vagy hozass egy kutyát apuddal. Csak nem dobná ki anyud ha már ott lenne egy cuki kiskutyus aki kis ártatlan szemekkel néz rá xD

Mondd el nekik őszintén, hogy nagyon vágysz egy állatra, akiről gondoskodni szeretnél. Ígérd meg, hogy törődni fogsz vele és, hogy nekik semmi dolguk nem lesz az állattal kapcsolatban. Mondd el, hogy felelősségteljes gazdi leszel (ha tényleg komolyan gondolod) és hogy törődni fogsz az állatoddal.

Az én szüleim sem nagyon lelkesedtek, amikor kutyát szerettem volna, aztán pár hónapig győzködtem őket és végül megtörtek :D Most meg ők is nagyon imádják a kis kutyust.

De te is gondold át alaposan, hogy elég felelősségteljes vagy-e és, hogy tudsz-e majd mindennap órákat foglalkozni a kis kedvenceddel.

Sok sikert :)

Énis így voltam anyukámmal!

Mondtam neki, hogy őt utoljára befogom nem kérek semmit scak őt had kaphassam meg! ( mert már látásból beleszerettem ) Anyuval elmentünk rá 1 hétre megnézte a kiskutyát és ő is beleszeretett!=) Most boldogan élünk!=)

Szerintem anyukád nagyon szerette az előző kutyátokat, és fáj neki az elvesztése, és ahányszor említed neki a témát, feltéped a sebeit. Adj neki időt, hogy beletörődjön, és be tudjon engedni a szívébe egy másik kutyust. Lehet, hogy nem is kell éveket várnotok, és magától fogja mondani. De próbáld megérteni őt is.

Mondok 2 példát, miért éri meg inkább várni a könyörgés helyett:

- Amikor anyukám még kislány volt, akkor volt egy gyönyörű fajtatiszta kutyájuk, gondozták is szépen, a csodájára jártak, készült róla egy fotó és Pesten egy kirakatban állították ki felnagyítva. Képzelheted, micsoda dolog volt ez akkor, ők messze éltek, Szabolcs megyében, szerényen és szegényen. Az egyik szomszédjuk egyszer megmérgezte a kutyájukat, és nem is élte túl. A nagymamám nagyon szerette, és azt mondta, hogy Selymet másik kutya nem tudja pótolni. Másik kutyájuk nem is lett, de mindig körül voltak véve állatokkal, de nem kedvencként tartották őket. Nagymamámnak sokáig tartott kiheverni, akkor lett újból kutyájuk, amikor már én megvoltam.

- Nekünk néhány éve pusztult el egy csodaszép és nagyon kezes hullámos papagájunk, öcsém gyakorlatilag vele nőtt fel. Mikor elpusztult a madár, öcsém koporsót készített neki, és elhamvasztotta, és egy cserépbe tette a hamvait, földbe, és virágot ültetett rá, amit mai napig gondoz. Sokáig nem akart nemhogy másik madarat, de háziállatot se sajátot. Eltelt 2 év, és halakat kezdett tartani, akik hasonlóképp közel állnak hozzá, mint anno az a hullámos papagáj.

Adj anyukádnak egy kis időt, és olyankor hozd fel a témát, amikor nyugi van, de ne nyaggasd, mert attól csak ideges lesz, és bele fog gondolni, hogy a kutyátok még élhetne, hiszen nem beteg volt vagy hasonló, hanem elütötték. Gondolom, ezt nem akarod. Elhiszem, hogy szeretnél egy másik kutyát, és nehéz várni, de egy kicsit mégis várj még.

Lehet, hogy nektek nem mutatja, de én biztos vagyok benne, hogy azért a szívéhez nőtt. Nagyanyám is szid mindenkit meg mindent, ha a virágai közé megy, de attól még szereti. És nekem ezt bizonyítja az a mondatod is, hogy csak annyit kér, hogy várj, lesz, csak nem most. És biztos dühös arra is, aki elütötte (akár titeket is elüthetett volna, ez is eszébe juthat ilyenkor).

Szóval ne hozd szóba minden beszélgetés alkalmával, mert tuti, hogy bosszantja, hogy mindig nyaggatod. Hagyd pihenni a dolgot, és inkább ha van ismerős, akinél van kutya, menj át hozzá, segíts a kutyus körül, kérd el sétálni. Anyukád biztos megenyhül, ha nem nyaggatod állandóan.