Ti ilyenkor mégis mit csinálnátok? Vagyis hogy kezeljem a helyzetet.

Előre leszögezem, kutyasuliba csak tavasszal tudunk menni.

A nyáron befogadtunk egy kutyát menhelyről.

Középkorú házaspár vagyunk, nem lehet gyerekünk.... de kutyát mindig is szerettünk volna. Nem akarom, nem akartam emberként kezelni, meghagynám a KUTYA-szerepben.

Figyelembe vettem a férjem szempontjait, nekem meg végülis mindegy volt, hogy milyen kutyát hozok ki, csak kölyök kutya legyen.

Eljutottam vele odáig, hogy szépen ül, fekszik, jön láb mellett (jutalomfalattal)

Megbeszéltük, hogy következetesek leszünk: nem jön fel az ágyra, csak akkor kap enni, ha ül és azt mondom a tied...+néhány apróság.

Ehhez képest a párom non-stop felengedi az ágyra, sőt már magától felugrik.

Kertes házban lakunk, megbeszéltük, hogy jó lenne, ha eljátszaná vele azt a gyakorlatot, hogy ha nyitva van a nagykapu, nem engedi, hogy kimenjen. Én gyalogosan járok, de a nagykapun kiszökik. :(

Mondjuk úgy, hogy jól elcseszte az egész dolgot, amit nyáron és ősszel felépítettem. Megbeszéltük, hogyha akar vmit a kutyától, pl. ÜLjön, akkor ne kiabáljon, ne hangoskodjon, mert ha utcán egy olyan szituba keveredünk, hogy tényleg rá kell kiabálni a kutyára, akkor nem fogja felvenni a dolgot, mert azt gondolja, hogy idáig is kiabálta ugyanazt a dolgot egymás után 10szer is, csak a 10.-re csináltam és kaptam jutit.

Férjem még sosem adott a kutyának enni, nem fürdette meg, sosem sétáltatta, azt is nekem kell mindig. Egy hónapban 2-3 alkalommal nagy kegyesen eljön velünk, de az is szenvedés. :(

Néhány hónapja dolgozok, nem vagyok annyit otthon., nincs annyi időm a kutyára, mint előtte.

Imádom a kutyámat, mert imádom, nagyon hálás-bújós kislány. De a párom úgy elront mindent. Már sétáltatni sem tudom normálisan, mert ahogy ráadom a pórázt, elkezdi tépni és morog, sétánál meg húz.

Igyekszem mindig visszaparancsolni, visszarántani a helyére, lemorogni vagy megrázni a grabancát amikor tépi a pórázt, de egyre kezelhetetlenebb a helyzet. És ez nem a kutya hibája, tisztában vagyok vele.

Amikkor kihoztam az Illatosról nem tudtak semmilyen infót adni róla, csak azt, hogy max. közepes méretű lesz.

Hát nem tudom, most 6 hónapos, 16 kiló, Testméreteit nem tudom lemérni, mert nagyon fél a mérőszalagtól, vonalzótól...ilyesmiktől. De egy 40*60-as ládikóban ( [link] ) csak nagyon összegömbölyödve fér el.

Nagyon hasonlít erre a kutyára, csak benne több a fekete [link]

Mit tanácsoltok, hogyan kezeljem ezeket a helyzeteket? Először a sétát kéne vhogy normalizálni. Ehhez hozzátartozik, hogy nagyon sok felénk az önsétáltó nem éppen jólnevelt eb, és vannak kóborkutyák, meg kerítésnél vicsorgó, őrjöngő kutyák is.

Olvastam egy csomó mindent a falkavezérségről, amit próbálok mindig betartani/betartatni, de amíg a férjem nincs benne a buliban, nem sok értelmét látom. Ámbár ahogy mostanság állnak a dolgok, adok magunknak még fél évet, és szétmegyünk. :(

Na szóval, ötlet, tanács, valami?

És sorry a hosszú novelláért.